A családi gazdálkodás ökonómiája

Napjaink gazdasági és társadalmi folyamatai egyre inkább az egyensúlytalanság irányába változnak. Nem csupán a társadalmi, hanem a természeti környezet is változik, mégpedig negatív módon. E folyamatok nyilvánvalóvá teszik a fenntartható komplex (gazdasági-társadalmi-ökológiai) rendszerek szükségességét, melyben a háztartások kiemelt szerepet játszanak. Az egyes háztartások automatikusan a fenntarthatóság irányába egyensúlyoznak. A háztartás-üzem szimbiózisa, amely általában jelen van a gazdaság egészében, különös sajátosságokkal jelenik meg a mezőgazdaságban. A családi gazdaságban szorosan összefonódik a háztartás és a gazdaság, az önellátás és az árutermelés: a tőke a család tulajdonában van, amely kontrollálja az inputokat, döntéseket hoz, de egyben végzi a termelő tevékenységet is.
Magyarország átalakuló mezőgazdaságában a családi gazdaságok preferált helyzetet élveznek. Európai mintára hazánkban is igyekeznek meghonosítani az eddig alig létező családi gazdálkodást, mint önálló szervezeti formát. A háztartások értékteremtő képessége, foglalkoztatásában betöltött szerepe mással nem pótolható, különösen vidéken, ahol a mezőgazdaság és a háztartás egymástól elválaszthatatlan egységet képez.
A fenntartható mezőgazdasági, illetve az ennek keretet adó, alternatív közgazdaságtani irányzatok által favorizált fenntartható gazdasági fejlődés koncepciója elsősorban a háztartásokra építhető, hiszen a vidék esetében a mezőgazdasági termelés szoros összefüggésben van a háztartás egyéb funkcióival (fogyasztás, termelés, gondozási, nevelési teljesítmények stb.).
E mű megírásának legfontosabb célja az volt, hogy feltárja és elemezze a háztartás családi gazdaságon belül betöltött szerepét, a fennálló kölcsönhatásokat, valamint az irányításban betöltött szerepét. Így talán jobban megérthetővé válik ezeknek a gazdasági szereplőknek a magatartása, sokszor irracionálisnak tűnő viselkedésmintája és a mezőgazdasági termeléshez fűződő sajátos érdekeltségi rendszere.