Sokáig azt gondoltam, hogy a Pán Péter egy tipikus gyerekkönyv. Tündérek, kalózok, repülő gyerekek, mert mi más is lehetne? Amikor viszont elkezdtem olvasni, gyorsan rájöttem, hogy ez a történet sokkal több ennél.
J. M. Barrie meséje ugyan eredetileg gyerekeknek íródott, de rengeteg olyan gondolatot rejt, ami inkább a felnőttekhez szól. A gyerekkor szépségéről és múlandóságáról, a felejtésről, és arról, hogy mi történik azokkal, akik soha nem akarnak felnőni.
Pán Péter karaktere számomra végig kicsit ellentmondásos maradt. Egyszerre szerethető és zavarba ejtő. Kedves és játékos, de néha meglepően rideg vagy önző. Talán pont ezért olyan érdekes, mert kicsit olyan, mint a gyerekkor maga: szabad, őszinte, de néha kegyetlen is.
Összességében nagyon szerettem ezt a történetet. Jó volt egy kicsit visszacsöppenni a mesék világába, ahol tündérek repkednek és a képzelet még bármit lehetővé tesz.