Kicsit el vagyok maradva ennek a könyvnek az értékelésével, de az az igazság, hogy nehezen találom a szavakat, mert nagyon kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. Szerettem is, meg nem is.
A fülszöveg alapján abszolút nekem való olvasmánynak tűnt: dark romance, thriller elemek, elit gimnázium, titkos társaságok ezek mind olyan tropeok, amelyek könnyen felkeltik az érdeklődésemet. És azt kell mondanom, hogy a könyv hangulata valóban hozta azt a sötétebb, hátborzongatóbb atmoszférát, amit vártam tőle.
Az elitiskolás közeg és a titkos társaság köré épülő szál szerintem kifejezetten jól működött, viszont a karakterekkel már nehezebben tudtam kapcsolódni. Sokszor elvesztem abban, hogy ki kivel van, milyen kapcsolatban állnak egymással, és bár a történetben valójában csak néhány hét telik el, a szereplők közötti dinamika sokszor olyan hatást keltett, mintha évek vagy akár egy egész élet állna mögöttük. Ez számomra kissé hiteltelenné tette az eseményeket.
A másik dolog, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy a szereplők életkorához képest sokszor egyáltalán nem éreztem őket tinédzsereknek. A bulik, az ivászat és a folyamatos társasági élet ugyan jelen voltak, de ezek a jelenetek számomra kevés pluszt adtak a történethez.
Mindezek ellenére a könyv végig pörgős maradt, könnyen fenntartotta az érdeklődésemet, és a cselekmény a végére egy egészen izgalmas irányba futott ki. A befejezés pedig olyan függővég lett, ami szó szerint ledobott a székről. Emiatt hiába vannak fenntartásaim a könyvvel kapcsolatban, jelenleg úgy érzem, hogy jó eséllyel folytatni fogom a sorozatot.

Amikor elkezdtem az Ezüst hattyút, nem számítottam rá, hogy ennyire magával fog ragadni. Az a fajta könyv volt, ahol mindig azt mondtam magamnak, hogy „na még egy fejezet”, aztán hirtelen azt vettem észre, hogy órák teltek el.
Madi karakterét nagyon érdekesnek találtam. Elsőre egy gazdag, kiváltságos lánynak tűnhet, de ahogy haladt előre a történet, egyre inkább látszott, hogy az élete korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik. Az állandó költözések miatt sosem volt lehetősége igazán beilleszkedni vagy tartós kapcsolatokat kialakítani, ezért már alapból kívülállóként érkezik az új életébe.
Aztán megjelenik Nate, Bishop és a többiek, és innentől kezdve egyre furcsább és sötétebb lesz minden. Végig azt éreztem, hogy mindenki tud valamit, csak éppen Madi nem. A fiúk folyamatosan titkolóznak, játszanak vele.
Különösen tetszett a könyvben a rejtély szál. Az a bizonyos könyv, amit Madi talál, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ahogy egyre több részlet derült ki róla, úgy lett egyre nyugtalanítóbb és izgalmasabb a történet. Folyamatosan ott motoszkált bennem a kérdés, hogy mi az igazság, és hogyan kapcsolódik minden egymáshoz.
A történet egy sötét, gazdagok által uralt világba vezet, ahol a hagyományok, a hatalom és a családi kötelékek sokszor fontosabbak, mint az emberek érzései. Ahogy Madi előtt lassan feltárul ez a rendszer, úgy válik egyre feszültebbé a történet is.
A karakterek néha kifejezetten az idegeimre mentek, de mivel fiatalokról van szó, ez valahol teljesen érthető volt. Hibáztak, meggondolatlanok voltak, sokszor nem értettem a döntéseiket, de ettől váltak emberivé.
Ami pedig a befejezést illeti... hát az brutális függővég. Rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul, és az utolsó oldalak után egyetlen gondolat járt a fejemben: azonnal kell a folytatás. Szerencsére a történet folytatódik, mert ezt egyszerűen nem lehetett volna itt lezárni.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet. Titokzatos, sötét, feszültséggel teli történet, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Ha szereted azokat a könyveket, amelyekben semmi sem az, aminek elsőre látszik, akkor szerintem érdemes esélyt adnod neki.