Gillian Flynn Éles tárgyak című regényét viszonylag fiatalon vettem meg, abban az időszakban, amikor már azt hittem, kezdek kinőni a tiniknek szóló könyvekből (persze ez az időszak a mai napig tart!) Ezért is éreztem úgy, hogy idővel vissza kell térnem hozzá, hiszen kíváncsi voltam, vajon második olvasásra is ugyanúgy hat-e rám. Meglepő módon a hangulat és a lényeg mind a mai napig élesen él bennem: egy kissé bizarr, kissé beteges történet, amely a maga sötét módján teljesen magával ragadott. Flynn írói stílusához, illetve a könyvben megjelenő nyers, sokszor kegyetlen hangnemhez eleinte hozzá kellett szoknom. Nem könnyű olvasmány, és nem is az a fajta krimi/thriller, amit az ember csak úgy "kikapcsolódásként" vesz kézbe, de éppen emiatt annyira hatásos. A főhősnő, Camille alakja különösen érdekes volt számomra. Őszintén szólva nehezen tudtam megkedvelni, de éppen ez tette izgalmassá. Ahogy apránként tárta fel a múltja sötét titkait, én is úgy éreztem, mintha mellette lennék, és vele együtt próbálnám összerakni a darabkákat. Nem minden főszereplőnek kell szerethetőnek lennie ahhoz, hogy maradandó nyomot hagyjon és Camille pont az ellentmondásosságával vált emlékezetessé. Különösen örülök annak, hogy a sorozat helyett a regényt választottam, mert így a saját képzeletemre voltak bízva a helyzetek és a hátborzongató képi világ megalkotása. Ajánlom, ha szereted a sötétebb hangulatú, pszichológiailag erősen megterhelő történeteket, garantáltan tetszeni fog!