A Párizsi táncosnő egy gyönyörű, érzelmes történet a II. világháború árnyékában. Helena, a Folies Bergère ünnepelt táncosnője egyre mélyebbre sodródik a történelem sötét oldalába, miközben két kisgyermeket próbál megóvni attól, ami körülöttük zajlik.
Nagyon szerettem a regény hangulatát: a párizsi csillogás lassú elhalványulását, a menekülések fojtott légkörét, és azt az anyai ösztönt, ami végül meghatározza Helena minden döntését. A történet érzelmileg nagyon erős, különösen a második fele.
Ha szereted azokat a történeteket, amelyek történelmi hátteret, emberi sorsokat és mély érzelmeket szőnek össze, akkor ez a könyv biztosan megérint

Nagy kedvelője vagyok a II. világháborús történelmi regényeknek, valamint az egyes emberi sorsokra koncentráló, történelmi környezetbe ágyazott regényeknek, így izgatottan vártam, mit tartogat számomra Doron Darmon: A párizsi táncosnő című műve.
A regény alapkoncepciójáról röviden: az 1939. év Párizsában a gyönyörű Helena mozgalmas életet él - a Folies Bergére vezető táncosa ünnepelt sztárnak számít, akinek patrónusok keresik a kegyeit, de szíve mélyén színésznői karrierre vágyik. Az olasz bevándorló fiatal nő hamar megtalálja a hangot a szomszéd házaspárral, Annette-tel és Marekkel, akik lengyel zsidó menekültek. Helena szabadidejében szívesen vigyáz karonülő kisgyermekeikre, miközben apjukkal gyengéd kapcsolatba kerül. 
Miután a nácik bevonulnak Párizsba, egyre gyakoribbá válik a zsidók elleni erőszak, így Marek mihamarabb Angliába akarja menekíteni kis családját. Helena segítségével a pályaudvarra indul jegyeket venni, ám szétválnak, és Helena soha többet nem látja viszont a férfit. Annette a hírre a férje keresésére indul, ám a nyílt utcán idegösszeomlást kap, így Helena ott marad két kisgyermekkel, akiknek megóvására ígéretet tett édesapjuknak. Eközben Helmut Schmidt ezredes, a Párizsért felelős magas rangú SS-tiszt az ágyasává teszi a fiatal nőt, aki a gyermekek megóvása érdekében belemegy a viszonyba.  
A pergő események, a folyamatos veszélyérzet, a náci terror és a francia kollaboránsok rémtettei, majd a francia ellenállás akciói letehetlenné tették számomra a regényt, amely egészen a II. világháborút követő időszakig fonják tovább a történet szálait. 
Az író érzékenyen ábrázolja a gyermektelen nő anyai érzéseit, amelyek olyan mélységet öltenek, hogy akár az élete árán is oltalmazná holt szerelme kisfiait. A kicsikkel kialakult életre szóló kapocs később egy gyámhivatali eljárás és rokoni önzés hatására ha meglazulni látszik is, elszakadni sosem fog.