“Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másként fordult volna minden."
“Szép reményekkel” kezdem hozzá a kötetnek, és nem csalódtam - nagy meglepetések értek az olvasás során. Igazán izgalmas, fordulatos, néhol humoros, máskor nagyon megindító mű, ami néhányszor könnyeket csalt a szemembe. A fordítás nagyszerű, választékos, öröm volt olvasni.
Dickens az egyik kedvenc íróm, ez pedig a kedvenc kötetem tőle. Az olvasás után sok idő elteltével is élénken élnek bennem a szereplők, és az érzések, amiket olvasás közben éreztem. Dickens mestere a szavaknak, az érzékletes leírásoknak és a karakterek megalkotásának.
-----
Az 1800-as években játszódó történet főszereplője Pip (Philip Pirrip), egy árva fiúcska, akit nagynénje és annak férje nevelnek. A nagynénje, "Mrs. Joe" számomra nagyon ellenszenves karakter, akinek soha semmi sem jó, igazi házsártos asszony. A férje, Joe, az írni-olvasni nem tudó kovács azonban egy jámbor, végtelenül jóságos, szeretetreméltó ember, akinél mindig összeszorult a szívem, amikor megjelent a történetben...
Pip egy furcsa találkozás után - mely során lopni kényszerül - rövid idő múlva meghívást kap egy előkelő hölgy, Ms Havisham otthonába, ahol az a feladata, hogy szórakoztassa a kisasszonyt, aki számára évekkel ezelőtt egy rejtélyes esemény miatt "megállt az idő".
Itt találkozik Estellával, akibe első látásra beleszeret.
A feladata teljesítése után pénzt kap, és elszegődhet Joe mellé kovácsinasnak. Egész addigi életében arról álmodozott, hogy bárcsak gazdag lehetne, bárcsak úr lehetne, de erre nem sok esélye volt. Hamarosan azonban egy ügyvéd keresi fel azzal a hírrel, hogy egy titkos jótevő miatt nagy vagyon várományosa, amit ha elfogad, Londonba kell költöznie - ezzel felfordulna egész addigi élete.
Vajon elfogadja ezt az ajánlatot, ami egyben azt is jelentené, hogy családját ismét hátra kell hagynia? Ha igen, vajon milyen fordulatot venne az új élete, aminek "szép reményekkel" vágna neki? Rájön-e végül, hogy miben rejtőzik az igazi boldogság?

A klasszikus mindig is az egyik kedvenc műfajom volt. Valahogy olyan jól tud esni a lelkemnek elmerülni ebben a régmúlt világban, az adott időszak összes problémájával együtt. Dickens-t pedig több embernek kellene olvasnia, az tuti!
Miért?
A regény klasszikus mivoltához híven lassan építkezik és halad előre teret adva az olvasónak, hogy elmerüljön a kor hangulatàban. A mögöttes tartalmak itt is lenyűgöztek és teljesen elvarázsolt, hogyan tudja a szerző érzékeltetni a tàrsadalmi különbségeket, az idő erejét, a jó és a rossz 'harcàt'. Utóbbinál pedig mennyire megmutatkozik, hogy a valóságot nem lehet feketére és fehérre lebontani, hisz a vilàg ennél sokkal bonyolultabb. Kemény olvasmány, de annyira értékes!