Egy igazán különleges gyűjtemény jelent meg az Európa Kiadó gondozásában a nagy angol író tollából született olyan remekművek összeállításaként, mint a Karácsonyi ének, a Harangszó, a Házi tücsök, Az élet csatája és A szellem embere.
Már a borító önmagában meghozza az ünnepi hangulatot, a kötet pedig a könyvespolc éke lehet. Az öt kisregény egyike sem éri el a száz oldalt, így azok számára is ideális lehet, akiknek kevés idejük jut az olvasásra.
Valamennyi kisregény némileg melankolikus hangvételű, megjelenik bennük a szegény-gazdag ellentét, a szellemekkel való időutazás, illetőleg a lélekkel való foglalkozás, a tudatos lelki önvizsgálat, amit az olyan nagy egyházi ünnep, mint a karácsony, valamint az óév lezárása hozhat elő az emberből.
Vannak tipikusan időtálló művek, és Dickens karácsonyi történetei határozottan ide tartoznak. A kinti zord időjárás mellé a klasszikus ideális választás, ilyenkor jól eshet egy lassabb hangvételű, a lelkünkig hatoló olvasmány.

A Karácsonyi ének szerintem az egyik legszebb és legfontosabb ünnepi történet, amely generációk óta átmelegíti az olvasók szívét. Dickens klasszikusa nemcsak karácsonyi mese, hanem egy történet a változásról, a megbocsátásról és a reményről.
A regény középpontjában az örökké mogorva és pénzsóvár Ebenezer Scrooge áll, akinek a karácsony csak felesleges pénzkidobás és kellemetlen hangoskodás. Egy szenteste azonban különös vendégek érkeznek hozzá: múltjának, jelenének és jövőjének szellemei. Utazásuk során Scrooge kénytelen szembenézni gyermekkora magányával, mai önzőségével és későbbi, sötét sorsával. A szellemek azonban nem elrettenteni jönnek, hanem lehetőséget adni, ráébresztik, hogy sosem késő változni.
Ez a rövid, ám rendkívül erőteljes történet meghatóan mutatja be, hogyan találhatunk vissza a szeretethez, az együttérzéshez és a közösség erejéhez.
Minden évben elolvasom az év ebben a szakaszában és sosem tudom megunni.