Nehéz elhinni, hogy egyetlen ember ilyen sokféleképpen képes elmesélni a rettegés történetét – de Stephen King újra bebizonyítja, miért számít a kortárs irodalom egyik legmeghatározóbb alakjának. A kívülálló egyszerre klasszikus krimi és természetfeletti rémtörténet, ahol semmi sem az, aminek elsőre tűnik.
A történet középpontjában egy brutális gyilkosság áll, és minden bizonyíték – szemtanúk, DNS, ujjlenyomatok – Terry Maitlandre, egy köztiszteletben álló tanárra mutat. A nyomozás villámgyorsan halad, egészen addig, amíg elő nem kerül egy alibi… amivel együtt az egész világ kifordul a sarkaiból.
King zseniálisan építi fel a feszültséget: először úgy érezzük, egy "egyszerű" bűneset tanúi vagyunk, majd apránként beszivárog a természetfeletti, a megmagyarázhatatlan, és a történet egyre sötétebb tónusokat kap.
Ajánom mindenkinek, aki szereti, ha egy regény megdolgoztatja a logikájukat, de közben a hátukon is végigfut a hideg. King ebben a kötetben is azt az oldalukat szólítja meg az olvasóknak, ahol a bizonyosság iránti vágy és az ismeretlentől való félelem egyszerre él.

Mi történne, ha egyik napról a másikra a nők elaludnának – és nem ébrednének fel? Csak egy selyemszerű hártya takarja arcukat, amely mögött egy másik világban élnek tovább… De aki megpróbálja őket felébreszteni, az erőszakos, vad dühkitöréssel szembesül. Ez az alapkoncepció nemcsak hátborzongató, hanem kifejezetten aktuális is – hiszen a társadalmi nemek, a hatalmi egyensúlyok és a női-férfi szerepek kérdése mindennél fontosabb téma lett napjainkban.
Kingék regénye egy nagyon ambiciózus vállalkozás: egyszerre feminista társadalmi parabola, posztapokaliptikus thriller, karakterdráma és természetfeletti krimi.
Bevallom, nekem a Csipkerózsikák túlírt volt. A regény több mint 800 oldalon keresztül bontogatja a szálakat, miközben olyan sok szereplőt vonultat fel, hogy egy ponton túl szinte lehetetlen követni, ki kicsoda, hol van, mit miért csinál. A Dooling nevű kisváros, a női börtön, a helyi rendőrök, tudósok, egyszerű családok és zűrös figurák mind külön fejezeteket kapnak – ez technikailag bravúros, de olvasóként fárasztó is tud lenni.
A Csipkerózsikák egy gondolatébresztő, világépítésében részletes és politikailag is bátor vállalkozás, de aki a feszes tempót, erős fókuszt és kevesebb mellékszálat szereti, annak – mint nekem is – néha túl sok lehet. Ha érdekel a társadalmi nemek disztópiája és szereted az epikus terjedelmű, sok szálon futó regényeket, akkor ez a könyv neked való.