Szép, tragikus és romantikus történet, nekem volt tőle némi Moulin Rouge-utánérzésem. Az ifjabb Dumas is szépen írt, a regény felépítése is tetszett, szeretem az ilyen mesélős megoldásokat. Néha kissé túl szentimentális, a szereplők viselkedése is elég bárgyú és teátrális, de összességében mégis inkább meghatónak tartottam, nem kaptam tőle szemforgatási rohamot. Jól átadta a korabeli párizsi hangulatot, betekintést nyújt a kitartott nők világába, együttérzéssel fordul feléjük, és érdekes, bölcs gondolatokat fogalmaz meg.
Viszont a fordítás borzasztóan zavart, teljesen kiakaszt, amikor magyarítva vannak a nevek, szóval próbáltam mindig Marguerite-et olvasni Margit helyett. Annyival jobban hangzik. Rémes szokás volt, szóval örülnék egy friss verziónak.