Jó kis esti mese volt, és nosztalgiának se utolsó a Setét Torony világában. A történet teljes egészében elhangzik az egyik Torony-kötetben (nem emlékszem pontosan, hogy az ötödikben vagy a hatodikban), de önálló meseként is megállja a helyét. Aranyosak voltak a rajzok; Charlie ábrázatával nem vagyok kibékülve. Gonosznak mutatja az illusztráció, pedig egyáltalán nem az.