Bár elsősoorban horrorként tartjuk számon, én mégis inkább úgy tekintek rá, mint ami a magányról és a kitaszítottságról szól. Borzasztónak tűnhet, hogy Frankenstein halottakból alkotott egy új lényt, de tulajdonképpen semmi rosszat nem akart és a szörnyeteg sem volt eredendően gonosz. Az emberek reakciója miatt tett kegyetlen dolgokat, amiket végül meg is bánt. Nagyon sajnáltam mind Frankensteint, aki bűntudattal és gyásszal küszködött, mind a szönyeteget, aki csak azt szerette volna, hogy valaki szeresse és elfogadja, de hiába tett bármi jót, nem sikerült.