"Apa mindig azt mondta, a magokat a kertben kell elültetni. Minden arc, amit ismersz, egy mag, amit a szívedbe kell elültetned. És ezek az arcok nőnek és nőnek a szívedben. Szomorú arcok és vidám arcok, de tudnod kell, ezek az arcok neked a leggyönyörűbbek a világon."
Ezzel a kedves kis borítóval, Háy János óriási betűmérettel nyomtatott nevével, valamint a 88%-os molyos értékeléssel már szemezek vele egy ideje, és az egyik könyvvásáron vásároltam viszonylag olcsón.
Kicsike könyv, a borítót levéve "utazós" olvasás volt. Gyorsan olvasható a szellős szedésnek köszönhetően.
Az az igazság, hogy nálam csak a felszínt kapargatta. Persze, ott van a fülszövegben, hogy egy 10 éves kisfiú mesél, és persze valóban volt egy-két olyan pillanat, amikor kedvesen mosolyoghattam olvasás közben. Az élet apró örömeire próbál rávilágítani, amit én amúgy nagyon szeretek. De ez most nálam nagyon nem talált be. Az az igazság, hogy néha talán még untam is. Egyszerűen, gyakran szinte tőmondatokban beszél életről, halálról, barátságról, mindennapokról.
12+