A teljes értékelés olvasható a blogomon, a linket lásd alább.
Meglehetősen sokáig olvastam ezt a kötetet, de semmiképp sem azért, mert nem tetszett. Sőt, kifejezetten erős válogatásnak tartom. Szeretem King novelláit, akkor is, ha némelyik a hossza miatt inkább kisregény. Érdekes, esetenként súlyos témákat boncolgat, néha a saját félelmeit tárja elénk, máskor társadalomkritikát fogalmaz meg, időnként pedig csak elgondolkozik egy témán, mondjuk a halál utáni életen. Ez történik ebben a kötetben is.
A legjobban ezek tetszettek:
Állomás: Egy variáció a halál utáni életre. Végiggondolva, miért is ne lehetne, hogy árnyékként maradunk ebben a világban, miután a földi létünk véget ér?
Kényszerpihenő: Ez a novella a családon belüli erőszak témáját dolgozza fel, egyben példát statuálva, hogy hogyan is kellene kezelni azt, ha ilyennek tanúi vagyunk. Természetesen a bemutatott példa sarkított, de érdemes lenne a társadalmunknak elgondolkodni rajta.
N.: Egy mentális betegség és a természetfeletti egy érdekes összemosásáról van szó, kimondottan élveztem.
New York Times-előfizetés akciós áron: Még egy novella a halálról és annak feldolgozásáról. Úgy tűnik, King előszeretettel kapcsolja össze egy elhunyt hozzátartozó visszatérését a telefonnal.
Néma: Ez az egyik kedvencem a kötetből. Nem minden az, aminek látszik, vagy aminek hisszük. Jó példa arra, hogy nem mindegy, kinek, mit és milyen helyzetben mondunk.
Amelyek szintén jók, de…:
A mézeskalács-lány: Ez egy kicsit olyan, mint a Bilincsben, csak a nő máshova és máshogy van kötözve, illetve más célból. Kicsit hosszúra sikeredett, kevesebb szenvedés árán is megoldódhatott volna a bemutatott konfliktus.
Harvey álma: Az alapötlet kiváló, elég para megálmodni valakinek a halálát; a történetet mégsem éreztem kiemelkedőnek.
A szobakerékpár: Abszolút semleges sztori, egynek jó elalvás előtt vagy ébredés után.
Amiket hátrahagytak: 9.11. utóhatásainak bemutatása Stephen King-módra. Szuper alapötlet, de egy kicsit elhúzta. Ennél a novellánál a kevesebb több lett volna.
A bizonyítványosztás napja: Ez meg túl rövid volt, jobban érdekelt volna, honnan jött az a gombafelhő.
A pokol macskája: Gonosz cicával már találkoztunk az Állattemetőben (habár ez a gonosz cica eredetileg idősebb), nekem Church jobban tetszett.
Ayana: Jó ötlet a másokat természetfeletti erővel meggyógyító ember témája, de a megvalósítás itt sem sikerült a legjobban.
Szorult helyzetben: Ha van sztori, ami gusztustalan, akkor ez az. Mégis kinek jut eszébe azon elgondolkozni, mi történne, ha beszorulna egy felborult Toi-Toi-ba? Persze, Stephen Kingnek. Még szerencse, hogy erős a gyomrom.

Látható, hogy olyan novella nem volt, amely egyáltalán nem tetszett. Nyilván egy gyűjtemény arról szól, hogy vannak jobb és kevésbé jó darabok benne, kevés az olyan, amelyben minden történet kiemelkedően jó. De ez így van rendjén. Jöhet a következő.