Amikor a látóterembe került ez a könyv, felkiáltottam: na, végre, ez az, amit keresek.
Rengeteg kiadvány van arról, hogy hogyan készüül a kisbaba, milyen fejlődésen megy át, mire kell figyelni a várandósság alatt. Ezek is nagyon jó és fontos dolgok, ám engem leginkább az aggaszt, hogy mit kezdek majd magammal, mikor a kórházból kócosan, erőtartalékaimat alaposan megcsappantva hazatérek a lakásba, ahol igazából ketten leszünk a kicsivel. Hogy tartsam életben? Mire figyeljek oda.
Valamiért azt hittem, hogy ez a könyv ezt a témakört is érinteni fogja. Hát nem, de végül is az elvárásom nem volt jogos. A borítón nem az szerepel, hogy csecsemős mindennapok, hanem kisgyermekes mindennapok; ugyanakkor van benne pár olyan tipp, amit már a legelejétől lehetne hasznosítani.
Minden esetre elválasztottam magamban a szezontól a fazont és próbáltam egy kicsit későbbi szemmel nézni a leírtakat – tehát próbáltam úgy venni, hogy a gyerkőc túlélte az első évét velem, kettesben, mindenféle segítségtől igencsak messze. (Kiemelném, hogy természetesen számíthatok majd a páromra, de ő mégiscsak dolgozik + 2 órát utazik minden hétköznap, szóval az idő 90%-ban csak magamra számíthatok.)
Az elején nagyon jól szórakoztam a könyvnek, miközben örültem, hogy az általam képviselt tézisek bizonyítást nyernek. Igazából egyszerű a matek: próbálj ott időt spórolni, ahol csak tudsz, mert minden nap jól jön egy kis extra chill érzés vagy erőforrás átcsoportosítás. Nem kell az egészet túlgondolni, túlaggódni. Néhány olyan alapvető praktikát mutat, amivel a saját életünket meg tudjuk könnyíteni – bár sokszor egyéb lemondások árán. Pl: smink. Én sosem sminkeltem, már csak a bőröm maitt sem, így ezt az időt eddig is úgymodnva megspóroltam.
A könyv előrehaladtával viszont egyre inkább változott a hozzáállásom. Az eleinte praktikus megoldások egyre inkább olyan irányt vettek, amikkel nem tudok mit kezdeni. Az ételes rész a legnagyobb szívfájdalmam. Logikus, praktikus, de abszolút nem adott semmit az én életemhez.
Nem sok mindent tudok elvinni belőle magammal, de ez főként azért lehet, mert van átfedés a gondolkodásmódunk között – még ha én nem is vagyok ennyire elvetemült módon zöld, előrelátó vagy épp praktikus.
A végső konklúzióm inkább az lett, hogy majd megoldom a magam módján.