Nemrég olvastam az első Gerald Durrell-könyvemet, a Susogó tájat, amely annyira megtetszett, hogy pihenésképpen kézbe vettem a Bárka születésnapja című gyerekkönyvét is. A kötet megjelenése nagyon megnyerő, harmonikus színvilága és szépen illeszkedik az új Durrell-sorozatba, a borítón látható motívumok pedig remekül kapcsolódnak a történethez. A könyv eredetileg 1990-ben jelent meg, a Jersey Állatkert 25. születésnapjára készült, ezért nem csupán egy kedves mese, hanem valós események és élmények is megbújnak a lapjain.
A történet középpontjában maga az állatkert áll, amelyet Durrell egy bárkához hasonlít – egy különleges helyhez, ahol az állatok biztonságra és védelemre lelhetnek. A könyv sokat mesél a Durrell Alapítvány céljairól, az állatvédelem fontosságáról és arról az elhivatottságról, amellyel az író megvalósította álmait. Különösen szerethetőek azok a részek, amelyek az állatok iránti rajongásról és a velük kapcsolatos történetekről szólnak. Persze emberek is megjelennek a történetben, sőt néhol hírességek is mint David Attenborough vagy épp Grace Hercegnő.
A Bárka születésnapja könnyed hangvételű, gördülékeny szövegű, szórakoztató, sztorizgatós olvasmány. Elsősorban a fiatalabb korosztálynak szól, de a felnőttek számára is tartogat kedves és elgondolkodtató pillanatokat. Ez egy szeretetteljes betekintés Durrell világába és természetvédelmi munkájába. Bájos, szívmelengető kötet, én nagyon élveztem.

A Susogó táj volt az első Durrell könyvem, és őszintén meglepett. Fantasztikus a bája, és árad belőle a természetszeretet, mégsem lassú vagy túl tudományos olvasmány. A Susogó táj Argentína, azon belül Patagónia tájait járja be. Bár olvastam már erről érintőlegesen, ilyen mélységben még nem jártam be azt az egzotikus vidéket. Az út során pingvinek, fókák, tatuk, nanduk, rókák és egyéb állatok bukkannak fel, ám ők nem csupán érdekességek, hanem mindegyikük önálló személyiség sajátos humorral és bájjal bemutatva. A regényből árad Durell csodálata a természet iránt és a kedvessége is, amivel nemcsak az állatokat, de az embereket is bemutatja. Még a nehezebb emberekhez is szeretettel és humorral fordul, sosem gúnyos vagy bántó. De ugyanilyen attitűddel mutatja be a tájat is, a végtelen pusztákat, a tengerpartokat és a Valdés-félszigetvilágát. Nagyon fontos a környezetbarát szemléletmódja, és az elnéző szeretet, amit mindennel szemben gyakorol.
Könnyű Durrellt olvasni, nemcsak a könyv humora vagy pozitív töltete miatt, hanem azért is, mert könnyed, laza szerkezetű a szöveg. Sokkal szakmaibb, tudományosabb szövegre számítottam, de egyáltalán nem bántam, hogy az alapos biológiai leírások helyett egy útikönyvbe oltott kalandregényt kaptam. Ráadásul nem tudom szó nélkül hagyni, hogy az új kiadás rendkívül jól illik Durrell világához, színes, vidám, és kissé bohókás.