Az értékelés olvasható a blogomon, lásd a linket alább.
Nagyon sokáig tartott ezt a könyvet elolvasni, leginkább azért, mert buszos olvasmány volt, és rövid szakaszonként tudtam csak haladni vele. Ezen kívül sok olyan napom volt, amikor vagy kedvem, vagy lehetőségem nem volt arra, hogy munkába menet kinyissam. Ez nagyban csökkentette az élményt, ebben biztos vagyok.
Bevallom, én nem egészen erre számítottam. Nem volt semmilyen háttérinfóm a könyvbeli eseményekről, ezért nekem Schindler személyéről és a listáról is teljesen más, mondjuk ki, szögesen ellentétes elképzeléseim voltak. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de el kell ismernem, hogy én egy halállistát vártam. Talán, ha ismertem volna korábban az első magyar fordítás címét (Schindler bárkája), vagy Oskar Schindler életútját, akkor helyesebb elővárakozásaim lettek volna.
Megrázó sorsokról olvashattam, ugyanakkor megismerhettem egy már-már legendás németet, aki a tetteivel tulajdonképpen a saját nemzete által alkotott rendszer és ideológia aláaknázásán dolgozott. Thomas Keneally igyekszik regényszerűen bemutatni Oskar Schindler tevékenykedését, egyúttal amennyire lehetett, ragaszkodott a tényekhez is. Több esetben lehet akár lábjegyzetként, akár az író kiszólásaként arról olvasni, hogy a leírtak nem feltétlenül történtek így a valóságban, nem mindenről állapítható meg, hogy valóság-e, vagy csak a Schindlert övező legenda része. Mindenesetre a korábbi olvasmányaim után érdekes volt olyanról is olvasni, ahol segíteni igyekeztek a rendszer által kikiáltott ellenségnek.
A regényszerűség ellenére számomra mégsem volt igazán olvasmányos, nem tudta kellőképpen fenntartani az érdeklődésemet – talán ez is volt az oka annak, hogy nem volt kedvem reggelente a buszon elővenni. De az is lehet, hogy kicsit telítődtem a témával így másfél év után. Egyszeri olvasásra mindenképp ajánlom az érdeklődőknek, és valamikor magamat is ráveszem arra, hogy a film elé még leüljek. Valószínűleg ezt sem mostanában fogom megtenni.