Mi történne, ha egyik napról a másikra a nők elaludnának – és nem ébrednének fel? Csak egy selyemszerű hártya takarja arcukat, amely mögött egy másik világban élnek tovább… De aki megpróbálja őket felébreszteni, az erőszakos, vad dühkitöréssel szembesül. Ez az alapkoncepció nemcsak hátborzongató, hanem kifejezetten aktuális is – hiszen a társadalmi nemek, a hatalmi egyensúlyok és a női-férfi szerepek kérdése mindennél fontosabb téma lett napjainkban.
Kingék regénye egy nagyon ambiciózus vállalkozás: egyszerre feminista társadalmi parabola, posztapokaliptikus thriller, karakterdráma és természetfeletti krimi.
Bevallom, nekem a Csipkerózsikák túlírt volt. A regény több mint 800 oldalon keresztül bontogatja a szálakat, miközben olyan sok szereplőt vonultat fel, hogy egy ponton túl szinte lehetetlen követni, ki kicsoda, hol van, mit miért csinál. A Dooling nevű kisváros, a női börtön, a helyi rendőrök, tudósok, egyszerű családok és zűrös figurák mind külön fejezeteket kapnak – ez technikailag bravúros, de olvasóként fárasztó is tud lenni.
A Csipkerózsikák egy gondolatébresztő, világépítésében részletes és politikailag is bátor vállalkozás, de aki a feszes tempót, erős fókuszt és kevesebb mellékszálat szereti, annak – mint nekem is – néha túl sok lehet. Ha érdekel a társadalmi nemek disztópiája és szereted az epikus terjedelmű, sok szálon futó regényeket, akkor ez a könyv neked való.

Itt