Két lány, Dara Tailor és Grace Perry a Holly Brookes gyermekotthonba kerül, azonban az intézmény számukra nem a biztonságot nyújtó menedék, hanem egy küzdőtér, ahol a gyengéket eltapossák, az erőseket megtörik, és csak egymásra számíthatnak. Az írónő könyörtelenül mutatja meg azt a világot, ahol a szeretet luxus, a félelem pedig állandó lakótárs.
A regény nem finomkodik, brutális társadalomkritika formájában mutatja be a különböző függőségeket (alkohol, drog), a testi és érzelmi bántalmazást.
Egy intenzív pszichológiai drámát kapunk, az olvasó végig érzi a karakterek fájdalmát, küzdelmét és kitartását. A Hűség bizonyítja, hogy a barátság és a lojalitás akár a legkegyetlenebb körülmények között is képes emberi erőt adni, miközben a történet nem enged el, amíg az utolsó oldalhoz nem érsz.
Ha érdekel, hogy a lányok milyen árat fizetnek a hűségükért, ha szereted a sötét, feszült, fordulatos és érzelmileg megrázó történeteket, akkor mindenképpen olvasd el a könyvet, de készülj fel, hogy még napokig veled marad Dara és Grace hátborzongató története!

Ez a könyv szörnyű volt. Na, nem az írásmódja vagy maga a történet, hanem a benne megjelenő emberi kegyetlenség.
Szétszedett és összetört.
Ennek ellenére is megtudta mutatni a szerző, hogy mindennek ellenére kell látnunk a fényt bármilyen rosszban. Mert máshogy nem lehet túlélni.
Ehhez a könyvhöz kell gyomor, és senki ne ijedjen meg a hosszától. Olvasva már fel sem tűnik mert csak olvasod, nem tudod letenni mert némelyik szereplőért izgulsz egy jobb sors reményébeben némelyiket pedig meg tudnád ölni...
Garantálom, hogy egy hullámvasút lesz.