Zafón könyveit olvasni egy életérzés.
A stílusa, a hangulata, a mondatai, minden sora egy másik világba visz. Nincs ez másképp az Angyali játszmánál sem.
Ahogy megszokhattuk tőle, most is ott a misztikum, a romantika és a melankólia különös keveréke. A karakterek szimpatikusak, még akkor is, ha akad köztük jó néhány, akiket nem könnyű megkedvelni.
A legjobb ebben a könyvben, hogy nem hagy tétlenül.
Beindítja a szürkeállományt, állandóan találgatásra késztet, és mire azt hisszük megfejtettük, Zafón egy újabb csavarral húzza ki alólunk a talajt.
Ebben a részben Izabella és az öreg Sempere lettek a kedvenceim.
A történet agyafúrt, misztikus és teljesen kiszámíthatatlan.
Száz szónak is egy a vége:
Olvassatok Zafónt.
Nem fogjátok megbánni. 😉

A Szél árnyéka után Zafón újabb lélegzetelállító regénye mélyebbre merül az emberi lélek, az írás és a végzet rejtelmeibe. A Az angyalok játszmája sötétebb tónusú, krimiszerű elemekkel és misztikus fordulatokkal teli történet, amely egy fiatal író és egy rejtélyes kiadó kapcsolatán keresztül bontakozik ki.
Tökéletes választás azoknak, akik szeretik az irodalmi igényű, titkokkal teli történeteket – és persze a könyvek világát.