“– De a könnyek nem oldanak meg semmit. Megfogadtam, hogy sosem sírok.”
Az első évad regényes története nagyon-nagyon jó!
A második évadot is már megnéztem, mert én ezt a sorozatot rettentően imádom, így hatalmas volt öröm volt nekem, hogy megjelent az első évad története könyvben is.
Wednesday Adams hozza a saját stílusát itt is, az író rendkívüli módon ábrázolta és ami plusz pont, hogy a sorozatot teljesen alapul veszi a cselekmény, szóval nincsenek benne furcsaságok.
Élveztem, hogy a Nevermore akadémia kapuja mögé kerültem könyvben is, és sokkal jobban tetszett a sztori, mivel a lapokon ezerszer jobban átjött a borongós hangulat és a tipikus Wednesday.
A sztoriról nem írok semmit, ne legyen spoileres a sorozatra se, de nagyon-nagyon jó!🖤
Zárásképp a kedvenc jelenetem:
“– Wednesday, milyen különleges név! – mondja végül, megragadva a paksaméta potenciálisan egyetlen ártalmatlan részletét. – Felteszem, szerdai napon született.
– Péntek tizenharmadikán születtem – világosítom fel, és rezzenéstelen tekintettel rámeredek, hogy megmutassam neki, ez pontosan azt jelenti, amitől fél.
– A kedvenc gyermekmondókám egyik soráról kapta a nevét – vág közbe anyám békítően. – A szerdai gyermek csupa bánat.”

Mivel a sorozatot még nem láttam ezért izgatottan álltam neki, mivel nem tudtam mit fog nyújtani de azt kell mondjam, hogy tetszett!
Volt ebben a sztoriban minden. Gyilkolás, titkok, barátság, szerelem, egy kis dráma. Abszolút meghozta a kedvem a sorozathoz a könyv hiába nem fog így már cselekményében újat mutatni.
Ajánlom azoknak, akik már látták a sorit és hiányzik nekik Wednesday, de akkor is ajánlom ha még nem láttad a sorit de megszeretnéd ismerni a történetet!