Azt hiszem egyértelműen Julia lett az év írónője számomra a kiadó kínálatából:végtelenül fantáziadús, intelligensen szórakoztató, a szarkasztikus humorával folytonosan meglepő és megnevettető alkotóról van szó.
Ebben a történetben olyan mágikus világot kapunk tőle, amelyben rendkívül komfortosan érezném magam, ha ez így működne:a városokban, falvakban emberek, a természetben mágikus lények..
Néha történik egy kis bonyodalom, mert léteznek félvérek, akik mindkét világban ellennének, ha az emberek elég nyitottak lennének rájuk és nem félnének a másságuktól.
A főhősnőnk, Sintha félig onüd, ami egyfajta szukkubuszhoz hasonló mágikus (tündéri) lényt jelent - ő szintén fél, mert képessége az embereknél furcsa megszállottságot vált ki, amire ő nem vágyik. Alapvetően ő a világos oldalhoz tartozik, de mi van, ha a sötét oldal legerősebb képviselőjével, egy domináns vakárral fut össze?! ..elárulom: VIHAR!

“Nem igazán igyekeztem a világ elé tárni az érzéseimet – amúgy is rengeteg démon éhezik rájuk.”
Cassia-t az istenek nem tudják befolyásolni, ezért rabszolgaként bejut a palotába, hogy bosszút álljon. De abba senki nem gondolt bele, hogy esetleg egy jóképű démon is beszáll a buliba.
Szóval, Janus és Bel fogadást kötöttek, melyikőjük szerzi meg Cassia lelkét. Miközben Cassia próbál a saját küldetésére összpontosítani, egyre közelebb kerül Belhez.
Rengeteg fájdalom, kitartás, harc szerepel a könyvben, miközben megismerjük Rómát.
“Azt akartam, hogy Cassia tudatosan keressen nálam biztonságot. Azt akartam, hogy ne kényszerből adja nekem a bizalmát, hanem azért, mert szerinte megérdemlem.”
5 nap vajon elég, hogy Cassia dönteni tudjon? Mi lehet a jó döntés egy rossz és a még rosszabb között? Vagy lehet, hogy 5 nap mindent megváltoztat?
“Bel maga volt az ősrégi gyönyör, a bűn és a fékevesztett csábítás.”
Végig szurkoltam Cassia-nak és Belnek. Csak úgy szikráztak a lapok.❤️
“Ismertem a gyönyört. Ismertem a szenvedélyt, de még soha egyetlen férfi iránt sem éreztem ilyen vonzalmat.”
A vége pedig.. zsepit kikészíteni!🥹