A karakterek nagyon sokszínűek, jól ábrázolja őket az írónő, és mindenki egyéniség. Igaz, hogy tinédzserek, viszont vannak olyan karakterek a Tolvajok játszmájában, akik sokkal érettebbek a koruknál, és a kulturális sokszínűség is tökéletes eleme lett a kötetnek. Többek között spanyol, ausztrál vagy éppen koreai karakter is lehetőséget kap a bizonyításra.
Igaz, hogy YA, azaz ifjúsági kötet, mégis annyira jó volt a romantikus szál benne. Olyan kémia van a karaktereke között, hogy sokszor már tövig rágtam a körmöm, csak történjen valami, mert őszintén teljesen kicsináltak az angsty részek, de nagyon megérte, mert én is ott voltam a tolvajversenyen, és átélhettem azokat az akciódús és érzelmes jeleneteket, amikkel az írónő megörvendeztetett minket.
De emellett feszültséggel átitatott részeket is kapunk, ami végig sakkban tart, és azt hiszem a lehető legjobbkor talált meg engem a Tolvajok játszmája, ami a címéhez hűen egy játszma. Egy olyan játszma, ami függőséget okoz, szórakoztat, de vicces és letehetetlen is. Mindent imádtam benne!
A rablások, az akció, a rejtély és a verseny miatt teljes mértékben el tudtam merülni a történetben, és imádtam látni, ahogy szövődtek a barátságok és a kötelékek a szereplők között! A kötet lezárásától meg egyenesen ledöbbentem, szóval nem is kérdés, hogy várom e a folytatást.
Összességében a Tolvajok játszmája egy élvezetes és lendületes YA történet, aminek a középpontjában egy tolvajverseny áll. A hangulata magával ragad, és megalapozza a folytatásokat. Ha szereted az izgalmas és karakterorientált ifjúsági regényeket, amikben tolvajlással kapcsolatos elemek is vannak, akkor imádni fogod a Tolvajok játszmáját.

A Mezítlábas nyár egy könnyed chick lit kötet, amitől semmi komolyat nem kell várni, ugyanakkor megadja azt az élményt, amit egy tengerparton olvasás ad. Tökéletes kikapcsolódás a nyári melegekbe limonádé mellé. Ehhez mérten a történet is egyszerű, nem bonyolítja túl az írónő a cselekményt, és a végletekig kitart a bohókás stílusa mellett.
A Mezítlábas nyár tökéletes azok számára, akik szeretik a romantikus kisvárosi történeteket, a második esélyeket és azokat a könyveket, amiket egy délután alatt el lehet olvasni.
Pete és Libby kapcsolata nagyon sorsszerű és nagyon megérdemelt volt. Szerintem sokan tudnak Libby-vel, illetve Pete-tel is azonosulni, emiatt végtelenül szimpatikusak, és a kötet igazi ékkövei.
A kötet megmutatja, hogy mindegy milyen élethelyzetben vagy, milyen nehézségek vannak a hátad mögött, az első szerelem az, ami a továbbiakban is meg fogja határozni a szerelmi életedet. Nehéz elengedni, ha az a rózsaszín felhős, mint amilyennek lennie kell.
Tetszett a második esély szerelem fonal, mert megadta azt a kételyt, amit imádok ebben a trope-ban. Libby életében Pete mindig is különleges helyet fog elfoglalni, de az az igazi kérdés, hogy vajon van e esélyük újraélni a szerelmüket, vagy már végérvényesen elvesztették a másikat? Felnőve, annyi év után is ott vannak a másiknak, és ez teszi édessé a történetüket.

Ritkán olvasok mágikus realizmus típusú könyveket, de Emilia Hartnak még a bevásárlólistáját is elolvasnám, ha engedné. Lírai, és habár nem vidám a kötet alapja, én mégis élveztem ezt a regényt, és nagyra értékeltem azt az utánajárást, a kutatást és gondolatokat a témával kapcsolatban, amelynek segítségével megelevenítette előttünk a bebörtönzött és a gyarmatosított Ausztráliába küldött nők utazásának viszontagságait.
Ez ízig-vérig feminista regény a Szirének, mely négy központi karakterével visz minket egyre előrébb és előrébb a cselekményben. Ez a négy nő fejezetről fejezetre fedezte fel a belső erejüket, azt, hogy nincsenek egyedül, és nem is olyan gyengék, illetve magatehetetlenek, mint azt a férfiak gondolnák róluk.
A négy női karakter (Lucy, Jessica, Mary, Eliza) mellett duális idősíkot kapunk, amit az írónő természetfeletti elemekkel köt össze. Ezek a részek, illetve az álmok különösen tetszettek, és örülök, hogy sikerült a komoly témát ennyire kézzelfogható közegbe raknia Hartnak.
A Szirének egy erőteljes, érzelmekben gazdag regény, amely a női tapasztalatokat és a családi kötelékeket helyezi előtérbe a maga sajátos módján. Emilia Hart sikeresen ötvözte a történelmi hátteret a mágikus realizmus elemeivel, és egy olyan történetet alkotott, amely egyszerre volt elgondolkodtató és a maga nemében szórakoztató.

A varázslat mindenhol ott van csak hinni kell benne. Akár ez is lehetne a kötet jelszava. Egy olyan YA fantasy történetet kaptam, ahol a kultúrának, a mítoszoknak és a mágiának nagy szerep jut. Emiatt már az elejétől kezdve egészen varázslatos a történet, és issza az ember minden szavát. Én személy szerint nagyon szeretek különböző kultúrákról, illetve ezek hiedelmeiről és babonáiról olvasni.
A kötet cselekménye szépen építkezik egymásra, a karakterek viszik előre a történetet, minden egyes fejezettel hozzáadnak valamit és lényegében egy kalandos, néhol veszélyes, mágiával átitatott regényt kaptam. Vannak benne lények, mitológiából származó jelenések és egy cseppnyi romantika is.
A pánafrikai kultúra miatt mindenféleképpen különleges és érdekes a kötet, már csak azért is, mert az írónő egy olyan világot alkotott meg, ami izgalmas, fantasztikus és káprázatos.
Ha szeretitek az erős karaktereket, a grumpy x sunshine, illetve ellenségekből szövetségesek zsánert és szívesen megismernétek egy veszélyes, de annál inkább gyönyörűbb világot, akkor olvassátok el Ayana Gray trilógiáját, amivel berobbant a könyves piacra, és éljétek át ti is a csodát, még a Netflix sorozat előtt.

Ha már olvastad az Amit a hurrikán meghagyott c. kötetet, és érdekel Gannon és Paige története, akkor semmiképp se hagyd ki az Amire mindig is vágytunk kötetet, hiszen egy ízig-vérig enemies to lovers történet tele szórakoztató jelenetekkel, a nők helyzetével a filmiparban és megannyi kedvelhető karakterrel.
A történet középpontjában Paige, egy céltudatos és keményen dolgozó nő, és Gannon, egy vonzó és csábító férfi áll. Az ő kettejük viharos, de perzselő szerelmének lehetünk a tanúi. Nemcsak a sorok között perzselnek az oldalak, hanem akkor is, amikor Paige és Gannon egy helységben tartózkodik. A kötet a forgatások és a filmipar hátulütőit is megmutatja egy igencsak könnyed, olvasmányos és szórakoztató formában.
Nagyon szerettem az Amit a hurrikán meghagyott kötetet, és emiatt nagyon vártam, hogy Gannon és Paige története is végre megjelenjen. Az enemies to lovers mellett olyan trope-okkal játszott az írónő, mint munkahelyi szerelem, grumpy x sunshine és harmadik felvonás konfliktusok. Éltem-haltam azért a dinamikáért, ami kialakult a két karakter között, na meg már akkor végem volt, amikor kiderült, hogy bizony az Amire mindig is vágytunk egy olyan kötet, ahol a férfi karakter esik először szerelembe.
A kötet erős érzelmekkel játszott végig, miközben bevezetett minket a valóságshow-k világába, megengedte, hogy beleshessünk a folymatok mögé, és közben egy tüzes, konfliktusokkal teli szerelmet bontakoztatott ki a lelki szemeink előtt. 4 évszakot fed le a kötet, de minden egyes turnusban történik valami, ami miatt tűkön ülve várod, hogy mikor adja be Paige a derekát, és mikor lesz Gannon próbálkozása sikeres.
Nagyon szerettem olvasni, és akárcsak a többi Lucy Score regény ez is kedvenc lett. Tele van élettel, érzelmekkel, erős karakterjegyekkel, érdekes cselekménnyel, szerelemmel és makacssággal, ami miatt nem tudtam én is nem beleszeretni Gannon Kingbe.
Ha szereted Lucy Score munkásságát, akkor ne hagyd ki az Amire mindig is vágytunk c. kötetet, mert ugyanolyan sziporkázó és letehetetlen, mint a kisvárosi románcai.

A Belle Greene egy alaposan utánanézett történelmi fikció, amely Belle da Costa Greene életét meséli el (képekkel illusztrálva). Belle Greene egy afroamerikai nő, aki fehérnek álcázva magát vált a J.P. Morgan könyvtárának első igazgatójává.
Bár maga a kötet nagyon érdekesen hangzik, és a fülszöveget olvasva még bizakodtam, hogy jó lesz és rosszak az első megérzésem a regénnyel kapcsolatban, sajnos nem lettünk jóban. Unalmasnak találtam az írásmódot, a cselekmény sem ragadott meg, és végig azt éreztem, hogy olvashatnék mást is, ami tetszik, és miért is szenvedek vele.

A kötet hangulata a Netflix karácsonyi filmekre hajaz, ami miatt egyenesen imádtam. Kellett a lelkemnek ez az enemies to lovers típusú karácsonyi történet, akkor is, ha már rég elmúlt ez az időszak. Jó volt részese lenni Merrynek, a helyreállításának, a fokozatosan kialakuló érzelmeknek, és Cat és Noah örökös harcának, ami hol szórakoztató, hol pedig perzselő jeleneteket eredményezett.
A karácsony és a karácsonyi dekor, a család és a szeretet együttes erővel mutatja meg az ünnep igazi értékét, és kölcsönöz meghitt pillanatokat a történetnek. Merry egy olyan kisváros, ahova te is el szeretnél látogatni a karácsonyi fesztivál ideje alatt, és amit te is szívesen fedeznél fel. Egy téli csodaországot alkotott az írónő, és már most pattannék is a repülőre, hogy elrepítsen Merry meghitt és békés városába.
S habár Merry békés, a kötetre nem lehet ezt mondani. Már az elejétől kezdve perzsel a hangulat, csal úgy izzik a levegő a két főszereplő között, és bizony várjuk, hogy mikor pattan el a húr, és mikor jön a gyűlölet helyett valami egészen más. Lucy Score hozta a formáját, és az Amit a hurrikán meghagyott egy nagyon kedvelhető és csupaszív történet.

Az eltűnt könyvesbolt egy mágikus realizmussal átszőtt történet, melynek középpontjában a könyvek szeretete áll. Emellett az önfelfedezés is nagy hangsúlyt kap benne. Maga a történet két idősíkon játszódik, egyfelől Opaline életét kísérhetjük figyelemmel, aki egy kényszerházasságból menekülve Dublinban nyit könyvesbolt, másfelől Martha és Henry életét mutatja be, akik egy elveszett könyvesbolt nyomába erednek.
Mind a két szál magában hordozza a szépségeit, hozzám mégis azok a részek állnak közelebb, amik a múltban játszódnak. Nagyon szeretem azokat a könyveket, amikben szerepet kap a mágikus realizmust, s igaz, hogy annyira nem hangsúlyos, mint azt sejteti, de így is szépen sikerült az írónőnek beleépítenie a cselekménybe.
Vannak Az eltűnt könyvesboltnak varázslatos elemei, de őszintén én több ilyen gyöngyszemet vártam ettől a történettől. Történelmi fikció duális idősíkkal, ami már az első percektől levesz a lábadról, és megmutatja, hogy a könyvek iránti szeretet időtálló és az évek múlásával sem kopik, sőt...
A cselekmény feszes tempót diktál, egyes helyeken azt érzed, hogy gyors a tempó, máshol meg azt, hogy pont jó az az ütem, amit az írónő diktál. Már az első fejezet után arra sarkal a kötet, hogy merülj el benne, és hagyd, hogy a külvilág csupán háttérzaj legyen. Bevallom nem gondoltam volna, hogy majd ennyire tetszeni fog a történet, illetve ennyire magamének fogom érezni, de a mágikus realizmus mindent megtett, hogy ez így legyen.
Mind Opaline, s mind Martha helyzete kétségbeejtő, én mégis drukkoltam nekik, hogy sikerüljön kilépniük a kényszer és a bántalmazó kapcsolatok köréből, és olyan életet élniük, amilyet mindig is érdemeltek volna.
Összességében egy jól felépített, ugyanakkor keserédes, de varázslatos utazásban lehetett részem, amely az élet szomorúságán és nehézségein túl reménnyel is kecsegtet. Ez volt az első alkalom, hogy Evie Woodstól olvastam, viszont nagyom úgy érzem, hogy fogunk mi még találkozni, mert a végén sikerült meggyőznie az írónőnek arról, hogy én bizony szeretem a történelmi fikciót egy kis mágikus realizmussal megspékelve.
Ha szereted a könyveket, illetve a könyvesboltokat, és szeretnéd, hogy magával ragadjon a varázslat, a szerelem és az önfelfedezés érzése, akkor ne habozz elolvasni Az eltűnt könyvesboltot.

Az Elveszett szavak szótára egy jól megírt, érzelmekkel teli történelmi regény, aminek a középpontjában a szavak ereje áll. Emellett a nők helyzetére is fókuszál, illetve a nők láthatatlanságára az 1900-as években. Elég sok mindent érint az írónő ebben az 500 oldalban, viszont Esme az, akin a fő hangsúly van.
A regény Esme Nicol történetét meséli el, aki az Oxford English Dictionary készítése közben fedezi fel, hogy bizonyos szavak – különösen a nőkhöz és az alsóbb társadalmi rétegekhez kapcsolódó kifejezések – kimaradnak a hivatalos szótárból.
A könyv egyik erőssége, hogy részletgazdagon és hitelesen ábrázolja a történelmi hátteret, emellett a karaktereit is gondosan dolgozta ki, és már az első fejezetek alatt érződik az írónő szeretete, és mély tisztelete a szavak és az angol nyelv iránt.
Pip Williams érzékenyen ábrázolja a nők és a munkásosztály helyzetét egy olyan korban, ami tele volt küzdelmekkel és nehézségekkel. Az Elveszett szavak szótára egy feminista regény, de nem is tagadja, hogy az. Esme jelenléte és az írónő érzékenysége a téma iránt elég hamar rámutat erre, viszont én csak csodálni tudom amiatt, hogy mindezt egy ilyen befogadható közegben teszi. Habár nem vagyok nagy történelmi fikció rajongó, mégis azt tudom mondani, hogy nyugodtan kezdjetek bele, mert megbánni nem fogjátok.
A regény feminista volta habár erőteljes felhangot kap, mégis finoman, beágyazva a történetbe mutatja meg igazán magát, és ez az, ami még hatásosabbá teszi az üzenetét.
Maga a történet lassan bontakozik ki, viszont van egyfajta lírai felütése, ami miatt a műfaj szerelmesei imádni fogják. Ha érdekel a nyelvészet, az irodalom hatása a társadalomra, a szavak jelentősége, és a nők helyzete a történelemben, akkor ne hagyd ki Pip Williams Elveszett szavak szótára c. kötetét!

A sorozat 5. része is egy igazi tégla, viszont olyan gördülékenyen a sztori, és olyan gyorsan lehet vele haladni, hogy szinte észre sem lehet venni, hogy egy igazi monstrum. Ahogy eddig, úgy most is azt érzem, hogy nem érdekel mi fog történni, én akkor is olvasni fogom ezeket a könyveket, mert nagyon megszerettem őket, és kikapcsolnak. Olyan érzés, mintha újra és újra beleszeretnék Grace és Hudson párosába, a szerelmükne és abba a világba, amiben játszódik.
A Kísértés minden volt, amit reméltem tőle és még annál is több. Úgy érzem, hogy ahhoz, hogy még jobban megértsük Grace és Hudson szerelmét kellett ez a rész. Végre azt érzem (kisebb bánatomra), hogy már majdnem teljesen sikerült elfelejteni Jaxsont, amiért kicsit vérzik a szívem, de az az igazság, hogy nem tudok betelni a sassy Hudsonnal. Kellett, hogy ennyire szeszélyes és szarkasztikus legyen, mert ilyen az igazi HUDSON VEGA, akit ismerünk, és akit szeretünk. 🤌🤌
Ahogy haladtunk előre a történetben úgy a cselekmény, a világ és a karakterek is fejlődnek. Csodálatos volt látni, hogy végre ebben a részben beérik mindennek a gyümölcse, és megmutatta az írónő, hogy miért is okoz függőséget ez a sorozat, mert ne legyenek kétségeid afelől, hogy ha egyszer elkezded, akkor nem fogod és nem is akarod majd lerakni.
Úgy kellett nekem ez a rész, mint éhezőnek a kenyér. Kellett, hogy megtudjam mi történet Hudson és Grace között azokban a bizonyos hónapokban, és igen, baromi jól állt a Kísértésnek a váltott szemszög. Élek-halok a párosukért, és képtelen vagyok betelni velük, de még mindig a világ az, ami igazán nekem íródott, és ami teljesen levett a lábamról.
Egy kislany lelkesedésével kezdtem bele, és a végére úgy érzem beérett a gyümölcse. A harcok, a kalandok tömkelege és a romantikus részek is szépen kiegészítik egymást, és a kötet vége reménnyel tölt el, hogy talán lehet happy end a vége.

Natalia Sherba Fenissa és az Álmos Ház után nagyon kíváncsi voltam Az Órakulcsra is, ami az Óramágusok sorozat első része. Kicsit döcögősen indult a kapcsolatom a sorozattal, de remélem, hogy mire eljutok a többi részig addig én is érezni fogom azt az izgalmat, amit ennek a portál fantasy-nek az olvasása jelent.
Alapvetően egy olyan ifjúsági fantasy-ról van szó, amit sokan a Harry Potter sorozathoz hasonlítanak, és már emiatt is felkeltette a figyelmemet, hiszen az említett sorozatot nagyon szeretem. Az Órakulcsban kaptam egy jó nagy adag kalandot, időutazást, világok közötti párhuzamot, és egy érdekes főszereplőt. A mágiarendszer valami egészen különleges, és biztos, hogy hasonlóval még nem találkoztál.
Az Órakulcs egy olyan kötet, amihez idő kell, ami a jó időben kell, hogy megtaláljon, és ami tényleg nagyon YA, de nem baj, mert ha szereted az ilyen jellegű olvasmányokat, és odáig vagy a komplex világfelépítésért, akkor a kötetnek nyert ügye lesz nálad.
Natalia Sherba egy különleges mesélő, akinek a könyvei nem hasonlíthatóak semmilyen általam olvasott regényhez sem. Az Órakulcs különleges, és csak arra vár, hogy betedd a lábad a világába!!

Ez az első Natalia Sherba regényem, viszont már most tudom, hogy nem az utolsó, hiszen igazán különleges az, ahogy az írónő ír. Nemcsak a cselekmény és Fenissa érdekesek, hanem a megálmodott világ is. Tele van varázslattal, álmokkal és a valóság és az álom keveredésével.
Olyan volt olvasni a Fenissa és az Álmos Házat, mintha én is álmodtam volna, és belecsöppentem ebbe a barátsággal teli, bájos, mágikus, varázslatos történetbe, ahol titkok és fantomok vártak minden oldalon. Jó volt elmerülni benne, és átélni Fenie kalandjait, mindazt, amit az álmoknak köszönhetően átélt, és az az álomvilág, ahol ő éli az életét igazán különleges és kalandos.

Azt hiszem megvan az új kedvenc történelmi cozy mystery sorozatom!! Még mielőtt elkezdtem volna éreztem, hogy szeretni fogom ezt a könyvet, mert megvan benne minden, amit kedvelek egy jó kis 19. századi nyomozós regényben.
Az meg, hogy Angliában játszódik, és valami eszméletlenül furfangos a főszereplő lány már csak hab a tortán. Ahogy elkezdtem az Arcátlan kíváncsiságot és mire felfogtam, hogy mit is olvasok már javában a történet sűrűjében jártam, és imádtam ezért
Egy igazán humoros és szerethető regényt kaptam, amiben volt egy kis nyomozás, egy váratlan haláleset, titkok, egy herceg aki sokkal több a címénél, és egy lány, aki még sok meglepetést fog okozni.
Maga a hangulat végig titokzatos, és megadja a löketet ahhoz, hogy ne akarjuk letenni Lynn Messina könyvét. Voltak elvárásaim a kötettel kapcsolatban, ugyanakkor szerintem sokkal jobb, mint amire számítottam.
Annyira olvastatja magát, annyira kedves és őszinte, annyira különc mégis szerethető, és nincs egy olyan pontja sem a történetnek, ahol ne éreztem volna azt, hogy ez bizony a későbbiekben még tuti fontos lesz.
Beatrice egy kicsit ilyen minden lében kanál karakter, aki olyanba is beleüti az orrát, amibe nem kéne, ugyanakkor túlságosan kíváncsi ahhoz, hogy annyiban hagyja a dolgokat. Miatta és a herceggel folytatott "csatározásai" miatt képtelen voltam letenni a kötetet, és mindent tudni akartam.
Úgy gondolom, hogy sorozatkezdésnek nagyon jó volt, és csak remélni tudom, hogy a többi kötet is legalább ennyire humoros és szórakoztató lesz. A régens kor közel áll a szívemhez, a történelmi krimik is, viszont ha ehhez társul egy jó kis cozy hangulat, akkor engem teljesen le lehet venni a lábamról.
Igaz, hogy magáért a komolyabb krimikért annyira nem rajongok, viszont ha van legalább egy kis egyediség, frappáns párbeszédek vagy éppen furfangos megoldások benne, akkor nagy eséllyel kedvenc lesz, csak úgy mint ez a kötet.

Az egyik legnagyobb előnye, illetve egyben hátránya ezeknek a könyveknek, hogy baromi rövidek. Elkezded és olyan gyorsan kipörögnek az oldalak, hogy legszívesebben már az utolsó sorok után nyúlnál a folytatásért, és újra belevetnéd magad ebbe a világba, amiben Kesgrave hercege és Bea úton-útfélen egymásba, na meg gyilkosságokba botlanak.
Beát csak úgy vonzza a baj, legyen az egy egyszerű séta vagy egy komolyabb tett, az biztos, hogy mindig megtalálja őt a bonyodalom, és addig nincs nyugta, amíg a végére nem jár az adott ügynek.
A lelkemnek nagyon kellett ez a kötet, és örülök, hogy sikerült az írónőnek megtartania azt a hangulatot, és azt a természetességet, amit már az első részben is tapasztalhattunk.
S habár a kötet felépítése hasonló az Arcátlan kíváncsisághoz, miszerint az elején belebotlunk, szó szerint az áldozatba, majd nyomozunk és aztán jön a gyilkos kiléte, mégsem volt unalmas, sőt... Bea csak úgy halmozza a bajt, és mellette egyszerűen nem lehet unatkozni.
Lehet, hogy a társadalom szemében vénkisasszony, de az enyémben egy igazán talpraesett, furfangos és tanulékony női karakter, aki megmutatja, hogy a régenskorban is lehet ésszel boldogulni, nem kell ahhoz feltétlen különlegesnek lenni, hogy teljes és kihívásokkal teli életet lehessen élni.
Bea megmutatja, hogy van élet és jövő a férj találáson is túl, és kétség kívül az egyik legszórakoztatóbb női karakter, akit ismerek. Igaz, hogy nagyon rövid a kötet, mégis sikerült megmutatnia magát, és hihetetlen, hogy alig pár fejezetben a végére is jártunk az ügynek, még sem éreztem azt, hogy valami hiányozna belőle.
Az írónő olyan könnyedén, olyan természetesen vetette lapra a cselekményt, hogy nem egyszer azt éreztem, hogy bizony én is ott vagyok Bea mellett, és együtt nyomozunk, együtt jövünk rá az összefüggésekre, és együtt törünk borsot Kesgrave orra alá.

Ha olvasnál egy olyan könyvet, amiben megjelennek szörnyek, az öngyilkosság kérdésköre, mitológia, szenvedés, sínylődés és a Purgatória legmélyebb bugyra is, akkor ne hagyd ki Luca Tarenzi trilógiájának első részét, A Mélységet.
Mivel dark fantasy ezért nem ajánlanám mindenkinek, már csak a sötét világkép miatt sem, de ha elmúltál 18, akkor nyugodtan vesd bele magad, ha érdekel milyen is lehet egy Isteni színjáték feldolgozás, és egy sátánista szerző, hogyan is tudja átadni az érzéseket, a hangulatot és magát a klasszikus művet is ebben a fantasztikus és igencsak lebilincselő regényben.
A történet alapja Dante Poklát veszi alapul, és ide adaptálja a lelkek sínylődését, a büntetéseket, és a karakterek többségét is. Nagyon nagy meglepetést okozott nekem A Mélység, de a jó féléből, mert igazán zseniális lett, és alig várom, hogy olvashassak még Luca Tarenzi tollából. Nemcsak a cselekmény győzött meg, hanem a karakterek is, és az is, ahogy a szerző átadta a mélyebb és komolyabb kérdések körét is.