Tizenkilenc lépcsőfok

Millie Bobby Brown a Stranger Things óta nagy kedvencem, így nem volt kérdés, hogy regényét – mely egy, a második világháború idején játszódó történelmi fikció, ami valódi eseményekkel és egy kedves, szerelmi szállal keveredik – is olvasni szeretném.
A történet az 1940-es évek elején, Londonban játszódik. A tizennyolc éves Nellie Morris jól tudja, mit kell tennie, amikor felüvöltenek a légvédelmi szirénák: felkapja hét éves húgát, és családjával a metróállomásból kialakított közeli óvóhelyre sietnek, ahol a lépcsőn tizenkilenc lépést kell megtenni lefelé a biztonságig, miközben azért imádkoznak, hogy ne az ő házuk legyen a következő, amelyet elpusztítanak a könyörtelenül záporozó bombák.
A fiatal lány életébe egy amerikai pilótával való véletlen találkozás hoz új reményt, így Nellie rájön, hogy a légvédelmi szirénákon túl létezik egy másik világ, ahol békére és boldogságra lelhet.
A háborúról szóló részeket megkönnyezve olvastam, sőt most is sírok, ha visszagondolok azokra az oldalakra. Hihetetlen, hogy ezek az emberek miken mentek keresztül, hogy most itt lehessünk, és élhessünk.
Nagyon szerettem Nellie-t, azt a csodálatos lányt, aki túlél megannyi tragédiát és magát a második vilagháborút is.
Ez a könyv rávilágított mennyire hálás vagyok a nővéremért, Nellie és Flora kapcsolata ugyanis gyönyörű, pótolhatatlan testvéri szeretetként elevenedik meg a regény hasábjain.
Billy es Ray karaktere is nagyon kedvesek volt a szívemnek, a keseredés befejezés ellenére is.
A Tizenkilenc lépcsőfok tele van szeretettel, reménnyel, ugyanakkor veszteségekkel, fájdalommal es szenvedéssel is. Akár fiatalabb korosztálynak is ajánlom, egyszerű írásmódja miatt könnyű vele haladni. Szuper alternatíva, ha most ismerkedsz a “historical fiction” műfajával.

Ritkán olvasok a komfortzónámon kívül, illetve történelmi regényt, ami a II. világháború alatt játszódik, viszont úgy éreztem, hogy ennek a kötetnek bizalmat kell szavazzak, és ki kell lépjek a kis világomból. Egy igazán szívszaggató, fájdalmas és megrendítő történet a Tizenkilenc lépcsőfok, ami darabokra szaggat. Úgyhogy zsepiket bekészíteni, mert szem nem marad szárazon!
Millie Bobby Brown neve erősen húzónév, viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy ez a kötet egy szellemíró segítségével született meg. Ugyanakkor a történet Millie nagymamájának a története egy gyönyörűen romantikus, ugyanakkor tragikus második világháborús színtéren, ami miatt sokkal érzelmesebb és valóságosabb lett, mint egy egyszerű történelmi regény.
A történet főszereplője, Nellie, aki egy nagyon szerethető karakter, ugyanakkor testközelből élheti át egy háború minden borzalmas és fájdalmakkal teli oldalát. Ez a háború nemcsak az életét változtatta meg, hanem az álmait is. Elvette a gyermekkorát, a kamasz éveket és gyorsan fel kellett nőnie egy olyan világhoz, amit meg sem kellett volna ismernie. A háborús könyvek és úgy alapvetően a háborúk teljesen kikészítenek, és ez a Tizenkilenc lépcsőfok alatt sem volt másképp.
Egy igazán szerethető, ugyanakkor nagyon is temperamentumos lány Nellie, akinek nem szánt könnyű életet a sors, és ott vett el tőle, ahol csak tudott. Az ő életét kísérhetjük figyelemmel. Az első találkozást Rayjel, a kibontakozó szerelmet, a kapcsolatot a családjával, a húgával és azt, ahogy darabokra hulott az addig ismert világa.
A Tizenkilenc lépcsőfok mind metaforikusan, s mind szemléletesen előkerül a kötetben, és megmutatja, hogy mi az a pont, ahol már Nellie nem tudja megtenni a fokokat,és hol jön el az a pont, ahol győz a szorongás és átveszi a remény helyét a gyász és a mély fájdalom. Baromi nehéz volt olvasni, megviselt lelkileg és az biztos, hogy jóval tovább tartott elolvasni, mint egy átlagos könyvet.
Darabokra tört, és a padlóhoz vágott. Sírtam, nem egyszer, hanem úgy konkrétan folyamatosan és rendesen megterhelte a lelkem, de nem bánom, hogy esélyt adtam neki, mert túl kíváncsi voltam Millie neve miatt ahhoz, hogy ne ismerjem meg a Tizenkilenc lépcsőfok történetét.