Maga a történet elég lassú mederben folyik, és ez volt az egyik problémám a regénnyel, hiszen több izgalomra vágytam. Két idősíkot próbál meg fenntartani, de egyikbe sem megy bele olyan mélyen, hogy kötődni tudtam volna hozzájuk. Vannak érdekes részei, mint pl. a televíziózás, vagy éppen a nyári Stockholm, de összességében én egy romantikusabb, chic litesebb történetre számítottam.
A helyszín viszont tökéletes választás, és csábított rendesen, hogy én is utazzak el nyáron Svédországba, és hagyjam, hogy sorba érjenek az élmények. Érint fontosabb témákat is, viszont egyiket sem fejti ki eléggé, hogy jobban el tudjunk mélyülni bennük, és emiatt kialakult egy kisebb fajta hiányérzetem. Inkább anyunak vagy a nagymamámnak ajánlanék A mindörökké most kezdődik c. kötetet, hiszen nálam nem ütötte meg sajnos a mércét.
Ha ennek ellenére is kedvet kaptál hozzá, akkor olvasd el, ha szereted az olyan romantikus történeteket, amikben a fókusz a karrieren van, amik Svédországban játszódnak, és egy olyan kikapcsolódásra vágysz, amihez nem kell 100%-ban fókuszálni.

Őszintén van olyan, aki nem ismeri a Romeó és Júlia történetét? Szerintem legalább egyszer mindenki olvasta már ezt a tragédiát. Van, aki szereti, van aki nem. Nekem különleges kapcsolatom van vele, hiszen A kis herceg mellett ez volt az egyetlen olyan kötelező olvasmány, amit nem kínszenvedéssel olvastam, és ami miatt több Shakespeare művet is elolvastam, többek között a Szentivánéji álmot, ami a kedvenc Shakespeare művem.
A Romeó és Júlia talán a világirodalom egyik legelismertebb, illetve legismertebb műve, ami egy tragikus szerelmet vesz alapul. De nemcsak erről a tragédiával végződő szerelemről szól, hanem családok közötti viszályról, társadalmi és erkölcsi kérdésekről, amelyek a kor előrehaladtával még mindig relevánsak.

Teológiai mélységeket érint amellett, hogy misztikus elemeket és karakterorientált történetmesélést részesít előnyben. Egyfelől egy nagyon kalandos és szórakoztató újragondolás fantasy köntösbe csomagolva, másfelől egy utazás, ami olyan kérdéseket vet fel, mint a bűn, a megváltás vagy éppen a szabad akarat, de az emberi esendőség sem áll távol tőle.
A megfelelő helyeken mélyíti el a cselekményt és a megfelelő mennyiségben vegyíti a misztikusabb elemeket, emiatt nagyon ajánlom a fantasy műfaj rajongóinak, hiszen egy nagyon különleges regénnyel van dolgunk.
A regény központi témája, mint ahogy azt a cím is mutatja a bűnbánat és a megváltás lehetősége. Ehhez igazodva a történet is különleges helyszínen játszódik, a Purgatóriumban, amit Luca Tarenzi a karakterei sokszínűségével dob fel, vagy éppen mélyít el, ahogy azt a helyzet megkívánja.
A regény talán egyik legerősebb pontja a világ felépítése. Számomra mindig ez az a sarkalatos pont, ami eldönti, hogy fogom e szeretni az adott történetet vagy sem, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Tarenzi egy nagyon tehetséges mesélő, aki képes újat mutatni, de közben hű is marad önmagához. A Purgatórium itt egy élő-lélegző jelenség, amely folytonosan alakul, és képes lelkiállapot alapján megváltoztatni a környezetét.
A kötet világa olyan, mint egy folytonosan alakuló entitás. Egyszerre misztikus, időtlen és valamilyen szinten álomszerű is. Ez az a pont, ami Dante világát idézi, de közben a saját meglátását is hozzáadja, és ettől lesz oly különleges a Luca Tarenzi által megálmodott világ.

Vannak benne nagyon kedvelhető részek, és olyanok is, amik arra várnak, hogy kibontakozhassanak. Egy fiatal hős útkeresését, belső vívódásait, valamint a jó és rossz közötti határvonalat helyezi a középpontba, ami miatt végig érdekes, és emiatt könnyen is lehet haladni vele. Nem csupán egy fantasy, jóval inkább kalandregény fantasy köntösbe csomagolva. Megvannak benne a klasszikus elemek is, de nem ezekre helyezi elsősorban a hangsúlyt.
Valahol fejlődésregény is, mind erkölcsi, s mind lélektani értelemben. Számomra egy izgalmakban és kalandokban gazdag regény, ami kellőképp felkeltette a figyelmemet. Elsősorban azoknak ajánlom, akik még csak most ismerkednek a fantasy műfajával, és nyitottak a sárkányos epikus fantasyk iránt.

Ebben a második részben sokkal többet kapunk a lányokból, a világ felépítéséből és a 4 trónörökösből is, na meg Orionból is, amit kicsit sem bánok. Úgy érzem, hogy lassan kezd Tory és Darcy is beleérezni abba a mágikus, természetfeletti lényektől hemzsegő világba, amibe belecsöppentek.
Még mindig nagyon élem ezt a világot, a folytonos adok-kapok helyzetek, szívatásokat és a szépen kezdődő bosszút, ami érzem, hogy nagyot fog szólni. Egy igencsak aprólékos, és részletes sorozattal van dolgom, hiszen javarészt a világ és a karakterek fejlődése került előtérbe.
Az iskola, az órák és a világ megismerése a hangsúlyos a trónörökösök folytonos bullyingja mellett. Mégis a Zodiákus Akadémia: Tündérbosszú egy igazán izgalmas, lendületes, és erős második rész, ami sikeresen felülmúlta a várakozásaimat és megmutatta, hogy a java még csak ezután következik.

A Vittoria egy második világháborús holokausztról szóló zsidó történet. Továbbá egy olyan történelmi regény, amely igaz eseményeken alapul. A történet középpontjában Vittoria Vitale áll. A kötet javarészt az olasz zsidók szenvedésére mutat rá a második világháború alatt.
Emiatt tele van fájdalommal, veszteséggel és szenvedéssel a kötet. Igaz, hogy rövid olvasmány, viszont nagyon megterhelő, és nem is ajánlom mindenkinek, csak azoknak, akiket érdekel a történelem csúf oldala is, ami a földbe döngöl, és megmutatja egy háború zord és kegyetlen oldalát.
A már említett érzelmek mellett az éhségre és az elhagyatottságra is fókuszál a szerzőpáros. A kötetet Vittoria unokája tárja fel előttünk, és ő az, akinek köszönhetően átélhetjük a Vittoria cselekményét.

Az Értelem és érzelem nemcsak két testvér története, hanem annál jóval több. Egy történet az érzelmekről, szerelmekről, a kor normáival és annak minden bájával együtt, illetve a becsületről és a ki nem mondott ígéretekről, s a kötet mozgatórugói maguk a Dashwood kisasszonyok. Ők azok, akik megtestesítik az 'értelem' és 'érzelem' szavakat, ezzel utalva a két lány személyiségére.
Míg Elinor a megfontolt, mindent alaposan átgondoló, érzelmeit nehezen kimutató, kicsit magának való lány, addig Marianne a szórakozott, érzelmekben túltengő, mindenkit elkápráztató testvér, aki nagyon hamar lesz szerelmes, aki mindenben a szépet és a jót látja, aki emiatt sebezhetőbb, ugyanakkor sokkalta kedvelhetőbb karakter is.
Tökéletes ellentétei egymásnak, a mágnes két pólusa, akik egyszerre vonzzák és taszítják egymást, ugyanakkor a személyiségük tökéletesen kiegészítik egymást, s a másik hiányosságaiból építenek maguknak erősséget. Két igazán jóravaló teremtés, akikkel mindig történik valami, s akiknek sosem unalmas az életük.
Utazások, teadélutánok, bálok, érzelmek és összetört álmok/meghasadt szívek története ez a kötet, ahol a józan ész és az érzelmek vihara harcol egymással szemben. A két lánynak köszönhetően az írónő odaadással, bájjal és a kor normáihoz hűen ábrázolja hősnőit.
Nem fél akadályokat, és nem várt fordulatokat vetni eléjük, s az angol humor sajátosságai is időről-időre előbukkannak. Családregény, ami nem rest, s az élet napos oldala mellett a viharokra, és a zivatarokra is kellő figyelmet fordít.

A Bilincsbe vert szenvedély egy érzelmekkel teli kisvárosi románc, amiben megjelenik a második esély is, a boldogan élünk, amíg meg nem halunk... Nemcsak ebbe a kötetbe szerettem bele menthetetlenül, hanem Bellamy Creekbe is, ami az egyik legédesebb kisváros, ahol én is szívesen élnék, és ami valóban összetartó közösség, szinte már olyan, mint egy nagy család.
Habár a sorozat második része, szerintem lehet standalone, azaz egyedülálló kötetként is olvasni Cole és Cheyenne történetét. Igaz az első részt még nem olvastam, de ez titeket se riasszon vissza, hiszen Melanie Harlow nagyon tehetséges romantikus szerző, akinek képtelenség nem beleszeretni a regényeibe. Tökéletes kikapcsolódást nyújtanak, izgalmakat, pikantériát, érzelmeket, egy esélyt a boldogságra és olyan atmoszférát, ami téged is arra sarkall, hogy költözz egy kisvárosba.
Cole-t nagyon megkedveltem, egy igazán szimpatikus és vicces férfi karakter, emiatt nagyon drukkoltam neki, és az sem elhanyagolandó tény, hogy szingli apuka, és mostanában nagyon szeretem ezt a könyves trope-t. Az írónő nagyon szépen felépítette a cselekményt, mindig volt valami, ami odaszegezett az oldalakhoz, és jó érzéssel töltött el, hogy a kezembe vehetem a Bilincsbe vert szenvedélyt.
A cselekmény fokozatosan épült fel, amit nem bántam, mert addig is megismerhettem az alapszituációt, a várost, a kotnyeles anyukákat és azt a légkört, amit megteremtett az írónő. Számomra a kémia és a vonzalom megnyilvánulása tette fel az i-re a pontot, és döntötte el velem, hogy én bizony szeretni fogom ezt a kötetet. Kicsit friends to lovers is, ami magával hoz egyfajta vágyott érzést is, de leginkább azért szerettem olvasni, mert szimpatikusak voltak a karakterek, és szépen építette fel az írónő a közöttük kialakuló érzelmeket. Csak úgy szikrázott közöttük a levegő, én meg éltem-haltam értük.
Ha egy olyan romantikus kötetet olvasnál, ami tele van elfojtott, sistergős kémiával, egy szingli rendőt apukával és egy felettébb szimpatikus női karakterrel, akkor ne hagyd ki Melanie Harlow Bilincsbe vert szenvedély c. kötetét!

A karakterek nagyon sokszínűek, jól ábrázolja őket az írónő, és mindenki egyéniség. Igaz, hogy tinédzserek, viszont vannak olyan karakterek a Tolvajok játszmájában, akik sokkal érettebbek a koruknál, és a kulturális sokszínűség is tökéletes eleme lett a kötetnek. Többek között spanyol, ausztrál vagy éppen koreai karakter is lehetőséget kap a bizonyításra.
Igaz, hogy YA, azaz ifjúsági kötet, mégis annyira jó volt a romantikus szál benne. Olyan kémia van a karaktereke között, hogy sokszor már tövig rágtam a körmöm, csak történjen valami, mert őszintén teljesen kicsináltak az angsty részek, de nagyon megérte, mert én is ott voltam a tolvajversenyen, és átélhettem azokat az akciódús és érzelmes jeleneteket, amikkel az írónő megörvendeztetett minket.
De emellett feszültséggel átitatott részeket is kapunk, ami végig sakkban tart, és azt hiszem a lehető legjobbkor talált meg engem a Tolvajok játszmája, ami a címéhez hűen egy játszma. Egy olyan játszma, ami függőséget okoz, szórakoztat, de vicces és letehetetlen is. Mindent imádtam benne!
A rablások, az akció, a rejtély és a verseny miatt teljes mértékben el tudtam merülni a történetben, és imádtam látni, ahogy szövődtek a barátságok és a kötelékek a szereplők között! A kötet lezárásától meg egyenesen ledöbbentem, szóval nem is kérdés, hogy várom e a folytatást.
Összességében a Tolvajok játszmája egy élvezetes és lendületes YA történet, aminek a középpontjában egy tolvajverseny áll. A hangulata magával ragad, és megalapozza a folytatásokat. Ha szereted az izgalmas és karakterorientált ifjúsági regényeket, amikben tolvajlással kapcsolatos elemek is vannak, akkor imádni fogod a Tolvajok játszmáját.

A Mezítlábas nyár egy könnyed chick lit kötet, amitől semmi komolyat nem kell várni, ugyanakkor megadja azt az élményt, amit egy tengerparton olvasás ad. Tökéletes kikapcsolódás a nyári melegekbe limonádé mellé. Ehhez mérten a történet is egyszerű, nem bonyolítja túl az írónő a cselekményt, és a végletekig kitart a bohókás stílusa mellett.
A Mezítlábas nyár tökéletes azok számára, akik szeretik a romantikus kisvárosi történeteket, a második esélyeket és azokat a könyveket, amiket egy délután alatt el lehet olvasni.
Pete és Libby kapcsolata nagyon sorsszerű és nagyon megérdemelt volt. Szerintem sokan tudnak Libby-vel, illetve Pete-tel is azonosulni, emiatt végtelenül szimpatikusak, és a kötet igazi ékkövei.
A kötet megmutatja, hogy mindegy milyen élethelyzetben vagy, milyen nehézségek vannak a hátad mögött, az első szerelem az, ami a továbbiakban is meg fogja határozni a szerelmi életedet. Nehéz elengedni, ha az a rózsaszín felhős, mint amilyennek lennie kell.
Tetszett a második esély szerelem fonal, mert megadta azt a kételyt, amit imádok ebben a trope-ban. Libby életében Pete mindig is különleges helyet fog elfoglalni, de az az igazi kérdés, hogy vajon van e esélyük újraélni a szerelmüket, vagy már végérvényesen elvesztették a másikat? Felnőve, annyi év után is ott vannak a másiknak, és ez teszi édessé a történetüket.

Ritkán olvasok mágikus realizmus típusú könyveket, de Emilia Hartnak még a bevásárlólistáját is elolvasnám, ha engedné. Lírai, és habár nem vidám a kötet alapja, én mégis élveztem ezt a regényt, és nagyra értékeltem azt az utánajárást, a kutatást és gondolatokat a témával kapcsolatban, amelynek segítségével megelevenítette előttünk a bebörtönzött és a gyarmatosított Ausztráliába küldött nők utazásának viszontagságait.
Ez ízig-vérig feminista regény a Szirének, mely négy központi karakterével visz minket egyre előrébb és előrébb a cselekményben. Ez a négy nő fejezetről fejezetre fedezte fel a belső erejüket, azt, hogy nincsenek egyedül, és nem is olyan gyengék, illetve magatehetetlenek, mint azt a férfiak gondolnák róluk.
A négy női karakter (Lucy, Jessica, Mary, Eliza) mellett duális idősíkot kapunk, amit az írónő természetfeletti elemekkel köt össze. Ezek a részek, illetve az álmok különösen tetszettek, és örülök, hogy sikerült a komoly témát ennyire kézzelfogható közegbe raknia Hartnak.
A Szirének egy erőteljes, érzelmekben gazdag regény, amely a női tapasztalatokat és a családi kötelékeket helyezi előtérbe a maga sajátos módján. Emilia Hart sikeresen ötvözte a történelmi hátteret a mágikus realizmus elemeivel, és egy olyan történetet alkotott, amely egyszerre volt elgondolkodtató és a maga nemében szórakoztató.

A varázslat mindenhol ott van csak hinni kell benne. Akár ez is lehetne a kötet jelszava. Egy olyan YA fantasy történetet kaptam, ahol a kultúrának, a mítoszoknak és a mágiának nagy szerep jut. Emiatt már az elejétől kezdve egészen varázslatos a történet, és issza az ember minden szavát. Én személy szerint nagyon szeretek különböző kultúrákról, illetve ezek hiedelmeiről és babonáiról olvasni.
A kötet cselekménye szépen építkezik egymásra, a karakterek viszik előre a történetet, minden egyes fejezettel hozzáadnak valamit és lényegében egy kalandos, néhol veszélyes, mágiával átitatott regényt kaptam. Vannak benne lények, mitológiából származó jelenések és egy cseppnyi romantika is.
A pánafrikai kultúra miatt mindenféleképpen különleges és érdekes a kötet, már csak azért is, mert az írónő egy olyan világot alkotott meg, ami izgalmas, fantasztikus és káprázatos.
Ha szeretitek az erős karaktereket, a grumpy x sunshine, illetve ellenségekből szövetségesek zsánert és szívesen megismernétek egy veszélyes, de annál inkább gyönyörűbb világot, akkor olvassátok el Ayana Gray trilógiáját, amivel berobbant a könyves piacra, és éljétek át ti is a csodát, még a Netflix sorozat előtt.

Ha már olvastad az Amit a hurrikán meghagyott c. kötetet, és érdekel Gannon és Paige története, akkor semmiképp se hagyd ki az Amire mindig is vágytunk kötetet, hiszen egy ízig-vérig enemies to lovers történet tele szórakoztató jelenetekkel, a nők helyzetével a filmiparban és megannyi kedvelhető karakterrel.
A történet középpontjában Paige, egy céltudatos és keményen dolgozó nő, és Gannon, egy vonzó és csábító férfi áll. Az ő kettejük viharos, de perzselő szerelmének lehetünk a tanúi. Nemcsak a sorok között perzselnek az oldalak, hanem akkor is, amikor Paige és Gannon egy helységben tartózkodik. A kötet a forgatások és a filmipar hátulütőit is megmutatja egy igencsak könnyed, olvasmányos és szórakoztató formában.
Nagyon szerettem az Amit a hurrikán meghagyott kötetet, és emiatt nagyon vártam, hogy Gannon és Paige története is végre megjelenjen. Az enemies to lovers mellett olyan trope-okkal játszott az írónő, mint munkahelyi szerelem, grumpy x sunshine és harmadik felvonás konfliktusok. Éltem-haltam azért a dinamikáért, ami kialakult a két karakter között, na meg már akkor végem volt, amikor kiderült, hogy bizony az Amire mindig is vágytunk egy olyan kötet, ahol a férfi karakter esik először szerelembe.
A kötet erős érzelmekkel játszott végig, miközben bevezetett minket a valóságshow-k világába, megengedte, hogy beleshessünk a folymatok mögé, és közben egy tüzes, konfliktusokkal teli szerelmet bontakoztatott ki a lelki szemeink előtt. 4 évszakot fed le a kötet, de minden egyes turnusban történik valami, ami miatt tűkön ülve várod, hogy mikor adja be Paige a derekát, és mikor lesz Gannon próbálkozása sikeres.
Nagyon szerettem olvasni, és akárcsak a többi Lucy Score regény ez is kedvenc lett. Tele van élettel, érzelmekkel, erős karakterjegyekkel, érdekes cselekménnyel, szerelemmel és makacssággal, ami miatt nem tudtam én is nem beleszeretni Gannon Kingbe.
Ha szereted Lucy Score munkásságát, akkor ne hagyd ki az Amire mindig is vágytunk c. kötetet, mert ugyanolyan sziporkázó és letehetetlen, mint a kisvárosi románcai.

A Belle Greene egy alaposan utánanézett történelmi fikció, amely Belle da Costa Greene életét meséli el (képekkel illusztrálva). Belle Greene egy afroamerikai nő, aki fehérnek álcázva magát vált a J.P. Morgan könyvtárának első igazgatójává.
Bár maga a kötet nagyon érdekesen hangzik, és a fülszöveget olvasva még bizakodtam, hogy jó lesz és rosszak az első megérzésem a regénnyel kapcsolatban, sajnos nem lettünk jóban. Unalmasnak találtam az írásmódot, a cselekmény sem ragadott meg, és végig azt éreztem, hogy olvashatnék mást is, ami tetszik, és miért is szenvedek vele.

A kötet hangulata a Netflix karácsonyi filmekre hajaz, ami miatt egyenesen imádtam. Kellett a lelkemnek ez az enemies to lovers típusú karácsonyi történet, akkor is, ha már rég elmúlt ez az időszak. Jó volt részese lenni Merrynek, a helyreállításának, a fokozatosan kialakuló érzelmeknek, és Cat és Noah örökös harcának, ami hol szórakoztató, hol pedig perzselő jeleneteket eredményezett.
A karácsony és a karácsonyi dekor, a család és a szeretet együttes erővel mutatja meg az ünnep igazi értékét, és kölcsönöz meghitt pillanatokat a történetnek. Merry egy olyan kisváros, ahova te is el szeretnél látogatni a karácsonyi fesztivál ideje alatt, és amit te is szívesen fedeznél fel. Egy téli csodaországot alkotott az írónő, és már most pattannék is a repülőre, hogy elrepítsen Merry meghitt és békés városába.
S habár Merry békés, a kötetre nem lehet ezt mondani. Már az elejétől kezdve perzsel a hangulat, csal úgy izzik a levegő a két főszereplő között, és bizony várjuk, hogy mikor pattan el a húr, és mikor jön a gyűlölet helyett valami egészen más. Lucy Score hozta a formáját, és az Amit a hurrikán meghagyott egy nagyon kedvelhető és csupaszív történet.

Az eltűnt könyvesbolt egy mágikus realizmussal átszőtt történet, melynek középpontjában a könyvek szeretete áll. Emellett az önfelfedezés is nagy hangsúlyt kap benne. Maga a történet két idősíkon játszódik, egyfelől Opaline életét kísérhetjük figyelemmel, aki egy kényszerházasságból menekülve Dublinban nyit könyvesbolt, másfelől Martha és Henry életét mutatja be, akik egy elveszett könyvesbolt nyomába erednek.
Mind a két szál magában hordozza a szépségeit, hozzám mégis azok a részek állnak közelebb, amik a múltban játszódnak. Nagyon szeretem azokat a könyveket, amikben szerepet kap a mágikus realizmust, s igaz, hogy annyira nem hangsúlyos, mint azt sejteti, de így is szépen sikerült az írónőnek beleépítenie a cselekménybe.
Vannak Az eltűnt könyvesboltnak varázslatos elemei, de őszintén én több ilyen gyöngyszemet vártam ettől a történettől. Történelmi fikció duális idősíkkal, ami már az első percektől levesz a lábadról, és megmutatja, hogy a könyvek iránti szeretet időtálló és az évek múlásával sem kopik, sőt...
A cselekmény feszes tempót diktál, egyes helyeken azt érzed, hogy gyors a tempó, máshol meg azt, hogy pont jó az az ütem, amit az írónő diktál. Már az első fejezet után arra sarkal a kötet, hogy merülj el benne, és hagyd, hogy a külvilág csupán háttérzaj legyen. Bevallom nem gondoltam volna, hogy majd ennyire tetszeni fog a történet, illetve ennyire magamének fogom érezni, de a mágikus realizmus mindent megtett, hogy ez így legyen.
Mind Opaline, s mind Martha helyzete kétségbeejtő, én mégis drukkoltam nekik, hogy sikerüljön kilépniük a kényszer és a bántalmazó kapcsolatok köréből, és olyan életet élniük, amilyet mindig is érdemeltek volna.
Összességében egy jól felépített, ugyanakkor keserédes, de varázslatos utazásban lehetett részem, amely az élet szomorúságán és nehézségein túl reménnyel is kecsegtet. Ez volt az első alkalom, hogy Evie Woodstól olvastam, viszont nagyom úgy érzem, hogy fogunk mi még találkozni, mert a végén sikerült meggyőznie az írónőnek arról, hogy én bizony szeretem a történelmi fikciót egy kis mágikus realizmussal megspékelve.
Ha szereted a könyveket, illetve a könyvesboltokat, és szeretnéd, hogy magával ragadjon a varázslat, a szerelem és az önfelfedezés érzése, akkor ne habozz elolvasni Az eltűnt könyvesboltot.

Az Elveszett szavak szótára egy jól megírt, érzelmekkel teli történelmi regény, aminek a középpontjában a szavak ereje áll. Emellett a nők helyzetére is fókuszál, illetve a nők láthatatlanságára az 1900-as években. Elég sok mindent érint az írónő ebben az 500 oldalban, viszont Esme az, akin a fő hangsúly van.
A regény Esme Nicol történetét meséli el, aki az Oxford English Dictionary készítése közben fedezi fel, hogy bizonyos szavak – különösen a nőkhöz és az alsóbb társadalmi rétegekhez kapcsolódó kifejezések – kimaradnak a hivatalos szótárból.
A könyv egyik erőssége, hogy részletgazdagon és hitelesen ábrázolja a történelmi hátteret, emellett a karaktereit is gondosan dolgozta ki, és már az első fejezetek alatt érződik az írónő szeretete, és mély tisztelete a szavak és az angol nyelv iránt.
Pip Williams érzékenyen ábrázolja a nők és a munkásosztály helyzetét egy olyan korban, ami tele volt küzdelmekkel és nehézségekkel. Az Elveszett szavak szótára egy feminista regény, de nem is tagadja, hogy az. Esme jelenléte és az írónő érzékenysége a téma iránt elég hamar rámutat erre, viszont én csak csodálni tudom amiatt, hogy mindezt egy ilyen befogadható közegben teszi. Habár nem vagyok nagy történelmi fikció rajongó, mégis azt tudom mondani, hogy nyugodtan kezdjetek bele, mert megbánni nem fogjátok.
A regény feminista volta habár erőteljes felhangot kap, mégis finoman, beágyazva a történetbe mutatja meg igazán magát, és ez az, ami még hatásosabbá teszi az üzenetét.
Maga a történet lassan bontakozik ki, viszont van egyfajta lírai felütése, ami miatt a műfaj szerelmesei imádni fogják. Ha érdekel a nyelvészet, az irodalom hatása a társadalomra, a szavak jelentősége, és a nők helyzete a történelemben, akkor ne hagyd ki Pip Williams Elveszett szavak szótára c. kötetét!

A sorozat 5. része is egy igazi tégla, viszont olyan gördülékenyen a sztori, és olyan gyorsan lehet vele haladni, hogy szinte észre sem lehet venni, hogy egy igazi monstrum. Ahogy eddig, úgy most is azt érzem, hogy nem érdekel mi fog történni, én akkor is olvasni fogom ezeket a könyveket, mert nagyon megszerettem őket, és kikapcsolnak. Olyan érzés, mintha újra és újra beleszeretnék Grace és Hudson párosába, a szerelmükne és abba a világba, amiben játszódik.
A Kísértés minden volt, amit reméltem tőle és még annál is több. Úgy érzem, hogy ahhoz, hogy még jobban megértsük Grace és Hudson szerelmét kellett ez a rész. Végre azt érzem (kisebb bánatomra), hogy már majdnem teljesen sikerült elfelejteni Jaxsont, amiért kicsit vérzik a szívem, de az az igazság, hogy nem tudok betelni a sassy Hudsonnal. Kellett, hogy ennyire szeszélyes és szarkasztikus legyen, mert ilyen az igazi HUDSON VEGA, akit ismerünk, és akit szeretünk. 🤌🤌
Ahogy haladtunk előre a történetben úgy a cselekmény, a világ és a karakterek is fejlődnek. Csodálatos volt látni, hogy végre ebben a részben beérik mindennek a gyümölcse, és megmutatta az írónő, hogy miért is okoz függőséget ez a sorozat, mert ne legyenek kétségeid afelől, hogy ha egyszer elkezded, akkor nem fogod és nem is akarod majd lerakni.
Úgy kellett nekem ez a rész, mint éhezőnek a kenyér. Kellett, hogy megtudjam mi történet Hudson és Grace között azokban a bizonyos hónapokban, és igen, baromi jól állt a Kísértésnek a váltott szemszög. Élek-halok a párosukért, és képtelen vagyok betelni velük, de még mindig a világ az, ami igazán nekem íródott, és ami teljesen levett a lábamról.
Egy kislany lelkesedésével kezdtem bele, és a végére úgy érzem beérett a gyümölcse. A harcok, a kalandok tömkelege és a romantikus részek is szépen kiegészítik egymást, és a kötet vége reménnyel tölt el, hogy talán lehet happy end a vége.

Natalia Sherba Fenissa és az Álmos Ház után nagyon kíváncsi voltam Az Órakulcsra is, ami az Óramágusok sorozat első része. Kicsit döcögősen indult a kapcsolatom a sorozattal, de remélem, hogy mire eljutok a többi részig addig én is érezni fogom azt az izgalmat, amit ennek a portál fantasy-nek az olvasása jelent.
Alapvetően egy olyan ifjúsági fantasy-ról van szó, amit sokan a Harry Potter sorozathoz hasonlítanak, és már emiatt is felkeltette a figyelmemet, hiszen az említett sorozatot nagyon szeretem. Az Órakulcsban kaptam egy jó nagy adag kalandot, időutazást, világok közötti párhuzamot, és egy érdekes főszereplőt. A mágiarendszer valami egészen különleges, és biztos, hogy hasonlóval még nem találkoztál.
Az Órakulcs egy olyan kötet, amihez idő kell, ami a jó időben kell, hogy megtaláljon, és ami tényleg nagyon YA, de nem baj, mert ha szereted az ilyen jellegű olvasmányokat, és odáig vagy a komplex világfelépítésért, akkor a kötetnek nyert ügye lesz nálad.
Natalia Sherba egy különleges mesélő, akinek a könyvei nem hasonlíthatóak semmilyen általam olvasott regényhez sem. Az Órakulcs különleges, és csak arra vár, hogy betedd a lábad a világába!!