A Vészlény az írónő első megjelent regénye, amit én csak a Szirének után olvastam, viszont nekem nagyon kellett az idő, mert az írónő nem éppen könnyed témákhoz nyúl a regényei alatt, és hiába boszorkányokkal foglalkozik a történet, azért generációs trauma is van benne rendesen, amiről nehéz olvasni. A borító senkit se tévesszen meg, mert eléggé sötét a Vészlény cselekménye.
Olyan témákat érintünk, mint feminizmus, fizikai bántalmazás, nemi erőszak, nők ellene erőszak, verbális bántalmazás. Mindezt a mágikus realizmus eszközein keresztül tárja elénk az írónő, és maradjunk annyiban, hogy nagyon megtévesztő a borító, és ha csak az alapján olvasnánk el, akkor nagyon meg tudnánk lepődni a cselekményen.
Sötét és valahol félelmetes. Szörnyű az a világ, amit lefest az írónő, vannak egészen groteszk részei is, ugyanakkor pozitív üzenetet hordoz magában a női erőről, amit nem lehet csak úgy elsöpörni, betörni vagy elhallgattatni. A női hang akkor is felszólal, ha megpróbálják eltörölni, és akkor is megmutatja magát, ha azzal még nagyobb hangsúlyt helyez a szörnyűségekre és mindazon érzékeny témákra, amiket az írónő felsorakoztat a regényében.
Nem egy könnyű olvasmány, legalábbis számomra nem volt az, és több nekifutásra értem csak a végére, viszont úgy érzem, hogy kellett a köztes idő nekem arra, hogy még inkább le tudjon ülepedni a történet. Kemény, sötét és nem való mindenkinek, de aki esélyt ad Emilia Hart regényének az biztos, hogy el fogja olvasni a Szirének c. kötetet is, ami hasonló sémára épül, és ugyanúgy a nőket helyezi a középpontba.
Egy olyan időutazásra invitál, aminek során három nő különböző korban történő történetének lehetünk a szemtanúi. A nehézségeket ugyanúgy megmutatja, mint az esetleges könnyedségeket, amikből valljuk be elég kevés van a regényben. Váltott szemszögből ismerhetjük meg Kate, Violet és Altha sorsát. A váltott szemszögnek köszönhetően mélyülhetünk csak el igazán 2019, 1942 és 1619 eseményeiben, amik örök foltot hagytak az említett karakterek életében.
A Vészlény egyszerre szól a női erőről és a természet gyógyító erejéről. Ha szereted a feministább regényeket, akkor ne hagyd ki Emilia Hart Vészlény c. kötetét, ami egy felkavaró olvasmány, de megéri kézbe venni.

A Tényleg több mint testőr az első Katherine Center regényem, de az biztos, hogy nem az utolsó, mert nagyon vártam már, hogy végre érkezzenek az írónő regényei magyarul, és ehhez nem is lehetett volna jobb kezdés a Tényleg több mint testőr. Egy olyan romcomot kaptam, amire nem is tudtam, hogy mekkora szükségem volt. Klisés, de nem tudod letenni, és miután befejezted már nyúlnál is a következő Katherine Center regény után.
Egy nagyon kis kedves, aranyos és szívmelengető történet. Ritka az olyan romantikus regény, ami valóban az érzelmekre fókuszálna és nem a testiségre, de nem a Tényleg több mint testőr, ami az érzelmeket helyezi reflektorfénybe, és hagyja, hogy szabadon szárnyaljanak a regény alatt. A Hannah és Jack között kialakult kapcsolat az apró érintésekről szól, a másik meghallgatásáról és arról, hogy ott legyenek, ha kellenek a másiknak. Legyen ez érzelmi sík, vagy csak maga a jelenlét, a tudat, hogy támaszkodhatnak valakire, és nem kell egyedül szembenézniük a problémákkal és a mindennapos akadályokkal.
A regény előtt egy bodyguard romance-ot olvastam, de abban Rhys Larsen elég hamar levett a lábamról, és habár klisés a felállás nem tudok nemet mondani neki. Van valami édes abban, amikor a testőr és a híres ember megszakítják a szakmaiságot, és sokkal több kezd kialakulni közöttük, mint munkakapcsolat. Szívmelengető volt látni, ahogy szépen idomultak a másikhoz, és láthatatlanul is egyre szorosabb kapcsolat kezdett el kialakulni Jack és Hannah között. Van benne egyfajta sorsszerűség is, hiszen ha sokat van az ember valakinek a társaságában, akkor előbb-utóbb az egyik fél többet fog érezni, többet akar és ezt a lavinát nem lehet megállítani.
A Tényleg több mint testőr egy szórakoztató romantikus regény. Nagyon jó kedvem volt olvasás közben, hol nevettem, hol pedig csak szimplán jól szórakoztam, és alig vártam, hogy munka után újra elmerülhessek a cselekményben, és még egy kicsit a karakterek életének a részese lehessek. Balzsam a léleknek, és nem lepődnék meg, ha itthon is nagy népszerűséget szerezne magának az írónő, hiszen ebben a kötetben megvan minden, ami ahhoz kell, hogy népszerű legyen.
Egy tipikusan olyan regény, amit jó érzés kézbe venni, amibe jó érzés elmerülni, és ami tökéletes azok számára, akik szeretik a romantikus vígjátékokat. Ha a trope-kat nézem, akkor bodyguard romance, slow burn, forced proximity, grumpy x sunshine, only one bed, fake dating. Kell ennél többet mondanom, hogy elolvasd? Remélem nem, és te is átéled a Katherine Center varázst!

Julie Johnson A szélfonó regénye egy izgalmas sorozatkezdő kötet, ami körül nem véletlenül akkora a hype. A szélfonó egy olyan romantikus fantasy, amiben megvannak a műfajra jellemző sajátosságok, de még így is kitűnik a tömegből, és olyan trope-kat soroltat fel maga mögött, mint enemies to lovers, touch her and die, próféciák vagy éppen found family és egyedi mágiarendszer.
Én nagyon szeretem ezeket a trope-kat külön-külön is, de megvan annak is a varázsa, ha összegyűjtve olvashatunk róluk. Julie Johnson egy nagyszerű mesélő, aki már jóval a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésemet, és ez a kötet megjelenésével sem csitult.
Maga a mágiarendszer felettébb egyedi, és nem hasonlít egyik általam ismerthez sem. Többek között az is A szélfonó varázsa, hogy nem tudod mihez hasonlítani. Romantasy, de elsődlegesen azon van a hangsúly, hogy megismerjük a világot, a karaktereket és az alapokat.
Az első 200 oldal lassabban épül fel, de ahogy egyre otthonosabban mozgunk a világban úgy érezzük, hogy minél többet szeretnénk megtudni. Nem egy rövid kötetről van szó, egy igazi féltégla, de nagyon szerethető, izgalmas és kalandos.

Cozy fantasy rajongók, akik imádnak sütni és új recepteket kipróbálni ez a kötet nektek szól. Irtó cuki a borító, az élfestésről nem is beszélve. A gomba mániás énem extra boldog, hiszen a legszebb gombák díszelegnek rajta! Carla Torrens regénye a tökéletes őszi, bekuckózós regény, amit Pumpkin spice latte-val a kézben a leghangulatosabb olvasni, és ami megadja a tökéletes cozy hangulatot.
A Pumpkin Latte Bolyongó Lelkeknek egy olyan cozy fantasy, ami ötvözi a varászlat, a gasztronómia és a romantika jegyeit. Varázslatos utazásra invitál minket, amiből nem akarunk ki, illetve lemaradni. Az ősz nemcsak kopogtat az ajtónkon, hanem teljes erővel be is tör, és már készíti is a tökéletes pumpkin latte-t, amire titkon mindig is vágytunk. Olyan olvasni a történetet, mintha egy meleg kéz simogatna minket, és újra gyereknek érezhetjük magunkat.
A kötet stílusa könnyed, olvasmányos és ad egyfajta melegség érzést, ami tökéletesen passzol a cozy fantasy műfajhoz. Nem kapunk epic csatajeleneteket és harcokat, helyette az otthonosság érzését adja, elvarázsol minket és olyan recepteket mutat, amiket mi is szeretnénk kipróbálni. Engem sikerült rávennie arra a kötetnek, hogy kipróbáljam a tökéletes pumpkin latte receptjét, és komolyan mondom nem lett rossz.

Ez az a könyv, ami beeszi magát a bőröd alá, amivel együtt lélegzel, amivel együtt élsz, és addig nem ereszt, amíg az utolsó sorokat is el nem olvastad. Valahol számítottam rá, hogy jó lesz, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire megnyer magának, emiatt igazi kellemes meglepetés Imani Erriu regénye!
Amikor azt mondom, hogy romantasy-t szeretnék olvasni, akkor pontosan ilyen történetre gondolok, ami egyedi, izgalmas, ami függőséget okot, és aminek nem tudom elengedni a karaktereit. Minden egyes velük töltött pillanat ajándék, és fogalmam sincs, hogy mihez fogok kezdeni, amíg nem lesz nálam a folytatás, mert a Heavenly Bodies úgy beette magát a bőröm alá, hogy nem tudok nem rá gondolni.
Az írónő stílusa nagyon egyedi, végig éreztette a hatását, a meglátásait, és összességében jól van megírva. Hosszú, igazi féltégla a kötet, mégsem tudom azt mondani, hogy túl lenne írva, mert nincs. Sokat ad, sokat vesz el, de ez kell a teljes élményhez. Nagyon jókor talált meg, és számomra tökéletes volt.

Az Ágról a levél egy kellemes őszi olvasmány, ami meghozza a bekuckózós hangulatot, és amit egy bögre kakaó mellett a leghangulatosabb olvasni. Gilmore Girls hangulata van, így ha szereted a sorozatot nem is kérdés, hogy érdemes e elolvasnod Misty Wilson regényét.
Olyan trope-kat jelentet meg az írónő a regényében, mint kisvárosi románc, gyerekkori barátokból szerelmesek, found family és van egyfajta varázsa az Ágról a levélnek, ami miatt ha nem lenne ősz is azt kívánnád, hogy bárcsak ősszel olvasnád. Nem kell tőle azonban sokat várni, mégis kikapcsol és ellazít. Talán az egyik legaranyosabb ifjúsági regény, amit mostanában olvastam.
Ami miatt szerettem, persze a hangulata mellett az az, hogy habár már rég nem tartozok az ifjúsági regények célközönségébe, mégis élvezetes, és valamilyen szinten tudtam is azonosulni a benne lévő küzdelmekkel. Realisztikus volt, és emiatt egy kedves élménnyel zártam a kötetet. Nagyon jó a stílusa, a fordítás is az egyik legjobb, és végre egy YA regény, ami nincs tele annyi drámával, hanem aranyos és sokkal többet ad, mint egy cuki borító.
Olyan érzés olvasni az Ágról a levelet, mintha egy tipikus őszi film elevenedne meg a lelki szemeid előtt, de sokkal realisztikusabb formában. Vannak benne tipikus őszi tevékenységek, a borító is sejteti, hogy min lesz a fő fókusz, de emellett megmarad szórakoztatónak és könnyednek.
A történet középpontjában az ősz és az idilli pillanatok mellett az önmegvalósítás áll, az álmok valóra váltása. Van egyfajta gyermeki báj is benne, de javarészt Ellis és Cooper kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. Nem zökkenőmentes az útjuk, és a kettejük közötti feszültség, szurkálódás és lassan kibomló érzelmek is megnehezítik a dolgokat, de minden jó, ha a vége jó!
Ha szereted az őszi kavalkádot, az ifjúsági regényeket, és Lynn Painter munkássága is közel áll a szívedhez, akkor adj egy esélyt Misty Wilsonnak, és az Ágról a levél c. kötetnek is.

A Folyók vannak az égben egy olyan történelmi fikció, ami a klímaváltozást helyezi a cselekmény középpontjába, s mindezt egyetlen vízcsepp útját követjük végig az ókori Mezopotámiától a 19. századi Anglián át napjainkig. Maga a témafelvetés érdekes, de inkább ajánlanám azoknak az olvasóknak, akik szeretik Shafak könyveit, vagy a történelmi fikciót, mint műfajt.
Viszont kétségtelen, hogy az írónő regényeinek vannak a legjobb idézetei, amiken el lehet gondolkodni, és amik képesek arra, hogy megfogják az embert.

Igazi guilty pleasure sorozatom a Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei! Nagyon kevesen ismerik a sorozatot, viszont annyira jó. Humoros, szórakoztató, cozy mystery, de mindig történik benne valami, méghozzá a 19.századi Angliában, a régenskorban, amiről mindig oly szívesen olvasok főleg, ha történelmi romantikus keretein belül tehetem azt.
Az egyik legnagyobb előnye, illetve egyben hátránya ezeknek a köteteknek, hogy baromi rövidek. Elkezded és olyan gyorsan kipörögnek az oldalak, hogy legszívesebben már az utolsó sorok után nyúlnál a folytatásért, és újra belevetnéd magad ebbe a világba, amiben Kesgrave hercege és Bea úton-útfélen egymásba, na meg gyilkosságokba botlanak.
Beát csak úgy vonzza a baj, legyen az egy egyszerű séta vagy egy komolyabb tett, az biztos, hogy mindig megtalálja őt a bonyodalom, és addig nincs nyugta, amíg a végére nem jár az adott ügynek. A lelkemnek nagyon kellett ez a kötet, és örülök, hogy sikerült az írónőnek megtartania azt a hangulatot, és azt a természetességet, amit már az első, illetve második részben is tapasztalhattunk.
S habár a kötet felépítése hasonló az Arcátlan kíváncsisághoz és a Gyalázatos megtévesztéshez én cseppet sem unatkoztam olvasás közben, sőt úgy pörögtek a lapok a kezeim között, hogy mire felocsúdtam már a java részét be is faltam. Olvasmányos, könnyed és lehet vele rendesen haladni. Kevés benne a bukkanó, és igazi balzsam a léleknek, főleg ha valaki egy jó kis cozy mysteryre vágyik.
Lehet, hogy Bea a társadalom szemében vénkisasszony, de az enyémben egy igazán talpraesett, furfangos és tanulékony női karakter, aki megmutatja, hogy a régenskorban is lehet ésszel boldogulni, nem kell ahhoz feltétlen különlegesnek lenni, hogy teljes és kihívásokkal teli életet lehessen élni.
Az írónő olyan könnyedén, olyan természetesen vetette lapra a cselekményt, hogy nem egyszer azt éreztem, hogy bizony én is ott vagyok Bea mellett, és együtt nyomozunk, együtt jövünk rá az összefüggésekre, és együtt törünk borsot Kesgrave orra alá.

Hihetetlenül vártam, hogy újra visszatérhessek Bootlag Springsbe. Lucy Score bármit írhat, mert szerzett magának egy hűséges olvasót, aki az összes kisvárosi románcát el fogja olvasni, legyen az társszerzős, vagy sem. A Koktél tűzijátékkal Claire Kingsley-vel közös könyve, de még így is érződik az a hamisíthatatlan Lucy Score hangulat, amit imádok.
A kötet főszereplői nem ismeretlenek a városban, hiszen Bootlag Springsszel múltjuk vagy éppen jelenük van, emiatt passzolnak ennyire ebbe a második részbe. Leah Larkin a szülővárosába menekül egy botrány elől, ahol Jameson Bodeine-nal gyermekkori barátok, de ahogy az a romantikus kötetekben lenni szokott, ahogy újra egyre több időt töltenek együtt elkezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz, és emiatt kialakul egy friends to lovers szál közöttük.

Az Ékkő Adrienne Young Fable duológiájának a második része, amely tele van izgalmakkal, kalandos helyzetekkel és veszélyekkel. Egy olyan kalózos történet, aminek sikerült túlnőnie az első részen, és megmutatnia, hogy mennyi minden rejlik benne. Nekem egy fokkal jobban tetszett az Ékkő, mint a Fable, de az az igazság, hogy bármit is ír Adrienne Young én azt imádni fogom.
Az Ékkő különösen közel áll a szívemhez, hiszen amellett, hogy a kalózok életébe ad betekintést, megmutatja, hogy a tenger lehet egyszerre a szabadság szimbóluma, illetve a veszély megtestesítője. Egy olyan otthon, ahol nem lehet 100%-osan biztonságos, mégis elringat és megvigasztal, ha arra van szükség.
Fable ebben a második részben teljesedik ki igazán. Megmutatja, hogy jóval több annál, mint Szent lánya. Emiatt az Ékkő az ő útkeresése. Fable egy olyan fiatal nő, aki próbál kilépni az apja árnyékából, és megmutatni, hogy kicsoda ő a név mögött. Egyszerre keresi a tengeri élet kegyetlen világában a túlélést, és önmagát. Emiatt a kötet valamivel mélyebb, mint a Fable, és olyan fogalmakra tér ki, mint a hatalom, a lojalitás, az önállóság vagy a családi örökség kérdéskörei.
Még mindig nagyon szeretem azt a világot, amit az írónő megálmodott, és bármikor kérdés nélkül csatlakoznék Fable mellé, hogy a tengert járjuk. Adrienne Young remekül átadja a tengeri világ és a kalózok életének hangulatát. Egy ízig-vérig kalózos duológia ez, amit csak szeretni lehet. Nemcsak a kikötők emelkednek ki előttünk a távolban, hanem a kereskedelem, az ezzel párhuzamos cselszövések és a tengeri viharok is, amik bármelyik percben lecsaphatnak.
Úgy érzem, hogy ebben a részben nagyobb szerepet kaptak a politikai játszmák és az intrikák, mint a Fable-ben. Már nemcsak a túlélés a cél, hanem a kiemelkedés és Fable önmagára találása. A világfelépítés hihetetlenül részletes, következetes és lehet követni az ok-okozati tényezőket is, amik miatt én nagyon szerettem, ahogy az írónő felépítette az Ékkő cselekményét!
Ha szereted a tenger központú, kalózos fantasy történeteket, ne hagyd ki a Fable duolóigát, mert hidd el, hogy nem akarsz szárazföldi patkány maradni! Vitorlát fel, és indulhat a kaland!

Maga a történet elég lassú mederben folyik, és ez volt az egyik problémám a regénnyel, hiszen több izgalomra vágytam. Két idősíkot próbál meg fenntartani, de egyikbe sem megy bele olyan mélyen, hogy kötődni tudtam volna hozzájuk. Vannak érdekes részei, mint pl. a televíziózás, vagy éppen a nyári Stockholm, de összességében én egy romantikusabb, chic litesebb történetre számítottam.
A helyszín viszont tökéletes választás, és csábított rendesen, hogy én is utazzak el nyáron Svédországba, és hagyjam, hogy sorba érjenek az élmények. Érint fontosabb témákat is, viszont egyiket sem fejti ki eléggé, hogy jobban el tudjunk mélyülni bennük, és emiatt kialakult egy kisebb fajta hiányérzetem. Inkább anyunak vagy a nagymamámnak ajánlanék A mindörökké most kezdődik c. kötetet, hiszen nálam nem ütötte meg sajnos a mércét.
Ha ennek ellenére is kedvet kaptál hozzá, akkor olvasd el, ha szereted az olyan romantikus történeteket, amikben a fókusz a karrieren van, amik Svédországban játszódnak, és egy olyan kikapcsolódásra vágysz, amihez nem kell 100%-ban fókuszálni.

Őszintén van olyan, aki nem ismeri a Romeó és Júlia történetét? Szerintem legalább egyszer mindenki olvasta már ezt a tragédiát. Van, aki szereti, van aki nem. Nekem különleges kapcsolatom van vele, hiszen A kis herceg mellett ez volt az egyetlen olyan kötelező olvasmány, amit nem kínszenvedéssel olvastam, és ami miatt több Shakespeare művet is elolvastam, többek között a Szentivánéji álmot, ami a kedvenc Shakespeare művem.
A Romeó és Júlia talán a világirodalom egyik legelismertebb, illetve legismertebb műve, ami egy tragikus szerelmet vesz alapul. De nemcsak erről a tragédiával végződő szerelemről szól, hanem családok közötti viszályról, társadalmi és erkölcsi kérdésekről, amelyek a kor előrehaladtával még mindig relevánsak.

Teológiai mélységeket érint amellett, hogy misztikus elemeket és karakterorientált történetmesélést részesít előnyben. Egyfelől egy nagyon kalandos és szórakoztató újragondolás fantasy köntösbe csomagolva, másfelől egy utazás, ami olyan kérdéseket vet fel, mint a bűn, a megváltás vagy éppen a szabad akarat, de az emberi esendőség sem áll távol tőle.
A megfelelő helyeken mélyíti el a cselekményt és a megfelelő mennyiségben vegyíti a misztikusabb elemeket, emiatt nagyon ajánlom a fantasy műfaj rajongóinak, hiszen egy nagyon különleges regénnyel van dolgunk.
A regény központi témája, mint ahogy azt a cím is mutatja a bűnbánat és a megváltás lehetősége. Ehhez igazodva a történet is különleges helyszínen játszódik, a Purgatóriumban, amit Luca Tarenzi a karakterei sokszínűségével dob fel, vagy éppen mélyít el, ahogy azt a helyzet megkívánja.
A regény talán egyik legerősebb pontja a világ felépítése. Számomra mindig ez az a sarkalatos pont, ami eldönti, hogy fogom e szeretni az adott történetet vagy sem, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Tarenzi egy nagyon tehetséges mesélő, aki képes újat mutatni, de közben hű is marad önmagához. A Purgatórium itt egy élő-lélegző jelenség, amely folytonosan alakul, és képes lelkiállapot alapján megváltoztatni a környezetét.
A kötet világa olyan, mint egy folytonosan alakuló entitás. Egyszerre misztikus, időtlen és valamilyen szinten álomszerű is. Ez az a pont, ami Dante világát idézi, de közben a saját meglátását is hozzáadja, és ettől lesz oly különleges a Luca Tarenzi által megálmodott világ.

Vannak benne nagyon kedvelhető részek, és olyanok is, amik arra várnak, hogy kibontakozhassanak. Egy fiatal hős útkeresését, belső vívódásait, valamint a jó és rossz közötti határvonalat helyezi a középpontba, ami miatt végig érdekes, és emiatt könnyen is lehet haladni vele. Nem csupán egy fantasy, jóval inkább kalandregény fantasy köntösbe csomagolva. Megvannak benne a klasszikus elemek is, de nem ezekre helyezi elsősorban a hangsúlyt.
Valahol fejlődésregény is, mind erkölcsi, s mind lélektani értelemben. Számomra egy izgalmakban és kalandokban gazdag regény, ami kellőképp felkeltette a figyelmemet. Elsősorban azoknak ajánlom, akik még csak most ismerkednek a fantasy műfajával, és nyitottak a sárkányos epikus fantasyk iránt.

Ebben a második részben sokkal többet kapunk a lányokból, a világ felépítéséből és a 4 trónörökösből is, na meg Orionból is, amit kicsit sem bánok. Úgy érzem, hogy lassan kezd Tory és Darcy is beleérezni abba a mágikus, természetfeletti lényektől hemzsegő világba, amibe belecsöppentek.
Még mindig nagyon élem ezt a világot, a folytonos adok-kapok helyzetek, szívatásokat és a szépen kezdődő bosszút, ami érzem, hogy nagyot fog szólni. Egy igencsak aprólékos, és részletes sorozattal van dolgom, hiszen javarészt a világ és a karakterek fejlődése került előtérbe.
Az iskola, az órák és a világ megismerése a hangsúlyos a trónörökösök folytonos bullyingja mellett. Mégis a Zodiákus Akadémia: Tündérbosszú egy igazán izgalmas, lendületes, és erős második rész, ami sikeresen felülmúlta a várakozásaimat és megmutatta, hogy a java még csak ezután következik.

A Vittoria egy második világháborús holokausztról szóló zsidó történet. Továbbá egy olyan történelmi regény, amely igaz eseményeken alapul. A történet középpontjában Vittoria Vitale áll. A kötet javarészt az olasz zsidók szenvedésére mutat rá a második világháború alatt.
Emiatt tele van fájdalommal, veszteséggel és szenvedéssel a kötet. Igaz, hogy rövid olvasmány, viszont nagyon megterhelő, és nem is ajánlom mindenkinek, csak azoknak, akiket érdekel a történelem csúf oldala is, ami a földbe döngöl, és megmutatja egy háború zord és kegyetlen oldalát.
A már említett érzelmek mellett az éhségre és az elhagyatottságra is fókuszál a szerzőpáros. A kötetet Vittoria unokája tárja fel előttünk, és ő az, akinek köszönhetően átélhetjük a Vittoria cselekményét.

Az Értelem és érzelem nemcsak két testvér története, hanem annál jóval több. Egy történet az érzelmekről, szerelmekről, a kor normáival és annak minden bájával együtt, illetve a becsületről és a ki nem mondott ígéretekről, s a kötet mozgatórugói maguk a Dashwood kisasszonyok. Ők azok, akik megtestesítik az 'értelem' és 'érzelem' szavakat, ezzel utalva a két lány személyiségére.
Míg Elinor a megfontolt, mindent alaposan átgondoló, érzelmeit nehezen kimutató, kicsit magának való lány, addig Marianne a szórakozott, érzelmekben túltengő, mindenkit elkápráztató testvér, aki nagyon hamar lesz szerelmes, aki mindenben a szépet és a jót látja, aki emiatt sebezhetőbb, ugyanakkor sokkalta kedvelhetőbb karakter is.
Tökéletes ellentétei egymásnak, a mágnes két pólusa, akik egyszerre vonzzák és taszítják egymást, ugyanakkor a személyiségük tökéletesen kiegészítik egymást, s a másik hiányosságaiból építenek maguknak erősséget. Két igazán jóravaló teremtés, akikkel mindig történik valami, s akiknek sosem unalmas az életük.
Utazások, teadélutánok, bálok, érzelmek és összetört álmok/meghasadt szívek története ez a kötet, ahol a józan ész és az érzelmek vihara harcol egymással szemben. A két lánynak köszönhetően az írónő odaadással, bájjal és a kor normáihoz hűen ábrázolja hősnőit.
Nem fél akadályokat, és nem várt fordulatokat vetni eléjük, s az angol humor sajátosságai is időről-időre előbukkannak. Családregény, ami nem rest, s az élet napos oldala mellett a viharokra, és a zivatarokra is kellő figyelmet fordít.

A Bilincsbe vert szenvedély egy érzelmekkel teli kisvárosi románc, amiben megjelenik a második esély is, a boldogan élünk, amíg meg nem halunk... Nemcsak ebbe a kötetbe szerettem bele menthetetlenül, hanem Bellamy Creekbe is, ami az egyik legédesebb kisváros, ahol én is szívesen élnék, és ami valóban összetartó közösség, szinte már olyan, mint egy nagy család.
Habár a sorozat második része, szerintem lehet standalone, azaz egyedülálló kötetként is olvasni Cole és Cheyenne történetét. Igaz az első részt még nem olvastam, de ez titeket se riasszon vissza, hiszen Melanie Harlow nagyon tehetséges romantikus szerző, akinek képtelenség nem beleszeretni a regényeibe. Tökéletes kikapcsolódást nyújtanak, izgalmakat, pikantériát, érzelmeket, egy esélyt a boldogságra és olyan atmoszférát, ami téged is arra sarkall, hogy költözz egy kisvárosba.
Cole-t nagyon megkedveltem, egy igazán szimpatikus és vicces férfi karakter, emiatt nagyon drukkoltam neki, és az sem elhanyagolandó tény, hogy szingli apuka, és mostanában nagyon szeretem ezt a könyves trope-t. Az írónő nagyon szépen felépítette a cselekményt, mindig volt valami, ami odaszegezett az oldalakhoz, és jó érzéssel töltött el, hogy a kezembe vehetem a Bilincsbe vert szenvedélyt.
A cselekmény fokozatosan épült fel, amit nem bántam, mert addig is megismerhettem az alapszituációt, a várost, a kotnyeles anyukákat és azt a légkört, amit megteremtett az írónő. Számomra a kémia és a vonzalom megnyilvánulása tette fel az i-re a pontot, és döntötte el velem, hogy én bizony szeretni fogom ezt a kötetet. Kicsit friends to lovers is, ami magával hoz egyfajta vágyott érzést is, de leginkább azért szerettem olvasni, mert szimpatikusak voltak a karakterek, és szépen építette fel az írónő a közöttük kialakuló érzelmeket. Csak úgy szikrázott közöttük a levegő, én meg éltem-haltam értük.
Ha egy olyan romantikus kötetet olvasnál, ami tele van elfojtott, sistergős kémiával, egy szingli rendőt apukával és egy felettébb szimpatikus női karakterrel, akkor ne hagyd ki Melanie Harlow Bilincsbe vert szenvedély c. kötetét!

A karakterek nagyon sokszínűek, jól ábrázolja őket az írónő, és mindenki egyéniség. Igaz, hogy tinédzserek, viszont vannak olyan karakterek a Tolvajok játszmájában, akik sokkal érettebbek a koruknál, és a kulturális sokszínűség is tökéletes eleme lett a kötetnek. Többek között spanyol, ausztrál vagy éppen koreai karakter is lehetőséget kap a bizonyításra.
Igaz, hogy YA, azaz ifjúsági kötet, mégis annyira jó volt a romantikus szál benne. Olyan kémia van a karaktereke között, hogy sokszor már tövig rágtam a körmöm, csak történjen valami, mert őszintén teljesen kicsináltak az angsty részek, de nagyon megérte, mert én is ott voltam a tolvajversenyen, és átélhettem azokat az akciódús és érzelmes jeleneteket, amikkel az írónő megörvendeztetett minket.
De emellett feszültséggel átitatott részeket is kapunk, ami végig sakkban tart, és azt hiszem a lehető legjobbkor talált meg engem a Tolvajok játszmája, ami a címéhez hűen egy játszma. Egy olyan játszma, ami függőséget okoz, szórakoztat, de vicces és letehetetlen is. Mindent imádtam benne!
A rablások, az akció, a rejtély és a verseny miatt teljes mértékben el tudtam merülni a történetben, és imádtam látni, ahogy szövődtek a barátságok és a kötelékek a szereplők között! A kötet lezárásától meg egyenesen ledöbbentem, szóval nem is kérdés, hogy várom e a folytatást.
Összességében a Tolvajok játszmája egy élvezetes és lendületes YA történet, aminek a középpontjában egy tolvajverseny áll. A hangulata magával ragad, és megalapozza a folytatásokat. Ha szereted az izgalmas és karakterorientált ifjúsági regényeket, amikben tolvajlással kapcsolatos elemek is vannak, akkor imádni fogod a Tolvajok játszmáját.

A Mezítlábas nyár egy könnyed chick lit kötet, amitől semmi komolyat nem kell várni, ugyanakkor megadja azt az élményt, amit egy tengerparton olvasás ad. Tökéletes kikapcsolódás a nyári melegekbe limonádé mellé. Ehhez mérten a történet is egyszerű, nem bonyolítja túl az írónő a cselekményt, és a végletekig kitart a bohókás stílusa mellett.
A Mezítlábas nyár tökéletes azok számára, akik szeretik a romantikus kisvárosi történeteket, a második esélyeket és azokat a könyveket, amiket egy délután alatt el lehet olvasni.
Pete és Libby kapcsolata nagyon sorsszerű és nagyon megérdemelt volt. Szerintem sokan tudnak Libby-vel, illetve Pete-tel is azonosulni, emiatt végtelenül szimpatikusak, és a kötet igazi ékkövei.
A kötet megmutatja, hogy mindegy milyen élethelyzetben vagy, milyen nehézségek vannak a hátad mögött, az első szerelem az, ami a továbbiakban is meg fogja határozni a szerelmi életedet. Nehéz elengedni, ha az a rózsaszín felhős, mint amilyennek lennie kell.
Tetszett a második esély szerelem fonal, mert megadta azt a kételyt, amit imádok ebben a trope-ban. Libby életében Pete mindig is különleges helyet fog elfoglalni, de az az igazi kérdés, hogy vajon van e esélyük újraélni a szerelmüket, vagy már végérvényesen elvesztették a másikat? Felnőve, annyi év után is ott vannak a másiknak, és ez teszi édessé a történetüket.