Ki ne szeretné szőrős, puha doromboló négylábúak között tölteni a karácsonyt?

Ez a történtet teljesen beleillik a karácsonyi Hallmark filmek kínálatába és bár nem igazán rajongok ezekért, de egy kellemes kis történet volt. Mondjuk a cicák sokat dobtak a történeten és is szívesen odakucorodtam volna melléjük a kandalló elé.

Emmie életében nehézségek merültek fel így nagynénjéhez költözik és munkát vállal az általa üzemeltetett Mokka Makkában, de minden vágya, hogy művészként elismert legyen, de egy visszautasítás után nem igazán hiszi, hogy sikeres lesz még nem találkozik Jareddal aki frissen kezd szállítóként a kávézóban. Jared Poppy cicája elvesztését gyászolja aki évekig volt hű társa.
De egy hirtelen támadt hóvihar miatt mind a ketten a kávézóban ragadtak Jared exével együtt.

Egy karácsonyi történethez képest talán túl sok a gyász és feldolgozásának folyamata ami helyet kap a történetbe ami egy picit nyomasztóvá is teheti a történetet sokak számára.
Nagyon nem is a karácsony a téma, csak az időszak ami jellemzi.
A szereplők kedvelhetőek Emmi kedves lány és jó volt látni, hogy nála működik a női empátia és nem akarnak egymás torkának esni Jared exével. Jared figyelmes és érzékeny srác úgyhogy nem is vártam mást a befejezéstől. Mondjuk amennyi minden történt velük, szinte elképzelhetetlenen volt.

Összességében egy kedves, meghitt hangulatú történet, amely ugyan nem hozza a tipikus, csillogó karácsonyi cukormázat, mégis szívet melengető pillanatokkal ajándékoz meg.

Vannak könyvek amik nem kiabálnak, csak szépen lassan bontakoznak ki és szólnak barátságról, veszteségről és a második esélyekről.
Joan magányosan éldegélő idős hölgy akinek néha haza látogató fia , öregecske kutyája és frissen megözvegyült szomszédja nyújt társaságot mikor úgy dönt új albérlőt keres aki talán egy kis életet visz csendes kis életébe.
Jess fiatal, pezsgő személyiség aki életének egy nehezebb szakaszában találja magát. Párkapcsolata romokban, munka helye kétséges és lakást is kellene találnia.
Kettejük kapcsolatát követjük nyomon ahogy a két teljesen más korosztály, életvitel és személyiség lép egymás életébe és a kezdeti távolság köztük valami egészen mássá alakul és szépen apránként változtatják meg egymást.
Érdekes volt figyelni, hogy a két generáció hogyan viszonyul egymáshoz és az offline/ online témához ami köré építette igazából az eseményeket az írónő.
Jess az online detox által megtanulja megismerni önmagát, lassítani és segít kitalálni mit is akar igazán az élettől, míg Joan számára új világok nyílnak meg és egy rég elvesztett szerelem megtalálását ígéri, ha képes túllendülni az ódzkodásától a technika iránt.
Nincsenek nagy fordulatok és drámák, és eléggé kiszámítható volt a romantikus szál is, mert ez a könyv inkább szól a második esélyekről, gyász feldolgozásról és önmaguk megtalálásáról.
A romantikus szál ennek fényében talán nem is kap akkora hangsúlyt , és egy picit elhamarkodott is mégis jól volt felépítve ezzel a régi módi levelezéssel
A Fiókba zárt szerelem számomra nem a romantikáról szólt, hanem arról, hogy két nagyon különböző ember hogyan tudja megváltoztatni egymást, ha hagyják. Szép, csendes történet gyászról, újrakezdésről és önmagunk megtalálásáról — és pont így kerek egész.

Erdőszéli Wren a fagyos Erdőszélben él ikertestvérével. A dermesztő télben nem csak az életben maradás a tét hanem, hogy elkerüljék a rettenetes Isten Északi Szél érkezését aki új feleséget keres magának.
Wren testvére, Elora is a kiválasztottak között van, de a lány igyekszik mindent megtenni, hogy a fagyos Isten ne az ő szeretett, szelíd és ártatlan testvérét vigye magával, még attól se riad vissza, hogy hazugsággal átvegye a helyét és önként az Északi Széllel tartson. De vajon meddig lesz képesaz Északi Szél fogságában élni?
Wren elég makacs személyiség és sokszor inkább cselekszik, mint gondolkodna.Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy egy nagyszájú határozott nővel van dolgom aki néha már sokat is gondol magáról vagy egy szende kislány akit bármivel zavarba lehet hozni. Személyes harca az alkohollal meg még jobban megbonyolította a dolgokat, mert hát a nehéz hányattatott élet és rossz családi kapcsolat nem volt elég, bár elég hitelesen volt kezelve a küzdelme az alkohollal.
Boreas, az Északi Szél istene a maga fagyos, visszafogott, néha rideg módján igyekszik tenni a dolgát és egyensúlyban tartani a világát. Nem a tipikus “gonosz, megmentőre szoruló” férfiszereplő, hanem inkább egy terhelt, visszahúzódó, de stabil pont, aki lassan enged közel bárkit – különösen Wrent. A romantikus szál szépen, fokozatosan épül fel, és valóban működik: érzelmileg átélhető, hullámzó, de hiteles.
A világépítés több helyen emlékeztet más népszerű sorozatokra, főképp az ACOTAR-ra, és sajnos nem mindig nyújt elegendő mélységet ahhoz, hogy teljesen önállóként álljon meg. A háttérkonfliktus, a testvérek közötti dinamika és az Árny fogalma érdekes, de kevés időt kaptak ahhoz, hogy valóban súlya legyen. A történet fókusza egyértelműen a romantikán van.
Az erotikus részek a történet ritmusát gyakran megtörik, és bár a feszültségépítés része lenne, sok “majdnem” jelenet ismétlődése miatt néha inkább kivesz a hangulatból, mint hozzátesz. Viszont a karakterek személyes traumái, hibái és küzdelmei emberibbé teszik őket – különösen Wren alkoholhoz való viszonya került érzékenyen megjelenítésre.
Bár sorozat, mivel ez lezárt történet külön is olvashatók az egyes kötetek, de úgy érzem egyes eseményei a könyvnek a későbbiekben kap majd megoldást.

Ez a könyv egy különleges, de nyomasztó világba vezet, ahol a mágia a csillagjegyekhez és az elemekhez kötődik 🌌. A Vega ikrek története nem a klasszikus varázslatos utat járja be – sokkal inkább a túlélésről, a hatalmi harcokról és a lelki megpróbáltatásokról szól.
👭 Tory és Darcy mit sem sejtve kerülnek egy varázsiskolába, ahol nem a barátság, hanem a megaláztatás uralkodik. A tanárok és diákok egyaránt kiveszik a részüket a zaklatásból, és az iskola inkább emlékeztet egy kegyetlen túlélőtáborra, mint biztonságos közegre.
⚠️ A történet tele van triggerelő témákkal: szexuális zaklatás, lelki és testi terror, öngyilkosságba hajszolás. Ezek nyersen jelennek meg, így érzékeny olvasóknak nem ajánlom.
És mégis… olvastatja magát. Cringe? Néha igen. De a világépítés érdekes, a mágiarendszer kreatív, és a karakterek sorsa annyira bizonytalan, hogy nem lehet nem tovább olvasni. A lányok naivak, sokszor passzívak, de a történet folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot: vajon képesek lesznek fejlődni? Megtalálják önmagukat ebben a sötét világban?
💫 A könyv nem hibátlan, de provokatív és elgondolkodtató.
Ez a könyv nem való mindenkinek. Ha szereted a sötétebb fantasy‑t, ahol a varázslat mellett a lelki és testi megpróbáltatások dominálnak, akkor érdekes élmény lehet.

Abigail Owen sorozatának második része, Az ellopott trón ott folytatja, ahol az előző abbamaradt — Meren ismét az ellenség árnyékában próbál túlélni, miközben Raven és Cain a megmentésén fáradozik.
A történet mozgalmas, a világ tovább bővül, és új elemekkel gazdagodik (mágiák, átkok, régi királynők és talizmánok formájában).
Mindez azonban sokszor háttérbe szorul a karakterek érzelmi drámája mellett.
A szerelmi háromszög ezúttal nemcsak fölöslegesnek, hanem időnként fárasztónak is érződött — a kommunikáció hiánya miatt a konfliktusok mesterkéltek voltak.
Raven karaktere alig kapott teret, Cain túl sok, Meren pedig mintha megrekedt volna az előző rész végén.
Ennek ellenére a könyv vége határozottan erősre sikerült, és épp elég kíváncsiságot hagyott bennem ahhoz, hogy a zárókötetet is kézbe vegyem.
YA fantasy-rajongóknak ajánlom, akik nem riadnak vissza egy kis romantikus káosztól és a mágikus világépítéstől.

,,Kétszáz éven keresztül figyelte ugyanazt a csillagképet, mintha csak az az egyetlen létezett volna az égbolton."
A világ ígéretes és érdekes, vámpírok, tündérek, istenek jelenléte, de közben meg kevésnek éreztem ezeket az információ morzsákat. De volt itt küzdelem az életben maradásért, árulások és szövetségek alakultak és egy különleges tornán is részt veszünk aminek a nyereménye 100 év biztonság és a halhatatlanság.
Nem mondom teljesen egyedinek, mert vannak hasonló történetek, de voltak benne jó és érdekes kivitelezések, jó megoldások, de azért logikátlanság is.
Az utolsó kb x 200 oldal az nagyon bepörgött és nagyjából mindenki felfedte a lapjait legalábbis látszólag, mert hát még nem tudjuk mit is fog tartogatni a következő rész, mert érdekel, hogy a csillagok szerelme mekkora pusztításra képes.
Ha szereted a:
-vámpíros, tündéres, istenes világok kedvelőinek
-mindenkinek, aki valaha hitt abban, hogy a csillagok is emlékeznek
-titokzatos, morálisan szürke karaktereket
Akkor ez a te könyved.

Elara és a Csillagok Királya története tele van jóslatokkal, meneküléssel, hatalomért folytatott harccal – és persze egy adag (vagy inkább üstnyi) sorsszerű szerelemmel.
A világ nagyon ötletes, a csillagok rendszere lenyűgöző, de néha úgy éreztem, a történet kissé megpihen a saját fénye alatt.
Elara kicsit lassan nőtt a szívemhez,Enzo viszont elvitte a show-t: szarkasztikus, pimasz, de sebezhető – tipikus napfényfiú, akit jó volt olvasni.
Nem hibátlan, de különleges. A vége pedig: hoppá-pillanatokat garantált.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mitológiával átszőtt fantasykat, ahol a csillagok is beleszólnak a sorsba, és a szerelem nem mindig könnyű, de mindig sorsszerű.

Középső könyv szindróma amit ha elfeleznek elég lett volna egy duológiának ez a sorozat.
Lou megmenekült anyja karmai közül, de bujdosni kényszerül a díszes kis kompániájával hiszen mindenki rájuk vadászik. Ahhoz , hogy legyőzzék Morganat szövetséget kell kötniük az ellenséggel, mert hát az ellenségem ellensége a barátom elvet követve kénytelenek két táborra szakadni, hogy időben célba érjenek, de az éj leple alatt nem csak a sötétben megbújó árnyakkal kell megküzdeniük, de a saját magukban is egyre jobban teret nyert árnyékoknak. Az egyességek érdekében Lounak felelőtlen ígéreteket kell tenni a jövőre nézve. Amit nem biztos, hogy mindannyian megérnek.
Rettentő lassan rázódtam vissza, sok idő is telt el a két rész között, meg ahogy egyre jobban haladtam rá kellett jönnöm itt már a szereplők sem azok akiket az előző részben megkedveltem.
Volt néhány izgalmasabb és szomorú rész benne, de ez jobbára ismét csak a végén, de addig viszont el kell addig vergődni az önsajnálat, hiszti és dac tengerén. Bár azt is sikerült egy elég gyenge tervvel elrontani aztán még utána meg volt mindenki lepődve, hogy nem sikerült.
De a veszteség mindenkit megvisel és talán ez kellett ahhoz, hogy visszatérjenek magukhoz….már akinek hisz a végén kiderült néhányuk szándéka ami érdekessé tette a történetet úgyhogy ezért jöhet a folytatás.

Az Ékkő egy másfajta utazás, mint a Fable volt. Kevesebb a hullámverés és a kalózos pörgés, de több a belső vihar.
Fabel immár nem az a lány, aki sodródik a tengerrel – ő az, aki megpróbálja meghatározni az irányt, még ha ez fájdalmas döntésekkel is jár. A regény középpontjában az önállósodás, a lojalitás és a bizalom áll.
A tenger itt egyszerre szabadság és börtön, a hajó pedig a világ kicsinyített mása: tele árulással, reménnyel és makacssággal.
Bár a történet lassabban bontakozik ki, Fabel ereje és fejlődése miatt így is magával ragadó. Egy nő, aki nem vár megmentésre – ő az, aki megment másokat, még ha közben elveszíti önmagát egy pillanatra.

Nagyon találó cím egy érdekes történetnek amely valós eseményeken alapul így még jobban hat az olvasó érzelmeire.
Nem egy részleteibe belemenő krimi sorozat egyes részeit olvashatjuk, bár néhol elég részletesen írja le az író a helyszíneket és a látottakat. Ez a kötet inkább a lelkedre fog hatni.
Kim Van extrém takarító aki csapatával együtt olyan helyszíneket takarítanak amik nem mindennapi, - öngyilkosságok, gyilkosságok, extrém gyűjtögetők - eseményeknek adnak helyet. Bevallom a tvben fellelhető ilyen típusú műsorokat is elborzadva nézem néha.
A könyv szépen vezet végig eme szakma árnyoldalain ami valljuk be nem való mindenkinek. Csak a legelhivatottabbak képesek ezt folyamatosan elvégezni.
Sokan bele roppannak, elfáradnak a rengeteg borzalom láttán amit napi szinten látnak és tapasztalnak. Nem könnyű napi szinten az elmúlással szembesülni és annak is nem a legszebb formájával főleg, hogy ő látja magát az embert is aki az adott helyzet mögött megismerhető.
A könyv első felében az író( aki maga is extrém takarító) mesél néhány rendkívüli megbízásáról ahol a helyszínek mesélnek a megboldogult lakóról.
Minden egyes megbízás fájdalmasan emlékezteti a szomorú valóságra, hogy a mai világ egy elmagányosodott társadalom ahol az emberek élhetnek bármilyen körülmények közt, szegények, gazdagok, fiatalok, idősek akik látszatra akár boldogok is lehettek valahol mélyen magányosak voltak.
Az érzékletes írásmód által megtapasztalhatjuk milyen benyomások érik az embert egy hermetikusan lezárt szobában ahol három hónapja meghalt valaki, elpusztult állat tetemekkel teli szobában vagy éppen milyen az üvegbe gyűjtött vizeletek amonniájával átitatott levegő.
A második részben a koreai élet, magáról a szakmáról és a társadalom halálhoz való hozzáállását fejtegeti. A saját maga által tapasztal elmagányosodásról vagy, hogy ez a munka mennyire is lett része az életének, hogy nem tud már elmenni úgy egy étterembe, hogy ne érezze ki a zsírós levegőben egy elpusztult állat tetemét az áll mennyezet felett vagy mennyire meg tud könnyebbülni egy hajnali kutya ugatástól ami pár napja csendes szomszédtól érkezik.
Felkavaró élettörténetek amik a körülmények ellenére megnyugtató lezárást kapnak azáltal, hogy az elmúlás után van ki foglalkozik az utánuk fenn maradt dolgokkal legyen szó emlékekről, káoszról.
A legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy az író nem ítélkezik hanem együtt érez, átérez és próbálja megérteni az okot mi vezethet az adott állapothoz.
A könyv szerkezete segít abban, hogy adjunk magunknak időt a dolgok megértésére, az okok boncolgatására és levonjuk a saját kis konklúziónkat, mint ahogy ő teszi egy nehéz nap után az otthonában. Az írásmód pedig ahogy a távol keleti- szerzőktől megszoktam tárgyilagos, de mégis érzelmes főleg ahogy a helyszínek leírását kezeli.

A második rész sok új elemmel bővítette a világot, de összességében nem győzött meg.
Izara legendája és a politikai játszmák érdekesek voltak, a primusok világa kifejezetten tetszett,de a karakterek közötti kapcsolat lapos maradt. Túl sok volt a félreértés és a „nem beszélünk róla” típusú konfliktus.
Bel sem akar kimaradi így benyújtja igényét a megígért vacsorákért. Őt nem lehet nem kedvelni amennyire azt mutatja, hogy ő szarik bele a dologokba, de mégis lehet rá számítani. Emelte a színvonalat azért a stílusával és a villogó ördög szarvaival.
Ari talán itt már jobban megmutatja ki is ő valójában a makacsságával és kitartásával ahogy tud küzdeni.
Lucianról ellenben azt se tudtam eldönteni, hogy most több ezer éves vagy csak egy nagyra nőtt gyerek.
A vége egy újabb konfliktust is hozott a meglévők mellé, de nem érzem elég erősnek ezt a szálat.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a részletes világépítést, a sok karaktert és a bonyolult kapcsolati hálót.

A sorozat első része után kíváncsian vettem a kezembe a folytatást, hiszen nagyon tetszett a kisvárosi hangulat, amit Bootleg Springs nyújt. Most is imádtam a közösség mindennapjait, a tóparti életérzést, de magával a történettel nem tudtam mit kezdeni.
A Bodin testvérek visszatértek ezúttal Jameson Bodin került eladó sorba aki csendes introvertált műv;sz lélek. Aranyos fiú, kedves és egy igazi úri ember, de meg is marad ebben a kategóriában és nem igazan tűnik ki.
Leah Mae naiv és egy síkú volt.
Egyáltalán nem éreztem a szikrát kettejük között, nem olvadtam el a közös pillanataiktól.
Valahogy nem volt kerek egész ez a sztori se persze eljutunk A-ból B-be de hiányoztak az átkötések a miértek.
Imádtam Bootleg Springs hangulatát ahogy az emberek voltak egymással az eseményeket. Továbbra is el lógatnám a lábamat a tópartján.
Meglátjuk mit tartogat a többi testvér könyve, de mindenkinek ajánlok egy Mona Lisa McNugget-et otthonra.

A könyv első pillantásra is elrettentő a maga terjedelmével, és az olvasás közben be is igazolódott: a történet lazán lehetett volna 400 oldallal rövidebb. Ennek ellenére sok értékes elemet kaptunk: megismerhettük az óriások rejtett lakhelyét, a sárkányok udvarát és az Aether sötét titkait.
Grace karaktere végre kezd kilépni a korábbi törékenységéből, bár szerelmi ingadozásai sokszor fárasztóvá tették a történetet. Jaxon háttérbe került, s a vele kapcsolatos események nem ütöttek akkorát, amekkorát kellett volna. Hudson viszont mindent vitt: karizmatikus, szarkasztikus, mégis sebzett és mély figura, aki nemcsak Grace-t, de az olvasót is fejlődésre készteti.
A lezárás viszont ismét pörgős, izgalmas, és bőven hagy kérdéseket a következő kötetre.
Aki szereti a hosszú, részletes fantasykat, tele új lényekkel és nagy drámákkal, annak mindenképp érdemes tovább olvasnia a sorozatot.

Az első rész után nem voltam biztos benne mennyire hamar akarom én folytatni ezt a sorozatot.
De azt kell mondanom a még mindig meglévő hibái ellenére ez a rész sokkal jobb volt az új szereplőknek köszönhetően habár azért bően le lehetne faragni belőle oldalszám ügyileg.
Igen gyorsan beszippantott ahogy Grace újabbnál újabb titkokkal szembesül és egy igen csak gonosz szörnyeteg várja, hogy Grace szabadon engedje. De vajon tényleg annyira gonosz?
Tovább bővül a világképünk azzal hogy elhagyjuk az iskolát és megismerünk néhány titokzatos és veszélyes szereplőt.
A romantika szerelmesei is megkapják a maguk kis adagját ebben a könyvben amitől csak még jobban várják a folytatást. Mert én is bár nekem határozott állás foglalásom van ebben az esetben.
A könyv végén eléggé besűrűsödtek az események, de még rengeteg elvarratlan szál maradt a folytatásokra.
Azoknak akik szeretik vámpíros ya regényeket, titkokat és a Twilight beütést szerelmi sok szöggel akkor nálam is jobban fogjátok szeretni

Második könyvem az írótól és ez sokkal jobban lekötött, pedig nem vagyok egy nagy krimi faló. Magamat is megleptem vele, hogy nehezen akartam letenni.
Naomi nem csak a depressziójával és önbizalomhiányával küzd hanem egy külső fenyegetéssel is. Valaki figyeli és lépten nyomon holtesteket hagy maga után. Naomi az egyetlen szemtanú csakhogy ő vak. A rendőrség figyelmen kívül hagyja és már szinte őt teszik meg gyanúsítottnak.
Leginkább Naomi szemszögéből kapjuk az eseményeket amitől mi se tudunk többet mint ő, de Naominak is meg van a saját titka mint mindenki másnak és ez akár más kimenetelt is adhat az eseményeknek.
A valódi gyilkos kiléte kikövetkeztethető, de mégis nyitott marad a vége ami gondolkodásra ösztönöz: Vajon kiderül az igazság valaha?

Hvang Borum A könyvesbolt című regénye egy csendes, mégis mélyen megrendítő történet az újrakezdésről.
A regény érzékenyen mutatja be a kiégés folyamatát, majd azt a bátor döntést, amikor valaki elengedi a biztosat, hogy újra rátaláljon önmagára. Jongdzsu felmond, elválik, és megnyitja a könyvesboltját, amely nem csupán üzlet, hanem menedék a lelassulásra vágyóknak.
A regény emlékeztet arra, hogy a változáshoz sokszor nem hangos döntések, hanem csendes bátorság kell.
Nincs benne drámahegy, csak sok kicsi, halk pillanat, amik szépen összeállnak egy új kezdet történetévé.
Hogyha te is azt szeretnéd, hogy megnyugvást adjon a tudat, hogy jó úton jársz, hogy megtaláld önmagad akkor ez a te könyved.
Habár ez a lassú, nyugidt tavol-keleti írásmód nem fog mindenkinek tetszeni.

Egy nagyon érdekes témával foglalkozik a könyv amit akár a mai világunkba is át lehetne ültetni.
A nem is annyira távoli jövőben egy különleges empátia tesztnek vetik alá az embereket amiből kiderül mennyire társadalom kompatibilis (mennyire empatikus - legalábbis én így értelmeztem, mert ez sincs nagyon pontosítva, mert volt aki zaklatás miatt bukott meg a teszten) az ember. Egyenlőre nem kötelező, de már mutatkoznak a jelei, hogy ha valaki nem csinálja meg milyen hátrányok éri a munka- lakóhelyén. A társadalmat két felé osztják jelöltekre és jelöletlenekre. A könyv ezt a két szemszöget mutatja be: A jelöletlenek akinek már lassan csak a házhoz rendelés marad, mert egyik boltba se tudnak bemenni vagy, hogy elveszíthetik a lakásukat, mert a környék a jelölteket részesíti előnyben vagy a Jelöltek kálváriáját, hogy minden évben túl kell esni ezen a procedúrán és elveszthetik a helyüket a munkájukat és az addigi életüket.
A könyv morális és az érzelmi részére koncentrál inkább, mert nincsenek benne nagy csavarok, hisz tudjuk merre halad a történet.
Sajnos a témaválasztás érdekességén felül nem lettünk barátok a könyvvel. A könyv felééig szerintem azt se tudtam hány szereplőnk van, mert annyira összezavart mind a nevek mind az, hogy semmilyen leírást nem kaptunk a szereplőkről és ezen az írásmód se segített, mert a múlt és jelen keveredett és sokszor csak összefolyt az egész.
A szereplők különböző társadalmi helyzetük segít bemutatni ők hogyan élik meg ezt az empátia központú világot. Egyikük se jó vagy rossz, vannak megkérdőjelezhető döntéseik. A könyv a pro - kontra érveket sorakoztat fel amik nem minden esetben helyesek. Családtagok , barátok fordulnak egymás ellen.
A levelezős részt nem igazán értettem mert nem volt világos kik között zajlik csak a mondani valója volt a lényeg amit amúgy a könyvben a másik 4 szereplő végig vett így nem tett hozzá a történethez nekem.
A vége nem teljesen lepett meg, hisz mindig az szerez érvényt akinek nagyobb a hatalma. Bár a magam részéről, nem tudom mit választanék.

Vágy, szenvedély, sötét romantika, koponya maszkos
Nem voltak elvárásaim a könyv felé, mert nem a fő zsánerem. A borító és az élfestés eszméletlen függetlenül, hogy nem rajongok azokért a borítókért amin emberek vannak.
A rengeteg Trigger warning miatt amit egy oldalon keresztül taglalt az írónő ezért egy sötétebb történetre számítottam, de kellemesen csalódtam.
Egy fiatal nő aki eltűnt apját keresi és belecsöppen egy sötét klub rituális párválasztójába ahol egy koponya maszkos igényt tart rá.
A történet laza és olvastatja magát, sajnos a két főszereplő már kevésbé ragadott magával leginkább Genevieve aki sokszor kiakasztott a viselkedésével, túl naív, fejest rohan mindenbe közben meg fogalma sincs a körülötte lévő világról, de próbál magabiztosságot sugározni
Arran megtört lelkű és nem is annyira rosszfiú, mint amennyire elsőre kinéz, gyerekkora tele volt megpróbáltatásokkal az apja emberkereskedő és igyekezett fiát erre az életre nevelni, de Arran hamar megtanulta a leckét és más utat szánt magának.
A történet tele van rejtélyekkel, erőszakkal és sistergő forrósággal, míg a mellékszereplők is érdekes múlttal rendelkeznek. Tetszett ahogy a klub központi szerepet játszik a könyvben és az Arran által támogatott nők életében.

Tetszett az alap felállás az iker királynőkkel.
Meren és Tabra Aryd ikerhercegnői, de hivatalosan Meren nem létezik. Míg Tabra a palotában él, és királynőnek készül, Meren a városban rejtőzködik, és csak akkor megy a palotába, amikor át kell vennie Tabra helyét a veszélyes helyzetekben. Egy helycsere alkalmával viszont elrabolják Merent és országokon keresztül, meg kell küzdenie furcsábbnál furcsább lényekkel és el kell viselnie egy mogorva, csendes Árnylidércet.
Varázslat, árulás, hazugság, barátság, becsület és szeretet. Ez a könyv a kaland és az érzelmi felfedezés keveréke, ahogy Meren a viszonylag unalmas napi rutinból a változás és a túlélés kulcsává válik. Elcsépelt, de beleszeret az emberrablójába.
Voltak hiányosságai, de tetszett az írónő stílusa és könnyen lehetett haladni vele a terjedelme ellenére.
A szerelmi szál előre elkönyvelhető volt, de nekem mégis tetszett a párosuk, felesleges hisztik nélkül.
Mindenképpen jön a folytatás mert nagyon érdekel mi lesz Merenék sorsa, mi lesz az árnyakkal és vajon sikerül megmentenie a testvérét.

Szeretem az ázsiai ihletésű könyveket, de kell egy bizonyos nyitottság, hogy megértsük az ő különleges felfogásukat a dolgokról .
Annak ellenére, hogy nem Japán születésű az írónő szerintem nagyon jól áttudta adni a Japán mentalitás különböző aspektusait.
A könyv két teljesen különböző ember egymásra találását meséli el, hogy a különbözőségeik ellenére mennyire kiegészítik egymást.
Mio színekhez való érzékenysége teljesen kiegészít Aoi eme hiányosságát.
A történet több nézőponttal is megismertet ami már csak az olvasóra van bízva, hogy elfogadja vagy nem.