4 nő, két idősík egy ködös kisváros egy sors.
1800as évek, Mary és Eliza az iker pár akiket gyilkossági kisérlettel és boszorkánysággal vádolva, többszáz nővel száműznek Írországból, hogy aztán rabszolga vagy feleség váljon belőlük. A hajón nem csak a túlélésért kell küzdeniük, de saját emlékeikkel édesanyjukról és vélhető származásukkal is szembe kell nézniük. Furcsa változásokat kezdenek el észre venni magukon és míg az egyik testvér teljes áhítattal várja, másik pedig tiltakozik ellene.
2019, egy testvérpár akit első pillanatra a vérségi köteléken túl nem köt össze semmi. Lucy ritka bőrbetegséggel éli egyetemi mindennapjait, de egy nap kényes szituációba keveredik és kénytelen egy időre meghúzódni, de nem akar visszamenni a szüleihez így úgy dönt, hogy a sokkal idősebb nővéréhez megy akivel sose volt igazán testvéri kapcsolata, de úgy érzi nála megoldást találhat. Comber városába érkezve viszont nem találja sehol csak egy különleges festményt amiről minden nap álmodik és nem érti ez hogyan lehetséges. Válaszok után kutatva megtalálja Jess naplóját és Lucyval együtt ismerjük meg Jess történetét is amitől.Lucy rűjön, hogy talán nincs is akkora szakadék közte és a nővére között, de ezzel teljesen megváltozik az élete
És egy titokzatos kisváros ami egy hajótörés színhelye és ahonnan azóta is férfiak tűnnek el nyomtalanul.
A szálak szép lassan összeérnek és a múlt találkozik a jelennel és a 4 szereplő végre elfogadja a sorsát.
Női sorsok , feminizmus , traumák és azok feldolgozását mutatja be a könyv.
A történet női szereplőit összeköti a trauma utáni hallgatás - a szégyen vagy épp a félelem miatt, hogy nem hisznek nekik. Jess és Lucy hasonló megpróbáltatáson megy keresztül. Olyan férfiakba bolondulnak bele akik kezdetben elhitetik velük, hogy különlegesek, míg rá nem jönnek, hogy kihasználják őket és megtalálják a saját hangjukat.
Tetszett a könyv hangulata ez a misztikus vonal ami még sincs szájbarágósan benne, de egész olvasás közben érződik a lapokon, hogy itt igenis van valami.
A két idősík közül talán Mary és Eliza szála érdekelt kevésbé, mert hamar rá lehet jönni merre is fog kifutni a történetük, de Lucy és Jess szála kicsit bonyolultabb volt de a vége még így is megtudott lepni az egyik szál alakulásával.

Nem sok kifejezetten kalózos történetet olvastam eddig, de lekopogom azok mind tetszettek.
Fable anyja halála után egy szigeten kénytelen egyedül túlélni ahova az apja széműzi, ahhoz hogy a napi betevőre valót megszerezze kotróként dolgozik és a tenger mélyéről megszerzett kincsekkel kereskedik, de a sziget addigi lakó mind tolvajok és gyilkosok akik szintén azt akarják ami a lányé : kincseket, titkokat, a személyazonosság. Gondosan eltervezte a menekülését a szigetről, de a kijelölt idő előtt bajba keveredik így kénytelen bevetni minden praktikát, hogy meggyőzzön egy kereskedő hajó kapitányát, hogy segítsen a menekülésben, de mint mindennek ennek is ára van. Ezzel pedig megindul a hajtóvadászat Fable örökségéért amiért nem csak a lánynak fáj a foga. Megismerkedik a Marigold legénységével, Zolával a rettegett kalóztól és újra találkozik az apjával, de ez nem az oly régóta áhított viszontlátás amiben a lány reménykedett.
A Marigold legénysége nem éppen kitörő örömmel fogadja a váratlan potyautast, de Fable nem adja fel, bizonyítani akar a legénységnek , Westnek, Szentnek és magának, hogy nem az a kislány akinek hiszik. Bár sokszor meggondolatlan igyekszik a legjobbat kihozni a helyzetből. Itt éreztem azért néha, hogy ezek a kalózos történetek hiába ya nem egy 16-17 éves lányt tudok elképzelni aki éppen abban a korban van hogy dacol a felnőttekkel, mert őt nem nézzék gyereknek, de közben fajjal megy a falnak és itt azért Fable néha ilyen volt, de fejlődő képes.
Az apjával való találkozás elég kiábrándító volt a lány számára, nem ezt várta attól az embertől aki teljes szívével képes volt szeretni az anyját. De a leleményességét kihasználva megszerezte a hiányzó kirakóst ami az örökségéhez vezeti, de sajnos a naivitása talán egy végzetes hibához vezet.
West a Marigold hajó kapitánya, rengeteg titok lappang körülötte, a döntései néha megkérdőjelezhetők, de ennek ellenére legénysége tiszteli. Sokáig titkolja a valódi okot miért segít Fablenek
A Marigold legénysége színes egyéniségekből áll, akikről sokat nem tudunk meg, de kedvelhetőek és a szabályok ellenére igazi családként működnek együtt. Mindegyikük más-más okból csatlakozott, ami nem igazán derültek ki és sokszor szegények annyira háttérbe szorultak, hogy össze is kevertem ki-kicsoda. De ilyen volt Fable apja is akin nem tudtam kiigazodni, mert nem tudtam, hogy Fable teszi szebbé az emlékeket az apjáról és azt látja amit látni akar ami köszönő viszonyba sincs azzal ahogy a férfi bánik a lánnyal elutasító és kegyetlen vele.
Az írásmód tetszett pont annyira volt szemléletes, hogy az ember eltudja képzelni ezt a kegyetlen világot, de közben meg csak éppen annyit árul el amennyi feltétlen szükséges, mert a történet elég feszesre sikerült folyamatos mozgásban vannak a szereplők és nem éppen a happy értelemben. A fantasy része se volt nagyon hangsúlyos néhány fontos információt megtudunk a mágia rendszerről a céhek működéséről, de érezhetően lapul még itt több megismerni való is amit a következő részekre remélhetőleg felfednek.
West és Fable évődései vittek egy kis szint az állandó sz*** cunamiba, habár nem volt említve érezhető volt, hogy itt bizony lesz valami és megérte várni arra a jelentre.
Összességében ,voltak hiányosságai na de a végeeeee arany apám, még jó hogy jön a folytatás

Sci-fi és egy anime szerelem gyereke is lehetne az a könyv ahogy már a fülszöveg alapján érződik és igazából meg is valósul amit vártam.

Egy disztopikus világ ahol a modern kor vívmányai keverednek a múlt századi felfogással a nőkről és azok helyzetéről, ahol tárgyként kezelik, kihasználják megalázzák őket míg a hős férfiak a Nagy Fal mentén és háborúsdit játszanak a Hundunok ellen a kis játékszereikkel ami a saját csí energiájukkal működik, de szükségük van a nőkre akik a propaganda és saját családjuk nyomásásának engedve jelentkeznek eme neves feladatra ami szinte minden esetben a halálukkal végződik. De ez mit sem számít ha haláluk után a család tetemes összeget kap amivel támogathatja a családját és jó életet biztosíthat a férfi utódoknak.

Zetiant Nővére halála után ágyaspilótának jelentkezik, és mindent megtesz azért, hogy a Nővére feltételezett gyilkosa mellé osszák be és bosszút állhasson még ha ezzel az egész családját kárhozatra ítéli. De ez mit sem számít akkor, ha gyerek kora óta neheztel rájuk az elkötött lába miatt ami örök fájdalmat jelentett életében. Sikerül bejutnia és képes véghez vinni az elképzelhetetlent ami egy rég eltitkolt szintre emeli őt a társpilóták között és érdekes láncolatot indít el.
A katonaság kihasználva az új szerepét másik pilóta Li Shimin a rokon gyilkos mellé osztják, de sajnos nem számolnak azzal, hogy kettejük ereje és kitartása lassan felfedi a világot átitatott hazugságokat.

Zetian személyisége inkább az antihős kategória, érthetőek a motivációi ahogy a családja bánt vele az utolsó pillanatig, ahogy a katonaság és a világ is próbálta kihasználni és már meg se lepődtem a végén, hogy sorra vette azokat akik ártottak neki és még tetszett is ez az őrületbe hajló személyisége. Bár a könyv az elején elég kettős mércével dolgozik általa, mert mindig azzal takaródzik, hogy eleget szenvedett most már megtehet dolgokat nem foglalkozva azzal, hogy csak a szerepek cserélődtek fel és a nőket akarja elnyomó szerepbe helyezni. Ami szerintem ugyan úgy rossz. De a történet másik felében ezt elengedve már az egyensúlyra törekedett és szem előtt tartva a Ying és Yang elvét ami végig szerepet játszik a világ alakulásában.

Li Shimin az egyik legerősebb Yang pilóta, de a hírnevével ellentétben amolyan szerethető óriás aki rengeteg mindenen ment már keresztül, de igyekszik helyesen cselekedni. Folyamatos lelkiismeret furdalása van az ágyaspilóták elvesztése miatt és már csak az alkohol hoz számára megnyugvást, de ahogy Zetian egyre jobban megismeri rájön, hogy sokkal árnyaltabb a személyisége. A tettei pedig elég nagy lökést adtak Zetiannak.

Egész jó párost alkothattak volna Zetiannal, ha a számomra totálisan felesleges harmadik fél nem nyomja el az egészet, Zhinu aki azon kívül, hogy a pénz és egy kis csít szolgáltat nagyon zavaró volt, tipikus soft boy jellem akiről kiderül, hogy aztán mégse, de idegesített, hogy ennyire ráakaszkodott Zetianra.

A kialakult szerelmi háromszöget ami itt szó szerint értendő, sajnos nem éreztem elég erősnek a párbeszédek olykori logikátlansága miatt pedig egy jó kis poliamoriára nem mondtam volna nemet bár ahhoz egy kicsit több interakció se ártott volna, mert néha azt hittem kihagytam oldalkat.

A bábokról és az egymás emlékeihez való kapcsolódásról nagyon keveset tudunk meg viszont a könyv végén kapunk egy kis karakter rajzot a különböző bábokról ami jól jött mert bevallom én ide kevés voltam agyilag.
De mindenképpen benevezek a folytatásra, mert kíváncsi vagyok a hatalomra törő Vasözvegyünk mennyire fog bekattani.

Az Istenek köztünk élnek, érzelmekkel táplálkoznak és lelkeket gyűjtenek.
Ugye már nem is olyan csábító a közelségük?
Cassia a Vénusz templomának szolgálója aki különleges képessége miatt kénytelen itt rejtőzni, mivel rá nem hat az istenek varázsa. De egy nap lehetőséget kap arra, hogy megbosszulja barátai halálát és megbuktassa az egyik legnagyhatalmúbb, legkegyetlenebb istent Janust aki hobbiból gyűjt lelkeket. Rabszolgaként becsempészik a palotájába, de egy nem várt fordulat két rivális istenség közé sodorja akik az ő lelkéért viaskodnak és csak 5 napja marad, hogy kitaláljon valamit vagy örökre elveszik a lelke.
A második könyvem az írónőtől és nagyon tetszik az írásmódja, olvasmányos , tele van információval, de mégse vontatott.
A Belial az Izara sorozat spin-off kötete és függetlenül tőle is olvasható.
igazi enemies to lovers történetet kaptunk és még ha ez az 5 nap elég gyors lefolyásúnak tűnik érzelmek szempontjából szerintem jól ki volt bontva és mindegyik fél viaskodását a helyzettel, egymással kellően megismertük.
Cassia egy igazán talpraesett, független, határozott személyiség, de mindvégig igyekezett megőrizni elveit és persze a lelkét. Ami persze nem is olyan egyszerű ha egy pimasz, arrogáns, kicsit önző szőke démon próbálja meg megkörnyékezni a saját céljai érdekében. Belial maga az ördög, legalábbis mindenki így hiszi hiszen képes minden kicsinyes bosszúra és cselszövésre, hogy megkapja amit akar. Mígnem megismeri Cassiat és rájön, hogy neki is van szíve még ha nem is dobog.
Remekül működtek együtt, legalábbis akkor mikor nem titkolóztak egymás előtt, főleg a végén amiért azért megrángadtam volna Beliált, hogy mond már el a terved a lánynak és ne csak azt hajtsa, hogy Bízz meg bennem, mikor tudta, hogy Cassianak a legnagyobb hibája ha lehet ezt mondani a totális bizalmatlanság.
Tetszett, hogy az írónő valamilyen módon beleszőte a történelem egy-egy darabkáját és felrémlettek a régi történelem órán tanultak.
Várom a folytatást, bár azt még nem tudom mennyire volt jó ötlet ezzel a résszel kezdeni és nem az Izarával, de most már biztos megvárom előbb a duológia befejezését.

A könyv igazán akkor került a látómezőmbe, mikor kiderült, hogy sorozat készül belőle az egyik kedvenc színészem Lee MinHo főszereplésével.
Sunja Puszanban született a japán megszállás ideje alatt és az ő életútját majd később a családja küzdelmeit követhetjük nyomon ezen a majd 8 évtizeden keresztül Koreán át egészen Japánig. Hogyan tudnak érvényesülni egy olyan országban ami mindig is kitaszítottként kezeli a koreai menekülteket, sokszor kilátástalan helyzetbe taszítva őket. De a könyv szépen bemutatja a családi összetartást, hogyan birkóznak meg a különböző élethelyzetekkel és harcolnak azért, hogy a gyerekeiknek jobb legyen és a hit erejét ami a legnehezebb időn is képes átsegíteni. Láthatjuk ki hogyan birkózik meg a kialakult helyzettel, megaláztatással és ezzel a fajta kirekesztettséggel amit a japán nép feléjük mutat.
Érdekes volt olvasni, hogy a két ország és az emberek - még sokszor a mai napig -hogy viszonyultak egymáshoz. A koreaiak kirekesztettségét a japán társadalom által még akkor is, ha már több generáción át ott éltek, születtek.
Sunja vezet végig minket a történeten ahogy fiatal lányból anya majd nagymama válik , ahogy jelen van a családja minden meghatározó pillanatánál, hogy aztán vele érjen véget az utazás ezen a rögös úton.
Ahogy telnek az évtizedek úgy változik az írásmód stílusa is a könyvnek ezzel is bemutatva a változást amit ha nem feltétlenül akarunk is, de bekövetkezik.
Érdemes elolvasni és habár nem egy könnyed olvasmány bizony sokat taníthat, elgondolkodtat nem biztos, hogy mindenkinek való, ráadásul nem is egy kifejezetten happy end-es történt.

Azt hiszem le kell szögeznem ez nem az én könyvem volt.
Szeretem a vámpírokat és az iskolás környezettel sincs bajom, de itt valahogy nem akart klappolni a dolog.
A könyv elején megismerjük Dillont aki nem sokkal korábban tudta meg, hogy ő damfír és kénytelen új iskolába menni ahol a vámpírok között lehet. Megismerjük a többi 12 diákot is akik a szerencsés kiválasztottak. Dillon beilleszkedését nehezíti az, hogy kiderül vére nagyon különleges és sokan meg akarják szerezni vagy éppen megölni.
Dillion új környezetbe való belecsöppenése egy jó alap lehetet volna, hogy megismerjük a világot ráadásul sok új megközelítést alkalmazott a vámpírizmus kapcsán az írónő, de sajnos az írásmódja számomra nem volt élvezhető.
A karakterek nem voltak kedvelhetetlenek, de nem is maradtak meg bennem igaz Dillon állt a középpontba, de ő is elég csapongó volt a kis ártatlan, tudatlan és a megmondó ember skáláján mozgott és nem tudtam merre is akarja vinni az írónő a személyiség fejlődését. De ezt mondjuk a többiekre is igaz mivel egyszer féktelenek, vadak, tökéletesek és szépek ahogy az egy vámpírtól elvárható, folyamatos hormon túltengésben szenvednek amit szégyentelenül elégítenek ki és nem utolsó sorban vágynak Dillon vérére, de így ennyi.
Az utolsó kb 100 oldal volt ami kicsit felpörgette az eseményeket, volt egy kisebb fordulat is benne, de összecsapott volt így nem igazán tudta megmenteni a történetet számomra.
YA könyv így azoknak a fiataloknak tökéletes lehet akik még nem olvastak ilyen típusú könyvet és még keresik a számukra megfelelőt.

Rengetegszer jött velem szembe a sorozat és most, hogy talán az utolsó része is megjelent úgy voltam veszteni valóm nincs, mert ha tetszeni fog legalább lesz mihez nyúlnom.
Grace szülei halála után Alaszka egy eldugott szegletébe költözik a nagybátyjához aki egy elit iskola igazgatója. Unokatestvérével egy szobába kerülése után a lány mindent megtesz, hogy a Grace jól érezze magát és feldolgozza a gyászt és a rengeteg változást az életében.
A beilleszkedése ebbe a furcsa gótikus iskolába nem éppen zökkenőmentes, mivel minden nap történik vele valami amivel az élete veszélybe kerül, de az iskola rosszfiúja Jaxon mindig a megmentésére siet.
A cselekmény nekem elég hiányos, de néhol mégis túlírt volt és olyan dolgokra szánt időt az írónő ami nem vitte előrébb a történetet, de az írásmódja viszont gördülékeny ,a mostani tini regényekkel ellentétben nem alpári amiért viszont tudtam haladni ezzel a majd 700 oldalas könyvvel.
A könyv utolsó 100 oldala tartogatott kisebb meglepetéseket.
Nem mondom, hogy elkapott a gépszíj, de van benne potenciál és ez nekem egyenlőre elég ahhoz, folytassam majd.
A 17-18 éves korosztály viszont szerintem teljes mértékben élvezi fogja.