Izara - Viharos lég (3.)

Éreztétek már azt, hogy meghasad a szívetek? Hogy földbe döngöl egy könyv? Mondjuk úgy, hogy jelenleg nem igazán „szeretem” az írónőt. Hogy tehette ezt? Hogy? Kifacsarta a szívem és még szépen meg is taposta… csak, hogy biztosan ne maradjon egyben. Szóval igen, összetört, de azért minden egyes percéért megérte és őrülten várom, hogy a kezembe kaparintsam a következő kötetet. ❤
Az első percben berántott és el sem engedett. A szerző írásmódját továbbra is imádom, a világ egyre kidolgozottabb és érdekesebb. Ráadásul mesterien ötvözi a fájdalmat és a szórakozást, megtartja közöttük az egyensúlyt. A random „visszaemlékezések” rendkívül hatásosak voltak, a szívem minden egyes pillanatban összetört, a feszültség pedig növekedett bennem, mely a tetőponton kitörni látszott… egy kiadós pityergés kíséretében. Fordulatok, ármánykodások, rejtélyek és árulások… bővelkedik benne a regény. Volt, amire számítottam, de sokkal több volt az, amire nem, az állam rendesen leesett. Az írónő megdolgozta az érzelmeimet, az már biztos.
A szereplőket továbbra is nagyon szeretem, Ari számomra egy nagyon szimpatikus főhősnő. Persze, meg kell hagyni, hogy a fájdalma elég sok bajba keverte, de abszolút megértettem őt és még inkább kedvelem azért, mert nem tökéletes, néha hibázik. (Bár azért az még mindig vicces, hogy milyen hamar lett nagyon jó harcos.) S aztán ott van Lucian… Lucian, aki miatt görcsben állt a gyomrom és a szívem megszakadt. Már korábban elbűvöltek mindketten és ez továbbra sem változott (- még akkor sem, ha a szívem darabkáit egyesével szedegethettem össze.). ❤ Ha valaki korábban azt mondta volna nekem, hogy annyitól „bizseregni” fogok, hogy „kislány”, akkor jól kiröhögöm, de ez a becenév ezennel nagy kedvencem lett.
Különösen tetszik ebben a sorozatban az, hogy a mellékszereplők is jól ki vannak dolgozva. Több kedvencem is van, de pontosan ez az oka annak is, hogy fájt a szívem értük… legyenek azok „régi” vagy „új”, felnőtt vagy fiatal karakterek. Csak, hogy „néhányukat” felsoroljam: Gideon, Aaron, Ryan, Lizzy, Victorious, Pippo, Bel… értetek dobogott a megtépázott szívem.
Összességében, az írónő kifacsarta a szívemet, mint egy citromot és hagyta kiszáradni ezzel a véggel. Újraélesztés fog kelleni, de már tudom, hogy otthon vár a folytatás, így a lelkem kicsit megnyugodott. Egy biztos… SZÜKSÉGEM van a Felperzselt földre, mert ez az egész történet szinte minden pillanatban „csak egy gondolatnyira” van tőlem.
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az olyan ifjúsági fantasykat, amiknek izgalmas, szerethető szereplői vannak! ❤

Julia óriásit alkotott ezzel a regénnyel: az előző két rész akciódússága után most egy érzelmi masszában találtam magam. Ariról eltűnik Lucian jele, ebből mindenki, így a lány is Lucian halálát feltételezi (szerintem nem spoiler, ha elárulom, hogy a srác arcával fémjelzett kötet nem a haláláról szól). Ari a gyász több fázisán átmegy, maga is átalakul, a bosszú angyalává válik, hogy szabaduljon a fájdalomtól.
Mint kiderül Lucian problémája másmilyen, nem tudják a kapcsolatukat folytatni ott, ahol megszakadt (ekkor már kész voltam, az én szívem is hasadozott), de a szituáció csak problémásabbá vált.. és én szinte megsemmisültem a végére..Tudom, ez nem az az ajánló, amire felkapod a fejed, de akkor is: rengeteget ad ez a történet: érzelmeket, értékeket, nevetést és karaktereket, akiket szerethetünk. A goodreads-es indexe 4,6! szerintem ez magáért beszél.