Egyszerűen lenyűgözött ez a könyv is! Már az első rész is nagy kedvencem volt, de a Csendes víz mindent vitt!! Izgalmas, érzelmes, teljesen beszippantott! Az elejétől fogva beránt, nem is hagy levegőt venni, ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és rögtön a történet sűrűjébe dob. Az események pörögnek, a tét egyre nő, a feszültség pedig szinte tapintható. Ariana karaktere gyönyörűen fejlődik, a kezdeti bizonytalanságból a kötet végére egyre erősebb és határozottabb lesz, aki a saját útját keresi. Lucian… Nos, ebben a részben azért akadtak nézeteltéréseink, de még mindig védelmező, szenvedélyes és makacs, és pont ettől annyira életteli! Kettejük kapcsolata most nehezebb, a kommunikáció sem volt olyan gördülékeny, mint az előző részben, de én még ezek ellenére is azt érzem, hogy nagyon mélyen összetartoznak. Az írónő most is fantasztikusan ábrázolja a kapcsolatok érzelmi mélységeit, a szeretetet, a bizalmat, a féltékenységet, a fájdalmat és az újrakezdést. A mellékszereplőket most is imádom! Belial egyszerre idegesítő és imádnivaló, Elias pedig igazi pozitív meglepetés volt! A kis csapat dinamizmusa, humora és összetartása szinte a könyv szíve, mellettük nem lehet unatkozni. Tristan is felkeltette a figyelmem… Továbbra is rejtélyes és ellentmondásos figura, de biztos vagyok benne, hogy tartogat még meglepetéseket. És az a végee jajj!! Komolyan, azon kaptam magam, hogy levegőt is alig vettem! Szerencse, hogy megrendeltem a tovább részeket, mert nehéz lenne kivárni a folytatásokat! A könyv minden sora élmény, úgy érzem ez nemcsak egy fantasy, hanem egy lélekkel teli történet a szeretetről, erőről és kitartásról. Új kedvencem lesz valószínű az egész sorozat, teljesen megérte hajnalok hajnalán is olvasni! Ajánlom, ha szeretted az első részt, és ha kedveled a magával ragadó, izgalmas ifjúsági fantasykat!

A második rész sok új elemmel bővítette a világot, de összességében nem győzött meg.
Izara legendája és a politikai játszmák érdekesek voltak, a primusok világa kifejezetten tetszett,de a karakterek közötti kapcsolat lapos maradt. Túl sok volt a félreértés és a „nem beszélünk róla” típusú konfliktus.
Bel sem akar kimaradi így benyújtja igényét a megígért vacsorákért. Őt nem lehet nem kedvelni amennyire azt mutatja, hogy ő szarik bele a dologokba, de mégis lehet rá számítani. Emelte a színvonalat azért a stílusával és a villogó ördög szarvaival.
Ari talán itt már jobban megmutatja ki is ő valójában a makacsságával és kitartásával ahogy tud küzdeni.
Lucianról ellenben azt se tudtam eldönteni, hogy most több ezer éves vagy csak egy nagyra nőtt gyerek.
A vége egy újabb konfliktust is hozott a meglévők mellé, de nem érzem elég erősnek ezt a szálat.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a részletes világépítést, a sok karaktert és a bonyolult kapcsolati hálót.