A második rész sok új elemmel bővítette a világot, de összességében nem győzött meg.
Izara legendája és a politikai játszmák érdekesek voltak, a primusok világa kifejezetten tetszett,de a karakterek közötti kapcsolat lapos maradt. Túl sok volt a félreértés és a „nem beszélünk róla” típusú konfliktus.
Bel sem akar kimaradi így benyújtja igényét a megígért vacsorákért. Őt nem lehet nem kedvelni amennyire azt mutatja, hogy ő szarik bele a dologokba, de mégis lehet rá számítani. Emelte a színvonalat azért a stílusával és a villogó ördög szarvaival.
Ari talán itt már jobban megmutatja ki is ő valójában a makacsságával és kitartásával ahogy tud küzdeni.
Lucianról ellenben azt se tudtam eldönteni, hogy most több ezer éves vagy csak egy nagyra nőtt gyerek.
A vége egy újabb konfliktust is hozott a meglévők mellé, de nem érzem elég erősnek ezt a szálat.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a részletes világépítést, a sok karaktert és a bonyolult kapcsolati hálót.

Ha YA kategóriában ajánlanom kell sorozatot, akkor ez az.
Részről részre építkezik, a karakterek egyre valóságosabbak és egyre jobban kötődünk hozzájuk.
Nem csak a két főszereplő, hanem a baráti társaság, a támogatói kör és még az egyik fő ellenfél is tudott olyan lenni, hogy a szívem belesajdult.
Izgalmak, fordulatok és érzelem hármasa határozza meg a regényt egy cseppnyi humorral fűszerezve, hogy a legjobb legyen.
Azt hiszem Julia az az író lesz számomra, akit már csak a monogrammal emlegetek, mert igenis mindenkinek tudnia kell, hogy ki Ő!
SJM, JLA.. és JD!