Ha szereted a Prédák házát, illetve a Ragadozók házát és érdekel, hogy hasonló környezetben, egy svájci elitegyetemen berkein belül milyen dark academia kötetet lehet írni, és nem félsz a német szerzőktől, a Dark Elite pontosan az, amire vágysz. Én nagyon szeretem a német szerzők regényeit, a dark academia műfaja az Achilles-sarkam, emiatt nagyon izgatott voltam Julia Hausburg regénye miatt.
Julia Hausburg személyében egy olyan szerzőt ismerhettem meg, aki tele van ötletekkel, mesterien szövi a dark academia szálat a titkokkal, a hatalommal és az elit életével. Ami már az elején szembeötlő volt számomra az az, hogy nem fogok unatkozni, és a kötet meg fog tenni azért mindent, hogy kedvenc legyen a Dark Elite sorozat. Már ez az első rész érzelmileg intenzív, ami megmutatja az elitegyetem sajátosságait, bevezet minket a sűrűjébe, és a titkok mellett a szerelemre is nagy hangsúlyt helyez. A hatalom, a manipuláció, illetve az érzelmi kiszolgáltatottság ugyanúgy felüti a fejét, mint az ellenségeskedés, illetve a traumák kihatása a jelenre. A két főszereplő között a dinamika, illetve a banter zseniális. Én éltem-haltam az adok-kapok helyzetek miatt, illetve nagyon tetszett, hogy nem próbált meg az írónő idilli környezetet kialakítani, hanem a valóságot tárta elénk, titkokkal, múlttal és traumákkal karöltve. Egy olyan zárt közösségbe helyezte el a karaktereit, amik hozták magukkal a titokzatosságot, és a bizonytalanságot az ismeretlentől. A két főszereplő, Elora és Gabriel egymás ellenfelei, riválisok, ahol csak a legjobb győzhet, és kerülhet be a Fortunába, a Dark Elite-k közé.
Maga a történet nagyon izgalmas, olvasmányos, és ahogy az várható egy dark academia jegyeire épülő regénytől tele van titkokkal, és egy titkos társasággal. Már ezek elegek számomra, hogy szeressek egy történetet, a riválisok trope-ról nem is beszélve. Tempósan lehet haladni a kötettel, és a váltott szemszög, mint a legtöbb esetben most is nagyon jól jött.