Oh istennőm, mit tett velem ez a könyv. 🤌🏻
Nem volt tökéletes, de így is hatalmas élmény volt olvasni. 🥹
Ikrek. Hercegnők. Az egyik arra született, hogy uralkodjon, míg a másik arra, hogy árnyékként éljen. Meren a másodszülött hercegnő eddig szerény életet élt, de alkalmanként, ha a nővére élete veszélybe került, akkor helyettesítenie kellett őt. Nem volt más csupán egy hasonmás, egy porszem, egészen addig amíg a királynő meg nem hal. A királynő halálával egy gonosz király kihasználja a helyzetet és házassági ajánlatot tesz Tabrának, ám itt jön majd a képbe Meren, aki átveszti a helyét. De eléggé félre sikerülnek a dolgok, ugyanis egy titokzatos árnyalak elrabolja őt. Az Árnylidérc, azaz Reven a negatív főhős, aki igyekszik magát távol tartani az érzelmektől és ezért elég ridegen viselkedik a lánnyal. Egészen addig amíg Meren át nem lát a sötét héjon, és meglátja a valódi énjét, és egy gyönyörű ellenségekből szerelmesek kapcsolat bontakozik ki közöttük.😍 Ahhh…annyira csodásak, mégis mindkettejüknek megvannak a hibái és ezekkel a hibáikkal annyira emberiek voltak számomra… imádtam őket.🥹 Szóval a karakterek abszolút kedvenceim ebben a történetben.
,,Valahol az út során, ami ehhez a felismeréshez vezetett, a Reven iránti érzéseim valami meleg, vágyakozó és biztonságos, ugyanakkor izgalmas és sokszínű érzelemmé váltak.”
A cselekménnyel volt egy kis gondom. Az elején szépen és gyorsan lehetett haladni, viszont a közepére egy kicsit ellaposodott a történet, és nem sok izgalmas dolog történt. De aztán a végére ismét felpörög, és egy kemény függővéggel zárul a könyv.
Összességében egy gyönyörűen megírt fantasy, csodás karakterekkel és mágiával megspékelve.😍
Zárásként pedig:♥️😮‍💨
,,– Az érintésed függővé tesz, hercegnő.”

Már nagyon vártam a Renegát megjelenését, nagyon tudni akartam milyen befejezést kap a két szerelmes és, hogy ki is lehet a titokzatos vámpírmester.
Előszőr kezdeném a jó részével, amit imádtam és amik miatt, még újraolvasós lesz.
Sara karaktere az első ami nagyon ütős lett a Renegátban, rengeteget fejlődik a démonával és a tündér részével. Keményen dolgozik azon, hogy megerősödjön, hogy megvédje a szeretteit és végre leszámolhasson a vámpírmesterrel. Imádtam Aine és Eldeorin kiképzéseit, ahogy egyre többet edzett velük Sara, annál jobban önmagára talált.
A másik ami tetszett az a cselekmény. Végig érezhető a feszültség, a tempó hol gyorsabb hol egy kicsit lassabb (de nem annyira, hogy unalmassá váljon). Sokkal érzelemdúsabb is volt az első két részéhez képest, ráadásul a vége fele az írónő szépen megijesztett azzal a váratlan csavarral…na itt teljesen összetörtem…💔
Most jöjjön az, ami zavart.
Nikolas. Ebben a részben szerettem is meg nem is. Tetszett, hogy olyan védelmező figura, de ez a védelmezése már-már fojtogató volt itt.🥹 Szegény Sarat még a széltől is óvta, pedig a lány már bizonyította nem egyszer ebben a részben, hogy képes magára vigyázni, és nem egy törékeny virágszál.😄
Plusz a vámpírmester vs Sara küzdelem túl könnyedén zajlott le. Vártam, hogy egy kicsit keményebb és nehezebb legyen, hiszen a vámpírmester nagyon erősnek lett beállítva.
Összességében tetszett, de az első két részhez képest gyengébbnek éreztem egy kicsit.
Viszont így egybe nézve a trilógiát imádtam! Nyugodt szívvel ajánlom a romantasy rajongóknak.♥️

Huh, őszintén nem erre számítottam. Azt hittem csak egy egyszerű és könnyedebb fantasy lesz, legalábbis a cselekmény közepéig ezt gondoltam. Aztán onnantól átfordul teljesen másba, kapunk egy új és izgalmas fantasy világot. Hogy én mennyire imádtam!😍
Kapunk egy iskolát ahova csak a kiválasztott diákok járhatnak. Ide kerül majd a könyv közepétől a főhősnőnk is Teresa. Itt a diákok megtanulják, hogy hogyan harcoljanak, hogyan fejlesszék az odeonjukat és, hogy megerősítsék a szellemlényükkel a kapcsolatot. A mágia világából még csak morzsákat kapunk az első részben, ami már így is nagyon izgalmas volt számomra. Például a kulcsszellemek mindegyikéhez tartozik egy-egy elem, a mágiával együtt. Ezek az elemek is különböző erősségűek, a föld a leggyengébb, ezután jön a szél, a víz, majd végül a tűz, ami a legerősebb és a legritkább is. Persze, hogy milyen erős egy kulcsszellem az függ a kulcshordozóitól is, minél erősebb az odeonja, annál nagyobb a szellemlény ereje. Plusz az odeon által össze is kapcsolódhatnak, de ezt csak a legtapasztaltabbaknak szabad megkísérelniük, mivel fennállhat a veszély, hogy az ember átlépi a határait és soha többé nem tud különválni a kulcsszellemétől, feloldódik és nem marad más csak egy vadállat, és szépen lassan felemészti önmagát. Ezekből születnek meg a noctuk, ők az éjjeli ragadazók akik a kulcshordozókra és az emberekre is vadásznak a lelkük miatt.
Az egyetlen ami zavart a történetben az Teresa naivsága.🥲😂 Nagyon jó karakter alapanyag, szóval remélem a folytatásban jó irányba fog fejlődni. Viszont a kis rókáját Yorut imádtam, aki a teljes alakjában egy fenséges és hatalmas kilenc farkú róka.😍😍 Nekem is kell egy Yoru.🥹♥️
Összességében nekem nagy szerelem lett a végére…na igen, a vége.🥹 Remélem hamar érkezik a folytatás, mert egy nagyon izgalmas rész lett megszakítva.🥲♥️

Ígéretes vámpíros regény, amely frissítő és érdekes volt. Az eleje egy kicsit nehezen ment, mivel Dillon személye nem igazán nyert meg magának elsőre. Aztán ahogy haladunk, szépen kezd kiforrni a karaktere és egyre érdekesebb lesz. Dillon egészen 18 éves koráig egyszerű életet él, aztán az apja felfedi előtte a származását. Hogy megvédje, elküldi a Vamps elit iskolába, ahol megtanulja uralni az erejét és megismerje a vámpírok világát. A többi diák viszont nem örül, hogy egy félvér, azaz egy dampfír is bekerült közéjük. Ez rengeteg konfliktust szül a diákok között, de azért vannak olyanok is, akik mellette állnak.
A cselekmény a legtöbbször izgalmas, de vannak olyan részek, amikor egy kicsit ellaposodik, de ezek ellenére végig szépen fenntartja a feszültséget, az apróbb fordulatok és a rejtélyek nagyon jó hangulatot kölcsönöznek a történetnek.
Összességében tetszett, a történet vége izgalmasan és elég nyitottan ért véget, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után mik fognak még történni a folytatásban.

Egy természetfeletti történet, amely lebilincselően izgalmas, rejtélyes és helyenként elég hátborzongató hangulatú.
Edie és Violet ikertestvérek és médiumok is egyben. Képesek kapcsolatba lépni a Fátyollal, és az ott lévő szellemekkel. Viszont egy szörnyű tragédia miatt el kellett menekülniük otthonról és egy társulatnál kötnek ki.
Az ikrek közül Edie volt a kedvencem, annyira megfontolt, határozott és érzelemgazdagabb volt az ő karaktere. Azon a tragikus napon, csakis ő tudta, hogy mi történt az édesanyjukkal, és ez a sötét titok hatalmas éket ver az ikrek közé, de a rossz helyzetekben akkor is számíthatnak egymásra. Nagyon élveztem a köztük levő testvéri köteléket, annyira különleges volt. Violetet viszont egyáltalán nem tudtam megszeretni, néha annyira felelőtlen és idegesítő volt, hogy a legtöbbször a fejemet fogtam miatta.😄
Nagyon tetszett, ahogy a mágikus részleteket beleszőtte az írónő ebbe a korba. Mind a gyógynövények használata, mind a halál és a lélek vándorlása lenyűgözően volt megírva. A test halála után a lélek a halál Fátylába kel át ahol elidőzhet egy darabig, amíg készen nem áll arra, hogy tovább menjen. Edie az anyjához hasonlóan képes átkelni erre a helyre, de csak kevés ideig tud ott maradni, mivel utána mindig szörnyen beteg lesz. Violet pedig magához tudja hívni a szellemeket az életben, így esélyt adva egy utolsó beszélgetésre az adott lélek szeretteinek. De az egyik ilyen idézés nagyon rosszul sül el, és az az árny aki, az anyjuk halálát is okozta, átlép az élők világába. Ezután elkezdődik a nyomozás és versenyfutás az idővel. A cselekmény egyre feszültebb, egyre sötétebb lesz, mindaddig amíg rá nem jönnek, hogy ki áll ennek az egésznek hátterében.
Összességében nagyon tetszett, tökéletes őszi olvasmány, szóval még november környékén mindenképpen újra előveszem.🤭
Ui: A történet E/3 személyben íródott, és inkább egy lazább fantasynak mondanám, tele misztikummal és sötét hangulatú részekkel.