Sóvárgás

Nagyon régóta kíváncsi voltam erre a sorozatra, de egészen idáig nem mertem belekezdeni. Ennek több oka is volt, de leginkább az ijesztett meg, hogy az összes kötet féltégla és egyszerűen nehéz volt túltenni magamat rajta. Most viszont megtettem, aminek rettentően örülök, mert elképesztő élményben volt részen, nagyon élveztem olvasni. ❤ Persze, megvoltak a maga kis hibái, közel sem tökéletes még, és van is hova fejlődni, de mindezekkel együtt rettentő kíváncsi vagyok a folytatásra!
Személy szerint nagyon szeretem az olyan fantasy történeteket, melyben bentlakásos iskolába járnak a karakterek, így már csak ezért is meg szerettem volna ismerni ezt a sztorit. A Katmere Akadémia sok izgalmat tartogatott számomra és úgy hiszem, hogy ez a jövőben is így lesz, sok-sok meglepetéssel, valamint parádés fordulatokkal.
A könyv stílusa egyébként tetszett, szerettem az írónő humorát, többször is sikerült jól megnevettetnie. Maga a történet azonban nem annyira egyedi, megvannak benne a szokásos kedvelt elemek, lények és karaktertípusok, de ez engem nem zavart, mert a sztori vitt magával és a karaktereket is megkedveltem. Tetszett, hogy Grace szépen fokozatosan ébredt rá a valóságra, bár úgy érzem, hogy kicsit túl is lett húzva – annyi jelet kapott. A fejezetek nem voltak hosszúak, ami még inkább adott egy lendületet az olvasáshoz. A fejezetcímek között pedig voltak kifejezetten szórakoztatóak, így megesett, hogy már ott vigyorogtam, mint a vadalma.
Egyetlen és talán fő problémám a könyvvel kapcsolatban az instalove volt. Ezt pedig úgy mondom, hogy én nagyon megszerettem Jaxon-t… mégis úgy éreztem, hogy ez közöttük még nem igaz szerelem, nem volt elég kommunikáció és valódi érzelem. Kíváncsi leszek, mi lesz a jövőben, főként a végén lévő homályos utalások miatt, így erre talán elég hamar lesz magyarázat. (Plusz sikerült már elspoilereznem magamnak egy s mást az elmúlt évek során.)
Grace karaktere egyébként néhol talán kicsit idegesítő volt, de amúgy nagyon megszerettem és kíváncsi vagyok a történetének folytatására. Remélem, hogy a jövőben fog még fejlődni és még mélyebben megismerhetem.
Mindent összevetve, nem tökéletes, megvolt a „hibája”, de ezzel talán nincs is baj, mert legalább tudom, hogy van hova fejlődni. Én egy percig sem unatkoztam, számomra nem laposodott el a sztori, végig pörgős maradt, ahol kellett. A vége is nagyon izgalmasra sikeredett, így nagy kíváncsisággal fordulok majd a Vonzódás felé. Mindezen hibákkal és izgalmakkal együtt, a 4 csillagot még így is abszolút megérdemli tőlem, de bízom benne, hogy a jövőben még több izgalmat, magyarázatot kapok a sorozattól.
Ajánlom azoknak, akik szeretnének egy izgalmas ifjúsági fantasy történetet olvasni, melyben a szereplők bár nem tökéletesek, nagyon szerethetőek. ❤

Grace elvesztette szüleit, ezért egy bentlakásos iskolába kellett költöznie, a Katmare Akadémiába.
“Nem sok mindentől félhet az, aki már elveszített mindent, ami számít.”
Hamar rájött, hogy ez az iskola kicsit sem normális.. sok figyelmeztetést kapott, amit nem vett addig komolyan, amíg nem akartak az életére törni. Majd, mikor már minden kötél szakadt, kiderült, kik is tanulnak ezen az igencsak dark akadémián.🫢
Alakváltók, vámpírok, sárkányok, boszorkányok lakta iskolában Grace az egyedüli halandó. Jaxon pedig a legrosszabb választás lehet.. mégis Grace mellett köt ki. Az ő kapcsolatukat különösen várom, mit fog az írónő kihozni belőle.
“Mert nincsenek szörnyek, csak emberek, akik szörnyű dolgokat tesznek.”
Az első kötet elég kezdetleges volt, megtudtam ki-kicsoda vagy éppen micsoda, mik a szokások, és mi is az a Katmare akadémia.
“Ha ez a csók háborút fog kirobbantani, akkor legalább legyen nagyon jó.”
A végére viszont igencsak durva dolgok történtek, ami miatt alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek.🫢
Izgatottan várom, hogy mit hoz Gracenek a jövő..🩸