Elég komoly témát feldolgozó könyv került a látóterembe. A kötet Nargesz Mohammadi és 13 másik iráni nő vallomását taglalja majdnem 300 oldalon át, arról, hogy miért és hogyan kínozták őket a börtönben. Van, aki csak rosszkor volt rossz helyen, másokat koholt vádakkal zártak el, de egy közös bennük: mindannyian magánzárkába, elkülönítve voltak bizonyos ideig.
A könyvben nincs szó szexuális értelemben vett erőszakról. Viszont a fehér kínzás máshogyan szörnyű. Pici cella, folyamatosan ég a lámpa, nem tudod nappal van e vagy éjszaka, mosdóba csak engedéllyel mehetsz, udvarra csak hetente párszor 10 percre, nincs megfelelő orvosi ellátás, hideg van és időközben keményen vallatnak. Olyan dolgokat akarnak veled beismertetni, amiről fogalmad sincs, a családod nem látogathat, a szeretteid életével fenyegetnek.
Csúnya ezt így leírni, de “érdekes” volt, de egyben elrettentő és szomorú erről olvasni. Url Izabell videóit mindig megnézem a témával kapcsolatban, és pont emiatt választottam ezt a könyveit is. A könyvben az iráni nők helyzetéről van szó, de nem gondolom, hogy a térségben máshol kellemesebb lenne börtönbüntetés. Szörnyű belegondolni, hogy valaki azért kerül ide, mert kiáll pl. A nők jogaiért és ez nem tetszik az ottani vezetésnek.
Nehéz olvasmány volt és nem is ajánlanám mindenkinek. De aki szeretne egy átfogóbb képet kapni az iráni elítélt nők helyzetéről, azoknak jó választás lehet.