Történet egy nőről, aki a veszteség minden oldalát megtapasztalja az életében.
Violette egy francia temető gondnokaként tengeti napjait, aki szinte minden sírkő (és alatta fekvő) életét ismeri. Violette maga is mély gyászban él, akár csak a temetőbe érkezők, és ott segít ahol tud. Ha kell teát készít és korán ébred, hogy a növényeket gondozza.
Több idősíkon ismerjük meg a történetet, Violette-et látjuk a jelenben és a múltját, ami olykor nevetéssel, olykor sírással telt.
Én magam is pityeregtem. A könyv nyomasztó hangulata könnyen rátelepedett a vállamra. Bár a történet és a tények megérintettek, a megfogalmazás lenyűgözött, mégis túl hosszúnak éreztem, mire elértük a végkifejletet.
Sajnálatos, milyen sors jut egyes embereknek, az együttérzés hamar megjelent bennem. Mégis azt éreztem, ez a könyv nem nekem íródott, csak megmutatta magát, hogy ilyen sorsok is léteznek. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam.