Ez a könyv a valódi életről mesél. Egy olyan életről, ami gyakran nehézségekkel teli és amelyben mindenki megküzd a maga fájdalmaival. Ez a történet szerelemről, gyászról, féltékenységről, szomorúságról és örömről szól; tele mélységgel és megrázó pillanatokkal.
Violette egy csendes francia kisváros temetőjének gondnoka. Férje tizenkilenc éve tűnt el az életéből.. nem kerestette, mert addigra már régen nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi nap mint nap felült a motorjára, és ha egyáltalán hazatért, idegen nők illatát hozta magával, és hideg közönnyel bánt vele.
Violette gondosan vezeti a temetésekről szóló feljegyzéseit, gondozza a sírokat és a kertet, miközben empátiával fordul minden hozzá betérő gyászoló felé.
Egy nap megjelenik egy rendőr, hogy édesanyja kívánságára annak hamvait egy idegen férfi sírja mellé helyezze. Ez a találkozás egy különös kapcsolat kezdetét jelenti, melynek során nemcsak a nyomozó anyjának titokzatos múltja, hanem Violette élete, házassága és kislányának története is feltárul.
A könyv borítója tökéletesen visszaadja a regény hangulatát és mélységét. A temetői háttér, a sírkövek és a virágzó magnólia egyszerre idézik meg a gyászt, az elmúlást és az újrakezdés lehetőségét. És természetesen megjelenik rajta Violette alakja is. A borító hangulata melankolikus, mégis reményt sugalló. Épp olyan, mint maga a könyv: szívhez szóló, fájdalmas, és tele van mély emberi érzésekkel.
Az egyik kedvenc könyvem lett. 🌸🩷

Kicsit félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, ugyanis csak annyit tudtam róla, hogy temetőben játszódik és egy temetőgondnok a főszereplője. Ez elsőre túlságosan nyomasztónak tűnt. Való igaz, hogy nem egy könnyed olvasmány, de ennek ellenére nem volt nyomasztó a hangulata. A történet pedig lebilincselő volt.
A történetet Violet szemszögéből ismerjük meg, aki a jelenben temetőgondnokként dolgozik. Violetet a múltban óriási tragédia érte. Ehhez kapcsolódva helyet kap a könyvben egy kis nyomozás is, aminek én külön örültem. Felbukkan egy nyomozó, aki szeretné elhelyezni édesanyja hamvait annak kérésére egy ismeretlen férfi sírjánál. Így ismerhetjük meg a köztük lévő csodás, de titkos szerelem történetét is.
A könyv végén pedig Philipp (Violet csalfa férje) szemszögéből is megismerjük a történteket, ami egyszerűen zseniális, hiszen ekkor érthetjük meg az ő viselkedésének miértjeit.
Sok szálon fut a történet, de végül minden a helyére kerül…
Összességében tehát ez egy gyönyörű történet gyászfeldolgozásról, megbocsátásról és újrakezdésről. Senkit ne rettentsen el a könyv hossza, megéri elolvasni. 🩷