Ishiguro regényei után kíváncsi voltam, hogy mit tud nyújtani a novellák terén, és szerencsére kijelenthetem, hogy egyáltalán nem okozott csalódást. Terjedelemtől függetlenül teljesen be tudnak szippantani az írásai, és – ahogy arra számítottam is – egészen különleges, egyedi módon alkotta meg ezt a kötetet is.
Öt novellát olvashatunk, amik közül három lazán kapcsolódik egymáshoz, de van bennük egy nagyobb összetartó erő is: a zene. Nem csak a történetekben játszik nagy szerepet, hanem maga a stílus, a hangzás is annyira muzikális és lírai, hogy tényleg olyan érzés volt olvasni őket, mint amikor lágyan ringatózunk valami halk zenére, és a lelkünk is beleborzong a szépségébe. De más visszatérő elemek is vannak, mint pl. az emberi kapcsolatok, sorsfordító találkozások jelentősége vagy az álmok kergetése.
A Noktürnök egy nem mindennapi, lebilincselő kötet – de mi mást is vártam Kazuo Ishigurótól? Engem teljesen elkápráztatott, biztos máskor is szívesen le fogom emelni a polcról.