Imádom ezt az őrült családot.
Nagyon jó volt ismét visszatérni Korfura, Durrel annyira hangulatosan és szépen ír róla, hogy a legszívesebben fognám a kis motyómat és betoppannék hozzájuk, mint Larry barátai.
Olyan ötletes, hogy egy ilyen szórakoztató történetbe ágyazva ismerteti meg az olvasókkal a természetet és az állatokat. Gerry nagyon szerencsés volt, hogy egy ilyen gyönyörű helyen tölthette a gyerekkora egy részét, és nem csak a természethez került közel, hanem egy rakás különleges embert is megismert. Jó volt viszontlátni a régi ismerősöket, mindenki hozta a szokásos dilis formáját; és az újonnan kötött ismeretségek is biztosan sokáig emlékezetesek maradnak. Különösen Creech kapitány lánykérése, Max és Donald meg a ringyóskifli és a kút, vagy Sven zenei tehetsége.
A Durrel család sem okozott csalódást, megint számos furcsa kalandba keveredtek. Gerry állatsereglete tovább nő, ami számos felfordulással jár, és őszintén szólva néha megértettem a testvéreit, amikor kiakadtak a tudományos lelkesedésén. Az a teknősboncolás a teraszon sosem fog kimenni a fejemből. :D A bogarak és békák tanulmányozásától örömmel eltekintenék, de egyébként osztozom a lelkesedésében, és én is szeretném, ha szelíd kis sünök sündörögnének a nyomomban.
Kár, hogy gyerekként még nem tudtam ezekről a könyvekről, biztos imádtam volna, és igazi egzotikus szellemi csemegekén tekintettem volna rá, de felnőttként is nagyon élvezem őket és kikapcsolnak.