Nagyon aranyos, szívmelengető történet, még a szomorkás pillanataival együtt is. Olyan bájos, kedves és intelligens hangulatot áraszt minden sora, amiben öröm elmerülni. Eleve imádok minden könyvmolyos könyvet, ami egy kicsit a könyvek, az olvasás és az írás szeretetéről is szól; a könyvklubok iránt is indokolatlan vonzalmat érzek, szóval minden adott volt ahhoz, hogy szeressem. És még olvastatja is magát, ha rajtam múlik, biztos bekuckóztam volna vele és egy ültő helyemben elolvasom.
Nem sok levélregényt olvasok, de szerett
em, hogy mindenkinek más a stílusa, hogy az írásaikon keresztül és mások jellemzéséből áll össze a személyiségük. Tetszett, hogy egyszerű, hétköznapi emberekről szólt, és nem hatásvadász módon mesélt a háború rémségeiről, hanem egyszerűen azt mutatta meg, milyen hatással volt a helyiek életére, hogy bennük milyen emlékezetes pillanatok maradtak meg. És még ezek a borzasztó dolgok is észrevétlenül belesimulnak a könnyed stílusába, nem lógnak ki, épp csak annyi időre törik meg az idilli hangulatot, amennyire kell.
Én ezer örömmel csatlakoznék a Krumplihéjpite Irodalmi Társasághoz.