"Az arcom tüzel, a nyelvem megvonaglik, mintha mondani akarna neki valamit. Csak annyit tudok, hogy nem mondom. És azt is tudom, hogy ő se mondja ki, amit mondani akar, és furcsa dolog történik itt, mer senki se mond semmit, és mégis megértsük egymás szavát."
Aki szerette a Ne bántsátok a feketerigót, vagy az Elfújta a szél című regényt, ezt is szeretni fogja.
Ahhoz képest, hogy mennyire vártam az olvasását, az első néhány oldallal megküzdöttem, majd hozzászokott a szemem és a fülem a "déli kiejtéshez", és már nem okozott problémát. Hiába az előítélet, rasszizmus, konzervativizmus, hagyomány, Skeeter megszemélyesíti a változtatást, a tenni akarást. Ez a könyv nem egyszerűen a rasszizmusról szól. Olyan mélyre megy, hogy a döbbenettől nem tudjuk letenni, csak még egy fejezet, még egy... Több nézőpontból láttatja a hatvanas évekbeli dél életét, van akit utálunk a szereplők közül, van akin nevetünk, s van, aki belopja magát a szívünkbe. Megjelent az Európa Kiadó Kapszula könyvtár sorozatában is. Nekem először az volt a polcomon, majd beszereztem a filmes borítós példányt is, mert először azt olvastam könyvtári példányként. Megnéztem a filmet is, sokan szeretik. Nem rossz, de szerintem a könyvnek a nyomába sem ér.
https://www.instagram.com/magyarora.olvassvelem/