A Tajpan nem egy kifejezetten gyorsan pörgő történet, inkább fokozatosan bontakozik ki, és az elején több szereplő és történetszál is megjelenik, így türelemre van szükség, amíg minden összeáll. Bár nekem időbe telt, hogy igazán magával ragadjon, amikor elértem ezt a pontot, már nem bántam meg, hogy elolvastam, még ha néhány rész kicsit hosszúnak is tűnt.
A könyv különösen lenyűgözött a Kelet és Nyugat közötti kulturális különbségek bemutatásával, és a kínai kultúra ábrázolásával, amelyeket rendkívül érdekesnek találtam. Struan karaktere igazán árnyalt: egyszerre tudjuk szeretni és utálni őt, és a vele való kapcsolata Brockkal számomra a történet motorját adta. Bár ellenségek, mégis mindig tisztességes versenyt vívtak egymással.
A regény nemcsak a történelem és a politika kérdéseit tárgyalja, hanem a mélyebb emberi kapcsolatokat is felfedi. Ha szereted a lassabban kibontakozó, részletesen kidolgozott történeteket, amelyek komplex karakterekkel és mélyebb témákkal foglalkoznak, akkor a Tajpan biztosan tetszeni fog!