Már csak azért is ajánlanám sokaknak ezt a kötetet, mert borzasztó gyorsan olvasható, rövid történetek vannak benne, mégis fontos a mondanivaló, az indok, ami miatt ezeket a történeteket Hatice Meryem megírta és kiadtatta. Gyakorlatilag nők szomorú sorsáról, boldogtalanságáról van itt szó, arról, milyen hirtelen és milyen könnyen megy tönkre egy élet még akkor is, ha a legjobb végkifejletre számítottunk.
Nem vagyok viszont maradéktalanul elégedett, sok szöveg szerintem kiforratlan volt, kicsit olyan nincs több ötletem, ezért belemagyarázok valamilyen személyiségbeli gikszert, amin keresztül elindulhat a lejtmenet. Nyilván felmerül a kérdés, lehet-e ennyi (nem számoltam meg, hány verzió van) különböző sorsra ugyanazt a női boldogtalanságot ráhúzni. Egy idő után ezért sajnos érdektelenné vált számomra ugyanaz a sztori.
Aztán jött a második rész, érzésem szerint itt már valamivel hosszabb szövegekkel álltunk szemben. Irodalmilag sokkal jobban megalkotott írások ezek, olyan igazi maró, nyers, erőteljes feminizmussal. Jobban megfogott, jobban lekötött ez utóbbi fejezet, jó döntés volt így egy kötetet létrehozni belőlük.