2012-ben olvastam először Zafón-tól, A szél árnyékát, s azóta egyértelműen a kedvenc íróim közé tartozik, mivel teljesen elvarázsolt a stílusa és maga a történet is. Éppen emiatt nagy elvárásokkal vágtam bele a Marinába, és szerencsére ezúttal sem okozott csalódást Zafón.
A történet folyamán két tinédzsert, Óscart és Marinát követhetünk nyomon, akik az 1980-as évek Barcelonájában belecsöppennek egy különös, sötét titok felgöngyölítésébe.
Az író annyira érzékletesen, színes-szagosan és gyönyörűen ír, hogy olvasás közben úgy éreztem, mintha a két főszereplő kamasz mellett én is ott lennék Barcelonában, ebben a fekete pillangókkal és horrorisztikus elemekkel tarkított, hátborzongató (rém)regényben.
A kötet a sötétsége mellett elképesztően megható is, illetve mélyen elgondolkodtató kérdéseket is intéz hozzánk a szerző, például hogy mi mindent tennénk meg azokért, akiket szeretünk? Meddig mennénk el értük? Pálcát lehet-e törni afelett az ember felett, aki végső elkeseredésében nem úgy dönt, mint egy józan ember? Ezek miatt a befejezése óta is rengeteget gondolkoztam a regényen, nagyon nehezen tudtam elszakadni ettől a rémisztő, de szerintem mégiscsak gyönyörű és megható történettől. A vége teljesen letaglózott, s bár nem vagyok egy sírós típus, még én is elmorzsoltam egy pár könnycseppet az utolsó oldalakat olvasva.
Bár nem egy terjedelmes kötet, mégis óriási hatást gyakorolt rám, s azt hiszem, ezúttal ismét egy kedvenc Zafón könyvet sikerült avatnom, ami még sokáig velem fog maradni.

Éreztél már úgy egy könyvvel kapcsolatban, hogy még szinte el sem kezdted, tudtad, hogy imádni fogod?
Én pont így voltam ezzel a kötettel.
Ezt a regényt olvastam először az írótól. Sok posztot láttam már Zafón könyveiről, egytől egyig méltatták az írót, az írásait, és gondoltam, teszek vele egy próbát.
Hát én is beálltam a sorba. :)
Imádtam minden egyes mondatát - a szavakat, kifejezéseket, a végig magával ragadó és izgalmas történetet, a szereplőket, mindent... alig tudtam letenni! King könyveken edződöttként néha féltem, máskor szomorú voltam, és mindig együtt izgultam a szereplőkkel, a szereplőkért.
Izgalom, titkok, furcsaságok, szomorúság szövik át ezt a rövid regényt...
A történetről nem írok részleteket - szerintem akkor a legizgalmasabb, ha minden egyes történés az olvasó előtt bontakozik ki olvasás közben.