,,Vladimír sosem tudott betelni ennek a feltárt szépségnek a látványával, melyben a káosznak rendszere van.“
Hrabal stílusát talán nem kell bemutatnom senkinek. Ha mégis kellene, így tenném: megosztó és mély, közben mégis végtelenül barátságos és humoros. Mint egy kocsmafilozofálgatós beszélgetés egy jó barátoddal az élet nagy és fontos kérdéseiről.
A kocsmafilozófiai csevely tárgya ezúttal két “gyöngéd barbár”, két kisregény főhőse: a művészien hulladékzúzó Haňta fiktív alakja a Túlságosan zajos magányban, és a Hrabal valós művészbarátját, Vladimír Boudník vasmunkás és “explozionista festőt” bemutató A gyöngéd barbár. Mindkettejüktől tanulhatunk művészetről, kitartásról, szeretetről és az élet értelméről.

Bohumil Hrabal Gyöngéd barbárok című regénye az egyik legszemélyesebb műve: a barátság és a művészi őrület himnusza.
A szöveg mögött a prágai művészvilág tragikomikus árnyai sejlenek fel, miközben Hrabal a saját helyét is keresi a lét és az alkotás határán.
A hosszú, zenei ritmusú mondatok egyszerre közvetítik a mindennapok abszurditását és a létezés törékeny szépségét.
Egy könyv, amelyben a valóság és a költészet feloldódik egymásban – ahogy csak Hrabal tudja.
Mesterien finom, mélyen emberi olvasmány.