Mostanában egyre több helyen találkozhatunk extrém takarítással vagy éppen elhagyott helyeket megörökítő videókkal, de így leírva sokkal több érzelem és gondolat dobódik fel. Vajon mi történik a halál után egy-egy korábban élettel, érzésekkel teli lakótérrel? Mi marad utánunk, amikor már nem vagyunk jelen?
A könyv ezekről a tárgyakról, szagokról, a levegőben lógó gondolatfoszlányokról és a hátramradt csendről szól, meg a munkáról, amit valakinek el kell végeznie, eltűntetni a tárgyakat és a felesleges dolgokat, de méltósággal, az emlékek megőrzésével.
Nehéz téma és ez a könyv egy olyan világba nyújt betekintés, amelyről a legtöbben inkább nem veszünk tudomást.
Az író, Kim Wan megmutatja, hogyan válik a takarítás az emlékezés, a gyász és az emberi méltóság kulcsfontosságúvá. A történet a halált egy teljesen új nézőpontból közelíti meg, amiről eddig nagyon kevés szó esett az irodalomban, pedig minden egyes nap előfordul, hogy házak, lakások, árva élőlények maadnak hátra, várva a megoldást.
A könyv erejét az együttérzés és a cselekvés együtthatói adják, de közel sem az undor, amit sokan elsőre várnánk egy ilyen kötettől, magától a témától.
A könyv legmélyebb mondanivalója pedig az, hogy hogyan lehet embernek maradni a legnehezebb helyzetekben is, amikből sokan inkább kihátrálnak.
Érdemes elolvasni!

Még sohasem olvastam extrém takarításról, így Kim Van kötetének címe rögtön fel is keltette az érdeklődésemet, amint találkoztam vele.
A munkájáról mesél benne, ami tele van fájdalommal, kosszal, bűzzel és elmúlással... halállal. A kötet szerzője nem éppen hétköznapi hivatást űz, ugyanis holtak után takarít. Legyen az egy bűntett helyszíne, vagy magányos elmúlás, akár egy öngyilkosság. Kim megy és feltakarít, miközben kérdések hada lepi el az agyát. Önmagáról, az életét kilehelt emberről, az elmúlásról.
Rengeteg értékes gondolatot rejt a könyv és sok olyan kérdést felvet, ami valóban elgondolkoztatja az embert. Mind a halálról és az elmúlásról szólnak. Én egy nap alatt kiolvastam olyannyira vittek magukkal a novellák. Néhány helyen tán meg is könnyeztem.
Csakis olyan embernek ajánlom, akinek a gyomra bírni fogja a helyszínek olykor részletesebb leírását, amiben kitér a látványra és a szagokra.
Kivételes olvasási élményem volt, amit nem felejtek el olyan hamar.