Magamtól nem olvastam volna el, de kellett valami normális minőségű hangoskönyv, úgyhogy nem sokat tétováztam, amikor rátaláltam Györgyi Anna felolvasására.
A téma egyáltalán nem érdekelt, de bizonyos szempontból kellemes csalódás volt. Nagyon érdekes és hiteles képet fest az 1950-es éves Londonjáról (főleg a Docklandsről) és társadalmáról, nem csak a bábák munkájába, hanem az átlagos életkörülményekbe és közhangulatba is bepillantást nyerhetünk.
Örültem, hogy sokkal kevesebb szüléses rész volt, mint vártam, mert ezek a részek érdekeltek a legkevésbé (tudom, tökéletes választás…), és nem csak addig láttuk a nőket, amíg gyorsan megszületett a gyerekük, hanem megismertük a hátterüket is, ahogy más, Jennifer életében fontos szerepet játszó emberekét is.
Kár, hogy maga Jennifer végig a háttérben marad és nem igazán ismerjük meg a személyiségét. Legfeljebb az élvezetes stílusából következtethetünk az egyéniségére, mert a munkán kívül nem enged közel magához.
Egy idő után kicsit egysíkúnak éreztem, mert a Mrs. Jenkins-féle kitekintést lezámítva csupa pozitív történetet oszt meg, szóval a végére már tényleg untam a látszólag kockázatos szülést is, mert nyilvánvaló volt, hogy nem fog tragédiával végződni. Nem azt mondtam, hogy borzasztó halálesetekre és drámákra vágytam, de fura, hogy egy olyan könyv, ami egy bába életét mutatja be, ennyire tartózkodik az árnyékos oldaltól. Még a legrosszabb kezdés után is garantált volt a happy end, ami persze az életben nagyszerű, de én szerettem volna látni a szakma árnyoldalát is, hogy egy fiatal nő hogyan birkózott meg vele, hogy nem minden helyzetet tud uralni, és az ő munkájában a kudarc nem dorgálást, hanem halált jelent.
A végén eléggé zavart a hirtelen jött vallásos felhang, főleg azok után, hogy hiába élt az apácákkal, Jennifer sokáig látványosan nem ájtatoskodik, kicsit erőltetett tanulság szaga volt az egésznek. Ezt leszámítva nem rossz könyv, és a maga módján egyedi is.