Brutális gyilkosságok. Közösségi média. És egy epilógus, amit nem lehet elfelejteni.
Szántó Dániel A másoló című regényében minden benne van, amit egy modern, intelligens krimitől várni lehet: feszült nyomozás, sötét társadalomkritika, mély karakterdrámák és egy lendületes, olvasmányos stílus, ami az első oldaltól az utolsó betűig fogva tart.
A történet középpontjában egy influenszereket célzó sorozatgyilkos áll – de vajon tényleg az áldozatok életmódja a kiváltó ok? Vagy valami sokkal mélyebb, sokkal veszélyesebb húzódik meg a háttérben?
...az epilógus pedig önmagában megérdemli az öt csillagot.
És bár most elbúcsúzunk Budai Viktortól, Várnay Benettől és Sebők Szilvesztertől… de lehet, hogy nem örökre?...

Kevés regény van, amely ilyen mélyen belevésődik az ember szívébe, és még kevesebb, amely képes ennyire tisztelettel, mégis megrendítő őszinteséggel mesélni a háborúról, az emberségről – és a könyvek hatalmáról. Markus Zusak A könyvtolvaj című műve egyszerre fájdalmas és gyönyörű, kegyetlen és szerethető, megrendítő és életigenlő.
A történet narrátora maga a Halál – bölcs, kíváncsi és fáradt megfigyelője az emberi történelem legsötétebb pillanatainak. 1939-et írunk, a náci Németországban járunk, ahol a háború árnyéka már minden utcán ott sötétlik. Ebben a zűrzavaros világban ismerjük meg Liesel Memingert, a kislányt, aki a veszteség és a nélkülözés közepette talál rá a szavak erejére. A könyvek lesznek a menedékei – és a remény forrásai.
A regény egyik legcsodálatosabb rétege, hogy miközben bemutatja a kor kegyetlenségét, nem feledkezik meg az apró, emberi jóságról sem. Hans Hubermann gyengédsége, Rosa szigorúság mögé rejtett szeretete, Rudy Steiner vakmerő hűsége, és Max, a pincében bujkáló zsidó fiú története mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a könyv egy életre velünk maradjon.
Zusak stílusa lenyűgöző: a mondatai líraiak, mégis erőteljesek, a nyelv játékossága ellenpontozza a történet súlyát. Szinte minden oldalon találunk egy idézetet, amely megállásra késztet, elgondolkodtat – vagy éppen könnyet csal a szemünkbe.
A könyvtolvaj nem csupán egy történelmi regény. Ez egy óda az olvasás szeretetéhez, a túléléshez, az emberi lélek erejéhez. Egy könyv, amely nemcsak elmesél, hanem tanít, vigasztal és emlékeztet arra, hogy még a legsötétebb időkben is létezhet fény – akár egy lopott könyv lapjain keresztül.

A kötet nem egy klasszikus thriller – egy izgalmas, lélektani családi dráma.Persze akad benne titok, gyilkosság és nyomozás is, de a hangsúly egyértelműen az emberi kapcsolatokon, a szereplők belső világán és az anyós-meny dinamika fájdalmas rétegein van.
Az egyik legnagyobb erőssége a regénynek a két nézőpont – Lucy és Diana szemszögéből is megismerhetjük a történéseket, ezáltal mélyebb betekintést kapunk a motivációkba és érzésekbe. A váltott nézőpont nemcsak frissíti a tempót, hanem határozottan emeli a történet pszichológiai súlyát is.
Rendkívül olvasmányos a stílus, a rövid fejezetek szinte sodornak magukkal – olvasás közben észre sem vettem, és már a könyv felénél jártam. A cselekmény lendületes, jól felépített, a karakterek árnyaltak, a történet pedig végig izgalmas marad.
Ne egy borzongató, sötét thrillerre számíts, sokkal inkább egy elgondolkodtató, érzékenyen megírt családi drámára – ami mélyen emberi.
Kedvencem a borító is – letisztult, elegáns, és szépen visszaadja a könyv hangulatát.
🌟 Erősen ajánlom azoknak, akik szeretik a pszichológiai mélységű, érzelmileg gazdag történeteket.

Lucy Score regénye igazi meglepetés volt – a legjobb értelemben! Ez a könyv egy különösen szerethető, humorral és érzelemmel átitatott romantikus komédia, amiben minden megvan, amit csak szeretni lehet a műfajban.
A történet egy kisvárosban játszódik, ahol a problémákat többnyire sörrel és pofonokkal „oldják meg”, de a szív ott dobog minden sor mögött. Naomi, a szökevény menyasszony és Knox, a magányt választó rosszfiú találkozása igazi érzelmi hullámvasút, tele vicces, megható és forró pillanatokkal.
A basset hound, Waylon szerintem simán megérdemelne egy saját spin-offot! 🐾
Annak ellenére, hogy a könyv elég vaskos, hihetetlenül olvasmányos: egy-egy hosszabb olvasás után azon kaptam magam, hogy alig pár óra telt el, de már a könyv háromnegyedét elolvastam. A stílus könnyed, mégis tartalmas, a karakterek pedig annyira élők, hogy szinte kilépnek a lapokról.
Romantika, humor, egy csipetnyi dráma és rengeteg szív – csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne kikapcsolni és közben jót derülni!

Mihez kezdenél, ha a fiad gyilkosságot követne el – és újra és újra visszakerülhetnél a múltba, hogy megakadályozd?
Gillian McAllister thrillere nem csupán egy izgalmas történet, hanem mélyen emberi dráma is. Egy anya szemszögéből követhetjük végig a lehetetlent: hogyan próbálja megérteni a felfoghatatlant, és vajon meg tudja-e változtatni a sorsot, ha újraélheti a gyilkosság előtti napokat.
A regény alapötlete rendkívül eredeti és gondolatébresztő. McAllister írásmódja érzékeny és magával ragadó, a feszültséget finoman, de hatásosan építi fel. A főszereplő, Jen karaktere különösen jól kidolgozott – esendő, erős, valóságos. Az anyaság kihívásai, az önvád és az újraértékelt múlt mind-mind hitelesen jelennek meg a lapokon.
Bár a történet számomra kicsit lassan bontakozott ki, nagyon örülök, hogy elolvastam. Egy egyedi hangú thriller, amit azoknak ajánlok, akik nemcsak az izgalmat, hanem a lélektani mélységeket is keresik az olvasmányaikban.

Egy thriller, ami egyszerre feszes, fájdalmas és lebilincselő – azoknak, akik nem félnek a lélek sötétebb zugaiba is bepillantani.
Mi történik akkor, amikor a múlt nem enged, a jelen pedig már túl szűk kettőnknek? Tess Stimson regénye egyszerre zaklatott és letaglózó, mégis letehetetlen.
Az enyém, vagy a tiéd sem egy felkavaró és megrendítő pszichológiai thriller, amely két nő – a volt és a jelenlegi feleség – szemszögén keresztül mesél a szerelemről, birtoklásról, féltékenységről… és egy végzetes éjszakáról, amikor a férfi, aki mindkettőjüké volt, meghal.
Ketten állnak felette. Két feleség. És csak egyikük lehet a gyilkos… vagy talán egyikük sem?
Ez a könyv nem csupán fordulatos és izgalmas, hanem érzelmileg is mélyen hat. Stimson mesterien bánik a feszültségkeltéssel, miközben megrendítő kérdéseket tesz fel: Meg lehet bocsátani a megbocsáthatatlant? És valóban mindig a feleség a tettes?

📚✨ Ritkán történik meg velem, hogy egy könyv ennyire csendben, mégis teljesen a szívem közepébe talál. Marcel Theroux A phenjani varázsló számomra az egyik legkülönlegesebb olvasmányélmény volt az utóbbi időben.
A regény Észak-Koreában játszódik, ahol minden a szabályokról, a félelemről és az elzártságról szól – és ebbe a világba érkezik meg a képzelet, egy titkos szerepjáték-könyv formájában. A főszereplő, Csunszu, ennek segítségével fedezi fel a fantázia erejét – és rajta keresztül valami nagyon mély és emberi kezd kibontakozni: a szabadság utáni vágy.
Egyszerre volt szívszorító és felemelő. Olyan ritka egyensúlyt teremt a valóság kegyetlensége és a belső világ szépsége között, hogy végig úgy éreztem, mintha egy különös álomban járnék. Minden oldala kicsit másképp hatott rám: néha elgondolkodtatott, néha megdöbbentett – de mindig ott volt az a csendes csoda, amit csak igazán jó könyvek tudnak nyújtani.
💛 Őszintén mondom: imádtam olvasni. Az a fajta regény, amitől többnek érzed magad a végén. Azt hittem, egy lassú történet lesz – és közben szinte észrevétlenül vitt magával még hosszan velem is marad.

Be kell valljam, elfogult vagyok, ha Agatha Christie a téma – és ez a könyv már az alapkoncepciójával levett a lábamról! Egy krimi, amely Agatha Christie otthonában játszódik, és a házvezetőnő – egy vérbeli Poirot-rajongó – oldja meg benne a gyilkosságot? Igen, kérem, jöhet!
A regény hangulata igazi telitalálat: klasszikus, régimódi krimihangulat, csipetnyi humor, finom társadalmi dinamika, és egy jó kis nyomozás, ahol a gyanúsítottak szépen sorban jönnek-mennek, miközben Phyllida, a főszereplő, a tettek mezejére lép. Nagyon szimpatikus karakter, nem szuperhős, de okos, határozott és van benne kellő csavarosság.
A történet olvasmányos, szórakoztató, igazi kikapcsolódás. Bár nem Agatha Christie írta, érződik rajta az inspiráció, és ez a könyv valahogy mégis megáll a saját lábán – nem másol, hanem tiszteleg.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki imádja a klasszikus bűnügyeket, vagy egyszerűen csak szeretne elmerülni egy hangulatos, brit udvarházban egy kis gyilkosság és nyomozás erejéig. Nekem igazi örömolvasás volt! 🕵️‍♀️📖

A regény izgalmas kérdéseket vet fel arról, mit jelent a lojalitás, a bűntudat és a testvéri szeretet határa. Egy jól felépített, alaposan kidolgozott thriller, amelynek középpontjában egy végzetes döntés és annak következményei állnak.
A történet már az első oldalon belénk kapaszkodik: egy ártatlan nyaralás, egy sokkoló hívás – és az a bizonyos éjszaka, amely mindent megváltoztat. McAllister ráérősen, részletesen bontja ki a szereplők kapcsolatát, belső vívódásait és a bűntudat lassan mérgező hatását. Bár a regény tempója időnként lassabb, a pszichológiai mélység és a fokozatosan kibontakozó feszültség végig fenntartja az olvasó figyelmét.
A szerző stílusa kifejezetten igényes, a történet erőssége a karakterek közti dinamikában rejlik – különösen a három testvér egymáshoz fűződő, szoros, de nem mindig egészséges viszonyában. Azon az éjszakán nem csupán egy bűnügyi történet, hanem egy mélyen emberi dráma is.

Létezik egy regény, amely első pillantásra kosztümös történelmi drámának tűnik, ám már néhány fejezet után világossá válik: ez valami sokkal izgalmasabb. Alex Hay debütáló kötete pontosan azt nyújtja, amit ígér – sőt, még annál is többet!
Bár a történet lassan bontja ki szálait, érdemes kitartani mellette, mert amit felépít, az egy minden részletében zseniális és pazar bosszútörténet. Egy sziporkázó, női főszereplőkből álló csapat, egy fényűző bál, és egy merész terv, amely méltán emlékeztet az Ocean’s Eleven agyafúrt fordulataira – csak éppen az Edward-korabeli Anglia ragyogó díszletei között.
Mrs. King karaktere egyszerre kifinomult és kemény, igazi főnyeremény azoknak, akik imádják az okos, rafinált női főhősöket. Az olvasó szinte belefeledkezik az intrikákba, a díszes ruhákba és a feszültséggel teli jelenetekbe. A regény tökéletes elegye a társadalmi egyenlőtlenségek bírálatának, szórakoztató heist-elemeknek és női szolidaritásnak – egy különleges koktél, amit nem lehet letenni!
Ez a könyv az a fajta szórakoztató irodalom, amely kikapcsol, elvarázsol, és közben mégis mond valamit a világról. Ha szereted a fanyar brit humort, a selyemmel és cselszövéssel teli történeteket, és egy jó kis „mindent visszafizetünk” sztorira vágysz – akkor ezt a regényt ne hagyd ki!

Szántó Dániel A Hatszög című krimije ismét egy olyan történet, amely egyszerre izgalmas és elgondolkodtató.
A sztori egy brutális sorozatgyilkosság körül bonyolódik, amely során fekete bőrű nőket ölnek meg – látszólag összefüggés nélkül. A rendőrségi nyomozást két főszereplő viszi: egy fiatal, ambiciózus, szinte sztárként kezelt rendőr, és egy lecsúszott, alkoholproblémákkal küzdő veterán nyomozó.
Az eset kapcsán nemcsak a bűntény részleteit tárják fel, hanem a karakterek mélyebb rétegeit is: belső konfliktusaikat, múltbéli sebeiket és azokat a döntéseket, amelyek mára elvezették őket oda, ahol most tartanak.
Számomra a legerősebb aspektus a könyvben a karakterdrámák mélysége volt. Ugyanakkor be kell vallanom: Viktor karaktere – bár narratív szempontból teljesen indokolt – számomra túl sok volt.
Ettől eltekintve A Hatszög egy kifejezetten erős, sötét tónusú, társadalmilag is aktuális krimi, amely nem riad vissza attól, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel – és ezekre nem mindig ad könnyű válaszokat.
A könyv terjedelmes, de Dániel lendületes stílusának köszönhetően gyorsan lehet vele haladni – és a vége garantáltan nem hagy nyugodni.
Ajánlom mindazoknak, akik nemcsak egy izgalmas bűnügyi sztorit keresnek, hanem olyat is, ami gondolkodásra késztet, társadalmi és emberi szinten egyaránt.

Jack Jordan debütáló regénye, az Értük bármit egy klasszikus lélektani thriller, ahol a feszültség nem pisztolyropogásban, hanem kimondatlan titkokban, megrendült bizalomban és az anyai ösztönök vezette kétségbeesésben rejlik. A főszereplő, Louise Leighton egyetlen éjszaka alatt elveszít mindent: férjét – aki a saját húgával csalja meg –, az otthonát, biztonságos életét… és végül a lányát is.
A tizennyolc éves Brooke eltűnése indítja be a valódi történetet. Louise segíteni akar a nyomozásban, de van egy titok, amit ha elmond, akár saját lányát vádolhatja meg egy borzalmas bűnténnyel. A kérdés: meddig megy el egy anya, ha a gyermekéről van szó?
A regény erőssége az alapötlet és a hangulatteremtés. Louise karaktere jól megírt, az anyai aggodalom hiteles. A sztori gördülékeny, a tempó inkább egyenletes, mintsem sodró, de mindvégig fenntartja az érdeklődést.
Ugyanakkor, ha őszinte szeretnék lenni: nem ez lesz az a thriller, amit évek múlva is emlegetni fogok. A karakterek mélysége, a csavarok ereje és a feszültség hullámzása miatt inkább egyszer olvasós kategóriába sorolnám. Nem rossz, sőt – elsőkönyvesként kifejezetten korrekt munka. Aki most ismerkedik a pszichológiai thrillerek világával, annak ideális belépő lehet.
Összegzés: nem világmegváltó, de egy korrekt, izgalmas olvasmány, ami jól mutatja, hogy Jack Jordanben van potenciál. Érdemes lesz figyelni, hogyan fejlődik tovább!

Ez a könyv konkrétan beszippantott! Gimis dráma, titkok, nagyon jól kidolgozott karakterek, és egy rejtély, amit egyszerűen muszáj kibogozni.
Három év telt el Alison eltűnése óta, de a barátnői még mindig a múlt árnyékában élnek. Ők voltak az iskola legmenőbb lányai, de Ali eltűnésével minden széthullott. Aztán elkezdik kapni a titokzatos üzeneteket… Valaki tud mindent, amit eddig próbáltak elrejteni. És a legdurvább? Úgy tűnik, Alison lehet a kulcs az egészhez – él vagy halott, valaki a nevében játszik velük.
Annyira tetszett, hogy mennyire egyedi minden karakter – Aria, Hanna, Spencer és Emily mind külön világ, és mégis annyira jól működnek együtt a történetben. izgalmas, pörög, csavaros, és állandóan azon kattogsz, ki lehet „A”.
És egy tipp: olvasás közben ne bízz meg senkiben… mert itt mindenkinek van rejtegetnivalója.

Nagyon tetszett ez a könyv, számomra letehetetlen olvasmány volt!
Shaker Heights kívülről maga a rend és idill, de Celeste Ng regénye hamar bebizonyítja, hogy a tökéletesség csupán látszat. Ebbe a világba érkezik Mia és lánya, Pearl – nemcsak új lakóként, hanem változás elhozóiként.
A történet középpontjában az anyaság áll – annak sokfélesége, szépsége és fájdalma. Mia és Elena két teljesen eltérő nézőpontból mutatják meg, mit jelent valakit szeretni, megvédeni, vagy épp elengedni.
Nagyon mélyre ment ez a történet. Nemcsak a karakterek, de a hangulat, a feszültség, a morális kérdések is maradandó nyomot hagytak bennem. Egy ponton azt éreztem, mintha én is ott lennék Shaker Heightsban, és nekem is választanom kellene: rend vagy szabadság? Titok vagy igazság?
A cím is zseniális: Kis tüzek mindenütt. Mert tényleg így van – néha nem is egy hatalmas robbanás rombolja le az életünket, hanem az apró lángok, amik csendben, észrevétlenül kapnak lángra.
Ha szereted az olyan regényeket, amik egyszerre szólnak a társadalmi elvárásokról, az identitásról és a család bonyolult dinamikáiról – mindezt érzékenyen, mégis feszültséggel telve –, akkor ezt a könyvet nem szabad kihagynod.

Ez a könyv nem finomkodik.
Egy hétvége alatt a zaklatott Bella végrehajtóvá válik – és vele együtt az olvasó is szembesül a társadalom közönyének legsötétebb arcaival.
A regény radikális női nézőpontból íródott, feszes, szikár stílusban, tele nyers erővel.
Nem mindenki könyve – de aki nyitott a kényelmetlen igazságokra, annak maradandó élményt ad.
1991-ben jelent meg, így a rövidebb, töredezett mondatok tempója eltérhet a mai lendületes stílustól, de a könyv így is magába ránt.
Sokkoló, elgondolkodtató, vitára késztető.
Egy vérfagyasztó kiáltvány a női hang hallhatóvá tételéért.

Ez a könyv egészen más Coelho, mint amit a Zarándoklat vagy az Alkimista olvasása után megszoktunk. Történelmi regény, lelki utazás, filozófiai párbeszéd – mindez egyszerre. A Bibliából ismert Illés próféta történetén keresztül Coelho olyan kérdéseket feszeget, amelyek ma is égetően aktuálisak: van-e szabad akaratunk, vagy csak sodródunk a sorssal? Hol húzódik a határ hit és fanatizmus, fejlődés és hagyomány, szeretet és áldozat között?
A regény tele van drámával, belső küzdelemmel, váratlan fordulatokkal – mégis a legnagyobb ereje abban rejlik, ahogy rámutat: a hit próbája nem csak a templomokban, hanem a mindennapok döntéseiben zajlik.
Az ötödik hegy igazi kincs. Elgondolkodtató, megrázó, mégis felemelő olvasmány, az egyik kedvencem Coelhotól.

Gondolatfüzér, amely az élet különböző árnyalatait, mélységeit és magasságait mutatja be, a szerző saját tapasztalatain, érzésein keresztül.
Ezek a rövidebb-hosszabb írások egyszerre intimek és egyetemesek. Hol megmosolyogtatnak, hol szíven ütnek.
Coelho őszintén mesél az életéről, a hitéről, veszteségekről, újrakezdésekről – és közben olyan gondolatokat oszt meg, amik napokig velem maradtak.
Nincs benne nagy dráma, mégis mélyre megy. Egy-egy fejezet után meg kellett állnom, hagyni, hogy ülepedjen.
Ha szereted az elmélyülős, inspiráló olvasmányokat, vagy ha épp egy kis lelki töltetre vágysz, szívből ajánlom a kötetet.
Valamint ajánlom mindenkinek, aki hisz abban, hogy a legnagyobb történetek néha a legegyszerűbb szavak mögött rejtőznek.

A szerző munkásságát korábban nem ismertem, így mindenféle előzetes elvárás nélkül kezdtem bele az olvasásba. A fülszöveg ugyan sejtetett egy sötétebb tónust, de a történet intenzitása messze túlszárnyalta, amit vártam.
Az első hetven oldal egy lassan kibontakozó felvezetés: Judit, egy újrakezdésre készülő nő vidékre költözik, miután felnőtt gyerekei elhagyták a családi fészket. A kezdet nyugodt, a hangulat inkább egy klasszikus vidéki krimié – ám ez csupán a vihar előtti csend. A cselekmény egyik pillanatról a másikra sötét fordulatot vesz, a történet egyre nyomasztóbbá válik, míg végül szinte pszichológiai horrorba hajlik.
A könyv atmoszférája lenyűgöző, a feszültség fokozása kifejezetten jól sikerült.Faltam az oldalakat! Bár a személyes ízlésemhez a felvezetés kissé hosszú, a gyilkos indítékáról pedig szívesebben olvastam volna mélyebben–,ez semmit nem vett el az élményből, az írásmód erős és hatásos.
A lezárás különösen jól sikerült: az utolsó mondat ...wow!
Olyan könyv ez, ami nem hagyja nyugodni az olvasót, és még napokkal később is gondolatokat ébreszt. Ajánlom azoknak, akik nem riadnak vissza a sötétebb témáktól, én biztosan olvasok még az írótól.

Ez a könyv nem egy tipikus Coelho történet, nem csendes elmélkedés, hanem sötét thriller, amely a modern világ legfelszínesebb és legkíméletlenebb arcát mutatja meg.
A történet középpontjában Igor Malev áll, egy dúsgazdag orosz üzletember, aki Cannes fényűző világába érkezik – de nem a filmek vagy a vörös szőnyeg miatt. Egyetlen cél vezérli: visszaszerezni azt a nőt, akit elveszített. Csakhogy Igor nem ismer határokat. Ahogy az ígéretében is áll: „egész világokat fog elpusztítani”, ha kell – és ő mindig betartja az ígéreteit.
Ez a regény számomra olyan volt, mint egy rideg, tűéles valóságtükör. A csillogás mögött ott lapul a magány, a hamis álmok, a hataloméhség, az önbecsapás és a mélyen megbúvó fájdalom. Coelho mesterien nyúl ehhez az egészen más hangnemhez – az ismerős bölcsességei itt élesebbek, nyersebbek, húsbavágóbbak. És épp ettől lett számomra az egyik legizgalmasabb, legmeglepőbb Coelho-kötet.
Cannes vörös szőnyege, hírességek, divat, luxus – de közben végig ott lüktet a háttérben egy hidegvérű megszállott elme. Nem Coelho szokásos útkeresése – sokkal inkább egy világ, amely a siker illúziójába kapaszkodva veszíti el az önazonosságát.
Ha szeretnéd egy egészen más oldaláról megismerni a szerzőt, és nem félsz egy sötétebb tónusú, mégis mélyen emberi regénytől, A győztes egyedül van tökéletes választás.
Felkavaró, elgondolkodtató, meglepően őszinte tükör a modern társadalomról.

Sokan vagy nagyon szeretik Paulo Coelho műveit, vagy egyáltalán nem tudnak kapcsolódni hozzájuk. Én határozottan az előbbi csoportba tartozom. Az első Coelho-regény, amit nagyon fiatalon olvastam, a Tizenegy perc volt – egy különleges kivétel az életművében, de annyira mélyen hatott rám, hogy azóta is rajongója vagyok az írásainak. És bár nem vagyok mélyen vallásos, számomra sosem volt zavaró az, hogy a hit, a spiritualitás és a belső keresés ilyen központi szerepet játszik a könyveiben. Mert ő erről ír. Ez az ő világa. És ebben zseniális.
A Piedra folyó partján ültem és sírtam egy igazán finomhangolt, érzékeny történet. Pilar, a 28 éves joghallgató, épp úgy érzi magát, ahogy sokan egy-egy életszakaszban: kiüresedve, elveszve a hétköznapokban. Aztán váratlanul felbukkan a múltból egy gyerekkori barát – immár spirituális gyógyítóként, különleges küldetéssel. Kettejük utazása a Pireneusokonát, templomokon, kolostorokon, belső és külső tájakon keresztül valójában egy lelki zarándoklat, amelynek végén mindkettejüknek szembe kell nézniük önmagukkal – és azzal, hogy mit jelent igazán szeretni.
A könyv hangulata melankolikus, szelíd és elmélkedő. Nem harsány, nem drámai – hanem belül dolgozik. Azoknak szól, akik nem csak olvasni, hanem érezni, gondolkodni, kérdezni is szeretnek. Coelho nem kínál kész válaszokat – csak teret ad a csendnek, az érzelmeknek, a belső monológoknak.
Nem mindenkinek való Coelho stílusa – de aki nyitott a lélek kérdéseire, a spiritualitásra, az érzékeny történetekre, annak érdemes egy esélyt adni ennek a regénynek.