Nagyon régóta állt már a tbr listám élén az Az Északi erdő legendája című sorozat, de valahogy mindig találtam mást helyette. Most azonban megjött hozzá a kedvem és úgy éreztem, hogy nem akarom tovább halogatni, szóval végre elolvastam én is A medve és a csalogány című kötetet.
A medve és a csalogány egy igazán érdekes és izgalmas fantasy, mely nagyban táplálkozik a orosz népmesei hitvilággal. Meglehetősen zord és komor hangvételű történet, semmiképpen se egy könnyed és romantikus mesére számítsatok. A történet kicsit lassabban indul be, tégláról téglára építkezik, az események nem indulnak be azonnal. Ugyanakkor a könyv sejtelmes és meseszerű hangulata miatt én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. A hangulata teljesen levett a lábamról, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét.
A könyvben hangsúlyosan jelen van a vallás kérdése. Egyik oldalon a régi babonának és ősi lények tiszteletén alapuló mitikus vallás áll, a másikon pedig a kereszténység. Érdekes volt látni, hogy ebben a fantasy világban mennyire fontos szerepe van a különböző lényeknek. Érdekes kérdés, hogy vajon a vallásosság mércéje lehet-e az, ha az emberek csupán a félelmükből és nem igaz hitbéli meggyőződésükből táplálkoznak. Vajon Isten tényleg megbüntetné az embereket, ha a templomba járás mellett apró ajándékokat hagynak a különböző lényeknek. Vajon a különböző lények tényleg a démonok és ezáltán az ördög leszármazottjai? Meg lehet erővel változtatni egy közösséget?
Vászja szerintem remek főszereplő, a természetközelisége és gondolkodásmódja engem lenyűgözött. Nagyon szerettem őt abszolút kedvenccé vált számomra. Nincs könnyű dolga, hiszen ő az egyetlen, aki megmentheti az emberket. Morozko karaktere is izgalmas volt, kíváncsi vagyok, hogy miként alakul majd kettejük kapcsolata a trilógia során.
A mitikus lények sokszínűsége lenyűgözött, izgalmas és színes világot alkotott a szerző.
Úgy érzem, hogy A medve és a csalogány egy igazi hangulatkönyv. Ha az ember rá tud hangolódni a mesére, akkor nagyszerű élményben lehet része, de ha nem kapja el a fonalat, nem tud mit kezdeni a stílussal, akkor valószínűleg nem jön át neki a történet. Nekem tuti helye lesz az idei kedvenceim listáján és nem fogom tovább halogatni a sorozat többi részének az elolvasását sem. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

A Váratlan szerelem egy igazán kedves és szívmelengető történet, melyben a főszereplő, Samantha rátalál a saját hangjára és megtalálja a helyét a világban is.
Nem volt könnyű a megtett út, hiszen unokatestvérével, akivel legjobb barátok voltak, egy félreértés miatt hátat fordított neki, rideg anyjától pedig már gyerekként sem számíthatott semmi jóra. Egy nap azonban, ami könnyen élete legrosszabb napjává válhatott volna, találkozott Thomasszal a mogorva idős urral, ez a találkozás pedig megváltoztatta mindkettejük életét.
Sam karakterét hamar megkedveltem, a kapcsolata az apukájával példaértékű volt. Az viszont nagyon zavart, ahogy az anyja és unokatestvére bánt vele. Imádtam azt a részt, amikor végre kimondta, amit már régen ki kellett volna mondani és felvállalta a saját érzéseit. Nem mentegette őket tovább, ráébredt arra, hogy a toxikus dolgokat sokkal egészségesebb magunk mögött hagyni.
A regény nagyon olvasmányos, csak úgy faltam a lapokat. Könnyen és gyorsan lehetett vele haladni. Még mielőtt nekiálltam az olvasásnak, Goodreadsen láttam egy értékelést, amiben azt írták róla, hogy olyan, mint egy jó kis Hallmark film. Ezzel egyáltalán nem tudok vitatkozni, tényleg remek romantikus film alap. A sünök említése kicsit megtévesztő, azt hittem több szó lesz majd a központról, de ezt abszolút nem tudom be hibának, hiszen ez egy sorozatkezdő kötet. A későbbi részekben rengeteg idő lesz majd erre. Már alig várom a folytatásokat.
Érdekesnek tartottam, hogy a kötet feléig a romantikus szál nem jelent meg, így már tűkön ülve vártam, hogy Samet milyen férfival sodorja össze az élet. Ez a megoldás összességében nagyon tetszett amúgy, mert így volt időnk megismerni a főszereplőt és inkább a személyiségfejlődésén és nem a romantikus kapcsolatán volt a fókusz.
Bármikor szívesen ellátogatnék én is Tüskésmajorba, abszolút el tudnám magamat képzelni ott. Külön piros pont, hogy a kötet végén találunk néhány tudnivalót a sünikről is, így nem csak kellemes kikapcsolódás, hanem edukatív jelleggel is bír.
Én nagyon szerettem, ha valami kedves, és szerethető romantikus könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom. 🥰🥰

A Carrie Stephen King elsőként megjelent könyve, melynek egyébként elvileg az író szándéka alapján meg sem kellett volna jelennie. Azonban a felesége annyira szerette ezt a történetet, hogy végül King is meggondolta magát, kiadták a könyvet és ennél jobb dolog nem is történhetett volna! A Carrie történetének középpontjában az iskolai bántalmazás/bullying áll, megfűszerezve ezt egy természetfeletti képességgel (telekinézis). Carrie az a lány, akit az iskolában mind a külseje, mind pedig a visszafogott viselkedése miatt valamiért kipécéztek és lépten nyomon mind verbálisan, mind fizikailag megalázzák őt a diáktársai. Helyzetét nem könnyíti meg a bigottan vallásos anyja, aki szintén borzasztóan bánik a lánnyal. Azonban minden megváltozik a lány életében, amikor Carrie-t az iskola egyik legnépszerűbb diákja elhívja magával a bálba..
A könyv témája lelkileg nagyon megterhelő lehet, különösen azoknak, akik éltek át hasonló attrocitásokat. Nagyon fontos felhívni ezekre a problémákra a figyelmet, és nem homokba dugni a fejünket, amikor ilyen jeleneteknek vagyunk szem és fültanúi. A történet érzékletesen mutatja be, hogy milyen folyamatokon megy keresztül valaki, akit verbálisan/fizikailag bántalmaznak és aki tulajdonképpen még otthon sem érezheti magát ezektől biztonságban. Szerintem nagyon érdekes volt a természetfeletti szál is, melyre tudományos magyarázatot is próbál szolgáltatni a könyv.
Összességében úgy gondolom, hogy ez Stephen King jobb regényei közé sorolható. Egy rendkívül fontos témát boncolgat, mely felett nem szabad szemet hunynunk, és bátorítani szeretnék mindenkit, hogy nyíltan beszéljünk a témáról, csak így érhetünk társadalmi szinten eredményt, csak így előzhetjük meg a Carrie-éhez hasonló tragédiákat.

Nagyon régóta szemeztem már a Vészlény című kötettel, de valahogy eddig nem sikerült sorra kerítenem. Sok jót olvastam már róla és alapjáraton is nagyon szeretem a boszorkányos történeteket, így kíváncsian vártam, hogy engem mennyire varázsol majd el Emilia Hart regénye. Szerencsére abszolút nem kellett csalódnom benne, biztos vagyok benne, hogy rajta lesz majd az éves top könyvek listáján.
A Vészlény egy nagyszerű stílusban megírt kötet, melynek három nő főszereplőjét öt évszázad és egy ősi titok köt össze. A Weyward lányok, mindig is mások voltak, mint a többiek a környezetükben. Bár más és más évtizedben kezdődött a történetük, ugyanazon a sorson osztoznak. Hasonló nehézségekkel találkoznak és mindhármójuknak meg kell találni magukban azt az erőt, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy (túl)élhessenek.
Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek középpontjában különböző emberi sorsok állnak. Az utóbbi időben több olyan kötet is a kezembe került, melyben megjelent a transzgenerációs elmélet, vagyis az úgynevezett örökölt sors. Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen olvasás közben. Ha meg akarjuk érteni a belső folyamatainkat, hogy mi az, ami bennünk zajlik, ahhoz nem elég csak a saját életutunkat megvizsgálni, meg kell nézni, hogy felmenőink milyen nehézségeket éltek át, vagy éppen azt, hogy milyen küzdelmeik voltak. Ezek pedig hatással vannak arra, hogy mi hogyan éljük az életünket, hogyan viszonyulunk egy-egy nehéz élethelyzethez.
Ahogy olvassuk Altha, Violet és Kate történetet több ismerős motívumot is felfedezünk az életükben. Olyan ez, mint egy kirakós. Ahhoz, hogy megértsük az egyiküket, ismernünk kell a másik kettő életét is. Amikor pedig befejezzük a regényt, egy csodálatos egésszé áll össze.
Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar. A karakterek érdekesek, a történet izgalmas, a hangulata pedig teljesen levett a lábamról. A kötet rengeteg szépséget rejt, ugyanakkor a fájdalom is megjelenik benne. A természet gyógyító ereje, a földből sarjadó élet gondolata elemi hatással volt rám. Emilia Hart rendkívül érzékletesen írt, én is éreztem, ahogy fa roppan a lábam alatt. Hallottam a szitakötők szárnyának csapkodását és láttam magam előtt, ahogy varjúk hada száll ágról ágra. Egyszerűen letehetetlen volt, csak úgy faltam a lapokat és szívtam magamba a Weyward lányok történetét.
Nagyon tetszett a kötet nyelvezete és maga a fordítás is. A borító pedig abszolút magáért beszél, örülök, hogy ennyire szép külsőt kapott a kötet.