Vannak könyvek, amik mintha megszólítanának. Könyvek, amikről azt érzed, el kell olvasnod. Ez a fájdalmas, de mégis szép lélektani regény számomra pont ilyen volt.
-----
Charlotte McConaghy egy olyan világot tár elénk, melyben az állatfajok nagy része már kihalt a klímaváltozás és az emberi kapzsiság következtében. A főszereplő, Franny útra kel, hogy a sarki csérek (feltételezhetően) utolsó néhány példányát kísérve átszelje az Atlanti-óceánt, és elkísérje őket utolsó útjukra.
A könyvben a hangsúly inkább Franny-n, az állatvilág iránt elkötelezett fiatal nőn van, aki mindent megtesz azért, hogy a kitűzött célját bármi áron elérje és teljesítse. A váltakozó idősíkok fokozatosan tárják fel Franny korábbi életét, megrázkódtatásait, és életének rövid boldog szakaszát.
A könyvet olvasva olyan érzésünk lehet, mintha Franny élete, traumái és végtelen szabadság utáni vágya párhuzamban állnának a haldokló, törékeny természettel, az állatok (főleg a szabadon szárnyaló madarak) szabadságával.
Kicsoda valójában Franny és mi késztette arra, hogy ilyen hosszú útra induljon egyedül? Milyen családi traumákat cipel nehéz batyuként a hátán? Vajon meg tud tőle szabadulni az útja során? És vajon … tényleg az utolsó néhány csért kíséri világot átszelő útjukon?
-----
“Csak elvenni és elvenni, míg mostanra semmi sem maradt.”

Az egyik leggyönyörűbb könyv, amit valaha olvastam.
Szívszorító, mégis felemelő lélektani regény a gyászfeldolgozásról, gyógyulásról és újrakezdésről.
-----
A történet főszereplőjét, Amande-t szörnyű tragédia éri: néhány óra leforgása alatt elveszíti imádott férjét és a még meg nem született gyermekét - ezekkel együtt pedig a boldog jövő képe is szertefoszlik számára.

Egy kis erdei házikóba menekül, ahonnan az emberek mellett még a napfényt is kizárja az életéből. Olyan, mintha még a házhoz tartozó gazos, elhanyagolt kert is osztozna a gyászában.
Eleinte a fájdalom teljesen maga alá temeti Amande-t, ám egyik nap talál valamit az előző tulajdonos kidobásra ítélt dolgai között, aminek segítségével kilábal a szomorúságból, ami visszahozza őt az életbe, és ami egész további életét gyökeresen megváltoztatja.
Ez adja azt a szikrát, mely idővel újra fényt hoz az életébe, és amelynek nyomán a gyógyulás útjára lép.
A történet visszaemlékezések által lassan bontakozik ki, megtudjuk, mi történt pontosan Amande szeretteivel, hogy hogyan birkózik meg a veszteséggel, és miként talál vissza fokozatosan az életbe, az emberekhez és önmagához az apró tevékenységek, szertartások és a természet segítségével.
Ha szereted az olyan könyveket, melyekben bár nincs túl sok fordulat és izgalom, de annál több a mélység, akkor ezt a regényt szívből ajánlom.
-----
„Azt a boldogságot, amit a szívemben, azt a fényt, amit a szememben gyújtott, ezen a világon már semmi és senki nem veheti el tőlem.”

Kate Morton Titkok őrzője regényében váltakozó idősíkokon keresztül fokozatosan derül fény a nagy csavarra. A múlt eseményeiből és a jelenben zajló nyomozásból együttesen kerekedik ki a történet, melyben a kirakós darabjai fokozatosan állnak össze egy egész képpé.
Ha szereted a kicsit lassabb folyású lélektani regényeket, a múlt titkainak feltárását, akkor ajánlom neked ezt a könyvet.
-----
Laurel 4 testvérével szerető családban nőtt fel a vidéki Angliában az 1960-as években.
16 éves korában szemtanúja volt egy gyilkosságnak: édesanyja leszúrt egy férfit az otthonuk udvarán, akivel láthatóan jól ismerték egymást. A rendőrség a kihallgatások után önvédelemre hivatkozva lezárta az ügyet, melyről Laurelen és a szülein kívül senki más nem tudott a családban. Megbeszélték, hogy ez az ő titkuk marad. És így is lett.
50 év elteltével, édesanyjuk halálos ágya mellett Laurel, és egyik testvére találtak egy, az édesanyjukat fiatalon, egy ismeretlen hölgy társaságában ábrázoló fényképet. Laurel elhatározza, hogy megpróbálja feltárni a családi titkot, és nyomozni kezd a férfi kiléte és az édesanyja korábbi élete után. („Ki voltál, mielőtt az anyánk lettél?”)
Vajon mire derít fényt Laurel édesanyja múltjából? Ki volt ő fiatal korában? És az igazság feloldozhatja-e az elkövetett gyilkosság vétsége alól?
-----
"Minden felfedezés egy-egy fénylő csillag a nagy fekete égen, alakítják a képet, amely majd hazavezeti Laurelt."

"...szerintem minden világ varázslatos. Csak túlságosan megszokjuk."
Te mit tennél, ha megtudnád, hogy alattunk létezik egy másik világ? Egy világ, ami a miénkhez hasonló, ám csodákkal teli - vagyis pontosabban MÁS csodákkal teli.
Ez egy igazi horror köntösbe bújtatott tündérmese egy kamaszfiúról, aki "megörököl" egy idős, német juhászkutyát, akinek megmentéséért a végsőkig képes elmenni - még ha az egy másik világban van is.
Rendkívüli kalandokat élnek át együtt, mely során különleges barátokat (és ellenségeket) szereznek.
Az első kb. 300 oldalon Kingtől szokatlan, rendkívül szeretetteljes légkört teremtett: legszívesebben magamhoz öleltem volna mind a főszereplőt, Charlie-t mind pedig a kutyáját, Radart. Nagyon érdekelt a folytatás, alig tudtam letenni a könyvet.
A folytatásban egyre több furcsaság történt a fiúval és a többi szereplővel, rendkívüli kalandokat éltek át, mely során a tét nem volt kisebb, mint az életük.
Izgalmas, fordulatos, "King-es". :)
-----
Imádom, hogy keményborítós, és azt, hogy minden fejezet elején egy szépen kidolgozott illusztrációt találunk.
Rendkívül élveztem a sok-sok-sok (tényleg sok :) ) utalást egyéb művekre - legyen szó King saját művéről, a Grimm testvérek történeteiről, Disney és DreamWorks mesékről vagy más horror szerzők műveiről. 🙂

“Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másként fordult volna minden."
“Szép reményekkel” kezdem hozzá a kötetnek, és nem csalódtam - nagy meglepetések értek az olvasás során. Igazán izgalmas, fordulatos, néhol humoros, máskor nagyon megindító mű, ami néhányszor könnyeket csalt a szemembe. A fordítás nagyszerű, választékos, öröm volt olvasni.
Dickens az egyik kedvenc íróm, ez pedig a kedvenc kötetem tőle. Az olvasás után sok idő elteltével is élénken élnek bennem a szereplők, és az érzések, amiket olvasás közben éreztem. Dickens mestere a szavaknak, az érzékletes leírásoknak és a karakterek megalkotásának.
-----
Az 1800-as években játszódó történet főszereplője Pip (Philip Pirrip), egy árva fiúcska, akit nagynénje és annak férje nevelnek. A nagynénje, "Mrs. Joe" számomra nagyon ellenszenves karakter, akinek soha semmi sem jó, igazi házsártos asszony. A férje, Joe, az írni-olvasni nem tudó kovács azonban egy jámbor, végtelenül jóságos, szeretetreméltó ember, akinél mindig összeszorult a szívem, amikor megjelent a történetben...
Pip egy furcsa találkozás után - mely során lopni kényszerül - rövid idő múlva meghívást kap egy előkelő hölgy, Ms Havisham otthonába, ahol az a feladata, hogy szórakoztassa a kisasszonyt, aki számára évekkel ezelőtt egy rejtélyes esemény miatt "megállt az idő".
Itt találkozik Estellával, akibe első látásra beleszeret.
A feladata teljesítése után pénzt kap, és elszegődhet Joe mellé kovácsinasnak. Egész addigi életében arról álmodozott, hogy bárcsak gazdag lehetne, bárcsak úr lehetne, de erre nem sok esélye volt. Hamarosan azonban egy ügyvéd keresi fel azzal a hírrel, hogy egy titkos jótevő miatt nagy vagyon várományosa, amit ha elfogad, Londonba kell költöznie - ezzel felfordulna egész addigi élete.
Vajon elfogadja ezt az ajánlatot, ami egyben azt is jelentené, hogy családját ismét hátra kell hagynia? Ha igen, vajon milyen fordulatot venne az új élete, aminek "szép reményekkel" vágna neki? Rájön-e végül, hogy miben rejtőzik az igazi boldogság?