"...szerintem minden világ varázslatos. Csak túlságosan megszokjuk."
Te mit tennél, ha megtudnád, hogy alattunk létezik egy másik világ? Egy világ, ami a miénkhez hasonló, ám csodákkal teli - vagyis pontosabban MÁS csodákkal teli.
Ez egy igazi horror köntösbe bújtatott tündérmese egy kamaszfiúról, aki "megörököl" egy idős, német juhászkutyát, akinek megmentéséért a végsőkig képes elmenni - még ha az egy másik világban van is.
Rendkívüli kalandokat élnek át együtt, mely során különleges barátokat (és ellenségeket) szereznek.
Az első kb. 300 oldalon Kingtől szokatlan, rendkívül szeretetteljes légkört teremtett: legszívesebben magamhoz öleltem volna mind a főszereplőt, Charlie-t mind pedig a kutyáját, Radart. Nagyon érdekelt a folytatás, alig tudtam letenni a könyvet.
A folytatásban egyre több furcsaság történt a fiúval és a többi szereplővel, rendkívüli kalandokat éltek át, mely során a tét nem volt kisebb, mint az életük.
Izgalmas, fordulatos, "King-es". :)
-----
Imádom, hogy keményborítós, és azt, hogy minden fejezet elején egy szépen kidolgozott illusztrációt találunk.
Rendkívül élveztem a sok-sok-sok (tényleg sok :) ) utalást egyéb művekre - legyen szó King saját művéről, a Grimm testvérek történeteiről, Disney és DreamWorks mesékről vagy más horror szerzők műveiről. 🙂

“Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másként fordult volna minden."
“Szép reményekkel” kezdem hozzá a kötetnek, és nem csalódtam - nagy meglepetések értek az olvasás során. Igazán izgalmas, fordulatos, néhol humoros, máskor nagyon megindító mű, ami néhányszor könnyeket csalt a szemembe. A fordítás nagyszerű, választékos, öröm volt olvasni.
Dickens az egyik kedvenc íróm, ez pedig a kedvenc kötetem tőle. Az olvasás után sok idő elteltével is élénken élnek bennem a szereplők, és az érzések, amiket olvasás közben éreztem. Dickens mestere a szavaknak, az érzékletes leírásoknak és a karakterek megalkotásának.
-----
Az 1800-as években játszódó történet főszereplője Pip (Philip Pirrip), egy árva fiúcska, akit nagynénje és annak férje nevelnek. A nagynénje, "Mrs. Joe" számomra nagyon ellenszenves karakter, akinek soha semmi sem jó, igazi házsártos asszony. A férje, Joe, az írni-olvasni nem tudó kovács azonban egy jámbor, végtelenül jóságos, szeretetreméltó ember, akinél mindig összeszorult a szívem, amikor megjelent a történetben...
Pip egy furcsa találkozás után - mely során lopni kényszerül - rövid idő múlva meghívást kap egy előkelő hölgy, Ms Havisham otthonába, ahol az a feladata, hogy szórakoztassa a kisasszonyt, aki számára évekkel ezelőtt egy rejtélyes esemény miatt "megállt az idő".
Itt találkozik Estellával, akibe első látásra beleszeret.
A feladata teljesítése után pénzt kap, és elszegődhet Joe mellé kovácsinasnak. Egész addigi életében arról álmodozott, hogy bárcsak gazdag lehetne, bárcsak úr lehetne, de erre nem sok esélye volt. Hamarosan azonban egy ügyvéd keresi fel azzal a hírrel, hogy egy titkos jótevő miatt nagy vagyon várományosa, amit ha elfogad, Londonba kell költöznie - ezzel felfordulna egész addigi élete.
Vajon elfogadja ezt az ajánlatot, ami egyben azt is jelentené, hogy családját ismét hátra kell hagynia? Ha igen, vajon milyen fordulatot venne az új élete, aminek "szép reményekkel" vágna neki? Rájön-e végül, hogy miben rejtőzik az igazi boldogság?