Inkább vélemény, mint ajánló következik.
Csábító fülszöveg, szép külső és megkérdőjelezhető belső, ha röviden kellene leírnom ezt a könyvet.
Az egész olyan volt, mintha félbevágták volna.
Az utolsó néhány fejezetben éreztem, hogy kezd beindulni a történet, addig borzasztóan vontatatott volt.
A cselekményt untam, a szereplők
Ellának borzasztó, megpróbáltatásokkal teli élete volt, egészen addig, amíg a Scott- klánhoz kerül, emiatt folyamatosan sajnálatot éreztem érte, viszont nem tudtam megkedvelni. Ellenben szarkasztikus humora, csípős megjegyzései, amit a férfi felé intézett, nagyon tetszettek.
Asher karaktere amennyire megtört érzést kellett, volna, hogy keltsem bennem, annyira volt gyerekes a számomra.
Sajnosa kémiát sem éreztem kettejük között.
Az egész könyv annyira ambivalens volt, hogy tényleg nem tudom hova tegyen. Legnagyobb részében nem tetszett, mégis kíváncsi vagyok a folytatására, igaz nem fogom tövig rágni a körmömet miatta.
Viszont Ben és Bella sztorija érdekesnek hangzik, azt mindenképpen elolvasom. Már itt is csücsül a polcomon.

Ha szeretted a Twilight-ot, ez se hagyd ki!!
Jóságos isten!!!
Első gondolatom az volt miuán megláttam a könyvet, hogy „ez egy tégla, soha nem fogok a végére érni”, de tévedtem. Következő gondolatom pedig az, hogy „itt aztán lesz nosztalgia!”
Több, mint 650 oldal volt a könyv, de éreztem annyinak. Kevesebb, mint 4 nap alatt kiolvastam. Nagyon tetszik az írónő írásmódja.
Utolsó „tinivámpírnyáladzós” könyvem az Alkonyat volt, de ez a könyv,annál sokkal,de sokkal jobb volt! Minek nekünk Edward Cullen és Bella Swan, ha kapunk helyettük egy Jaxon Vega-t és Grace Fostert!

Azt a mindenségit!
Lehet, hogy majdnem ezer oldal volt ez a könyv, de nem volt unalmas. Sőt!
Rengetek új helyszínt, rengetek új szereplőt ismerhettem meg ebben a részben.
Grace hatalmas fejlődésen ment keresztül ebben a részben, de sajnos a vívódása néha már túl sok volt. Ennek ellenére egyre jobban bírom a csajt.
Hudson Vega…hölgyeim, ő a nagybetűs férfi. Imádom. Kész, ennyi.♥
Úgy érzem, hogy Jaxon kezd egyre jobban háttérbe szorulni, teret engedve Hudsonnak…végrevégrevégre!!!♥♥♥ egy kicsit azért sajnálom is, mert az első két részben megszerettem.
Az új szereplők közül az abszolút kedvencem Calder lett, de Remy is szimpatikus volt. Remélem, hogy felbukkan később.
Szegény Flint-tel történteket is túlzásnak gondolom,de lehetséges, hogy később jelentősége lesz. Miért van olyan érzésem, hogy Flint és Jaxon össze fog jönni???.
A befejezés nagyon meglepett, de nem mondanám, hogy úgy érintett meg, mint az első két rész vége.

Továbbra is nagy problémám a sorozattal, az, hogy hihetetlenül sok minden történik benne, nagyon, de nagyon rövid idő alatt.
Mikor meglett említve, hogy hét (!!!) hónapja van Grace az Akadémián, azt hittem lefordulok a székről… Minden részben hatszor megváltották a világot (most is), és még csak 7 hónap telt el…
A másik hatalmas gondom a szereplők voltak. Az előző részekhez képest most olyanok lettek, mint egy csapat, hisztis óvodás. A Grace-szel kapcsolatos dolgokat kissé túlkapta az írónő…szerény véleményem szerint.
A harmadik pedig… van egy sanda gyanúm, hogy a Jaxon-ös szál hova fog kifutni…nagyon nem tetszik. Miért kellett beleírni?
Magával a cselekménnyel nem volt gond, az előbb leírtakon kívül, szerencsére okozott egy két meglepetést is, valamint új szereplőkkel gazdagodtunk, akik elég jó karakternek ígérkeznek, de sajnos veszítettünk párat a Rend tagjaiból. :(
De, végre valahára a folytatásban megtudhatjuk, hogy mi történt, amíg a lány és Hudson össze volt zárva.
Szó, mi szó, lehet, hogy tényleg kezdek kinőni az ifjúsági regényekből, de erre a sorozatra ráfüggtem, így alig várom a folytatást.

A történet maga nagyon érzékeny témát dolgoz fel és hihetetlenül elgondolkodtató.
1943-ban és a jelenben játszódó események középpontjában Elisabeth Waldner, egy építész áll, aki a villa felújítását végzi, hogy egy múzeumot alakítsanak ki belőle. Közben pedig szép lassan elénk tárul a villa és volt tulajdonosainak sötét múltja.
A regény részletesen az osztrák és olasz tartományi történelmi konfliktusokba bemutatva a fasizmust és a háború következményeit és az identitás kérdését.A karakterek életszerűek, mindegyikük egy-egy megszegett ígéretet hoz a történetbe, és az ő döntéseik/ tetteik segítenek feltárni a villa és a régió fájdalmas múltját.
Nem csupán egy történelmi regény, hanem egy mélyebb, emberi dilemmákat és választásokat bemutató mű, ami a bűn, megbocsátás és újrakezdés kérdéseit is érinti.Összességében a regény tökéletesen ötvözi a történelmi realitást az érzelmi mélységgel, de valami hiányérzetem maradt.

Még egy könyv, amit az bookstagramon ismertem meg, és ismét nem okozott csalódást a bookstagram közösség!
Jóságos isten!!!
Első gondolatom az volt miuán megláttam a könyvet, hogy "ez egy tégla, soha nem fogok a végére érni", de tévedtem. Következő gondolatom pedig az, hogy "itt aztán lesz nosztalgia!"
Több, mint 650 oldal volt a könyv, de éreztem annyinak. Kevesebb, mint 4 nap alatt kiolvastam. Nagyon tetszik az írónő írásmódja.
Utolsó "tinivámpírnyáladzós" könyvem az Alkonyat volt, de ez a könyv,annál sokkal,de sokkal jobb volt! Minek nekünk Edward Cullen és Bella Swan, ha kapunk helyettük egy Jaxon Vega-t és Grace Fostert!

*.*

Ohh…helló!

Szelle Ákos könyvére már a beharangozókor felfigyeltem. A borító és a fülszöveg ígéretesnek tűnt, így nem is haboztam sokat azzal, hogy elkezdjem az olvasást.
Egyből berántott a könyv nyomasztó légköre, a rendkívül morbid cselekménye és a teljesen elvetemült szereplők.
Egyik karaktert sem tudtam megkedvelni, a főszereplő Juditot pedig kifejezetten utálatosnak tartottam végig (később pedig csak szimplán bolondnak…).
Számomra rendkívül élvezetes olvasmány volt, alig egy nap alatt elolvastam. Annak ellenére is, hogy sokszor elborzadtam a történtek miatt.🫣🫣
A gyilkos kilépte nem lepett meg, viszont annál inkább a lezárás…
Maradt néhány nyitott kérdés, amire nem feltétlenül kell választ kapnunk, de én azért kíváncsi lennék a magyarázatokra…

Az első rész után alig vártam, hogy visszatérjek Bellamy Creekbe, viszont ez a lelkesedés hamar abbamaradt.
Nem éreztem azt a tüzet, azt a lendület a szereplők között, amit az első részben. Sótlan volt az egész.
Esküszöm, hogy egy ideig sokkal, de sokkal jobban érdekelt, hogy vajon a Bianca és Enzo összejönnek-e (remélem igen), mint Cheyenne és Cole kapcsolata.
Sajnos a férfi, amilyen szimpatikus volt legutóbb itt nem kedveltem meg, pedig vicces és humoros férfi, ráadásul rendőr… emellett pedig csodálatos apa. Borzasztó tragédiát élt át korábban, ami most is kihat rá, akármennyire is nem szeretné elismerni. Egy sérült, de mégis ölelgetni való mackó és semmi… én sajnálom a legjobban.
Az írónő a szorongást, a depressziót (?) próbálta a karakterén keresztül bemutatni, de ezt sem éreztem túl erősnek. A problémákra nagy hangsúlyt fektetett, de a megoldásra szerintem keveset.
Cheyenne végtelenül aranyos és szimpatikus karakter, de ennyiben ki is merült. Egysíkúnak éreztem.
A kotnyeles anyák egy-egy megnyilvánulás is nagyon tetszett, de egyértelműen Mariah lett a kedvenc mellékszereplőm.
A kémia, a szenvedély nagyon jól érződött a főszereplők között. A cselekmény kicsit lassan indul be, majd hatalmas fordulaton pörgött pár fejezeten keresztül, aztán ismét leeresztett, majd a végét is összecsapott lesz...
Összességében csalódott vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, sokkal többet vártam tőle, de ez nem vette el a kedvemet a folytatástól.

Az első rész lezárása után nem volt kétségem, hogy folytatni szeretném a sorozatot.
Eléggé izgalmasra sikeresett ezt a rész is, kellő akcióval, hatalmas csavarokkal volt átszőve az egész, viszont nekem pont emiatt is lett lapos a közepe táján a történet. Ugyanazok a körök voltak újra meg újra. Viszont voltak olyan fejezetek, amikor a dolgok nagyon, de nagyon rosszul álltak a szereplők számára, és be kell vallanom, hogy nem voltam meggyőződve, hogy mindenki megéli a következőt. Ezek szerencsére segítettek abban, hogy kizökkenjek a közepén tapasztalt “laposságból”.
A világépítés folytatódott ebben a részben is, ismét sok új helyszínt, legendát és szereplőt ismerhettem meg. Egyre komplexebb lesz a világ, lassan jegyzetelni kell.
Érdekes volt ez a rész is, nagyszerű karakterekkel, fantasztikus világépítéssel, egy kis csipetnyi fűszerrel és romantikával. Várom a folytatást!