A könyv közérdekű, könnyen érhető és informatív. Könnyű eligazodni benne, plusz a nagyon színes, szemléletes ábrák pedig szemet gyönyörködtetőek, részletesek, ami segít a növények felismerésében. A könyvben felsorolt 10 növény mindegyikéhez tartoznak receptek, amik különböző problémák kezeléséhez.
Emellett gyűjtési naptár is található a könyvben, a fontosabb dátumok felsorolásával.

Vámpírok, tündérek, árulás és izgalmas kalandok.
Egyszerűen berántott. Maga a történet elég egyedi volt, a szereplők érdekes, de bevallom, engem nem lepett meg túlzottan az a váratlan fordulat, amire épült az egész könyv.
Hiába nagyon hasonlóak a karaktereik más, jól ismert fantasy szereplőkkel. Hiába egy- két fordulat hamar volt “ellőtt” az írónő, illetve hiába lassan indult be a cselekmény, mégis teljesen elvarázsolt.
Nyte személyében egy shadow daddyt köszönthetünk. A karaktere titokzatos és pimasz. Folyamatosam körüllengte egyfajta sötét légkör, és természetesen MINDENT, de tényleg mindent megtesz a lányért. Imádtam!
Astreae élete borzasztóan szomorú, már- már tragikus. Ahogy haladunk előre a történettel vele együtt fedezzük fel a múltját, ami minden csak nem vidám…
A kettejük közötti feszültség szinte kézzel fogható az első pillanattól kezdve. Igazi, mély slow burn kapcsolat az övék, ami aztán hatalmasat robbant, közben pedig áttudtam érezni minden fájdalmukat, minden döntésük súlyát. A csipkelődő, kissé humoros párbeszédeik ezen tudtak valamennyit enyhíteni, így nem volt annyira megterhelő érzelmileg.
Alig várom a folytatást, remélem nem kell sokat várni!

Az első könyvnél még elnéztem a hibáit, gondolván, hogy nincs összeszokva a két írónő, de mostanra be kellett látnom, hogy itt más lehet a baj: vagy nem alkotnak jó párost a hölgyek, vagy csak nem az én ízlésem a stílusuk…
A karakterekhez tudtam közel kerülni, de szerintem az írók sem igazán. Jamesont elakarták adni egy introvertált művésznek, közben pedig a viselkedése egy 12 éves szintjén volt. Leah Mae borzasztóan naívan, már- már gyerekesen viselkedett.
Scarlett, úgy, mint legutóbb, most is idegesített…
Cselekmény igazából nem is nagyon volt, csak sodródtak az árral a főszereplők. Nagyjából a felénél döbbentem rá a történetnek, hogy semmi említésre méltó dolog nem történt odáig. Mindenből kaptunk egy picit, de semmi sem lett kibontva.
A konfliktus is a főszereplők között inkább nevetséges volt, mint komoly, valamint egy cseppnyi kémiát sem éreztem kettejük között.
Sajnos a legnagyobb csavar az egész könyvben az volt, amikor házi tűzijáték besült a végén.
(Amin megakadt a szemem, az az volt, hogy nem egyszer volt olyan párbeszéd a szereplők között, amiben a felnőtt férfiakat konkrétan hülyének titulálják. Elsőre még vicces, de tizedjére már nagyon nem…) De, ami a legjobban zavart, hogy nem voltak a szereplőkről leírások: nem volt egyértelműen leírva a hajuk, szemük színe… Jameson tetoválása is csak a könyv közepe után lett megemlítve, pedig előtte is láthattuk volna.
Nagyon elgondolkozok, hogy folytassam-e a sorozatot, pedig a Callie-szál érdekel a legjobban.
Sajnálom, hogy ez így alakult, én sem gondoltam, hogy ennyire nem fog tetszeni a könyv. Kár érte…. :-/

Ez a könyv ott veszi fel a fonalat ahol a Fable abbahagyta. A lány a riválisok hajóján találja magát, ahol nem számíthat senki másra, csak saját magára. Rengeteget kockázat és sok- sok küzdelem árán tanulja meg, hogy kiben bízhat a fedélzeten.
Ez a történet sokkal több intrikát, ármánykodást, politikai és üzleti harcot tartalmazott, mint legutóbb, emiatt teljesen más hangulata volt, mint legutóbb, de mégsem bizonyult unalmasnak.
Új helyszínek, régi- és új szereplők bukkannak fel, új kalandokat élnek át a szereplők.
Sok kérdésre kaptam válaszolt, amik felmerültek bennem az első rész folyamán, különösen Fable szüleivel, családjával kapcsolatban.
.
Volt néhány apróság, amit hiányoltam ebből a részből. A könyv első harmada után a történet már nem volt annyira magával ragadó, mint szerettem volna. Hiányzott a Marigold legénysége, az egész légköre, ami az első könyvben annyira erős volt. Fable és West kapcsolata is megsínylette ezt a váltást, kissé el is távolodtak egymástól. Ezzel ellentétben Szent és a lánya közötti kapcsolat javult (megjavult ?),elég érzelemdúsra sikeredett az a néhány jelenet, ahol együtt voltak.
Gyönyörűen van megírva az egész könyv, valamint a fordítás is nagyszerű lett!
Imádtam a leírásokat, mint ahogy a legutóbb is. Borzasztóan hangulatossá tudták tenni a történetet.
A lezárás nagyszerűen lett megoldva, úgy érzem, hogy Fable és West közös történte csodálatosan lett lezárva.
Tökéletes YA- olvasmány.

Rettentően vártam ezt a könyvet, mégis mindig tologattam az olvasását ilyen olyan okok miatt. Utólag belátva, lehet, hogy valamit éreztem tudat alatt.
A cselekmény izgalmas és egyedi volt. Már az első bűntettnél gyorsan beindultak az események, mégis vontatottnak éreztem a stílus miatt.
A tettes kilétét az utolsó 50-60 oldalon sejtettem meg, addig nem is igazán volt tippem.
Az írásmódja nekem nagyon modoros, ahogy egy-két szereplő beszélt pedig teljesen karakteridegen volt. A nyelvezete inkább hasonlított egy 18-19.századi Angliában játszódó történethez, mint egy 2024-ben Magyarországon játszódóhoz.
A hosszú, már-már barokk körmondatokat sem éreztem helyénvalónak.
UI: az évszámok írására jobban oda lehetett volna figyelni, mind az írónak, mind a szerkesztőnek, mert egy bekezdésen belül volt, hogy számmal voltak írva, volt, hogy betűvel, és ez rendkívül zavaró volt.

Danitól már olvastam egyszer, az egy krimije volt, ami vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de nagyon megörültem, hogy a fantasy-ját is elolvashatom, de sajnos csalódnom kellett ismét.
Egy Gyűrűk ura fanfiction a jut műről, és egyszerűen nem tudtam ettől szabadulni. A szöveg véleményem szerint nem illett történethez, sok helyen modorosnak éreztem.
A karakterek nem voltak szimpatikusak, a főhősnek pedig a döntései gyakran irracionálisak voltak az én meglátásom szerint.
Sajnos, bizonyosságot nyert, hogy Dani könyvei nem nekem íródtak.

csalódás...

Fülszöveg alapján egy könnyedebb munkahelyi románcot vártam, helyette azonban elég nagy meglepetések értek.-
Az első az volt, hogy két idősíkon játszódik. A jelenben, ahol Vendela történetét ismerhetjük meg, valamint 1950-es években, ahol a nő nagyszülei történetét.
A második pedig, hogy milyen fontos és nehéz témákat is feldolgoz az írónő.
Pici enemies to lovers szál is volt benne, de számomra nagyon erőltetetnek hatott. Emiatt a szereplőket sem éreztem magamhoz közel.
A helyszín nagyon tetszett. A nyári Stockholm hangulata elég csábítónak tűnt, ahhoz, hogy én is ellátogassak egyszer…
Maga a forgatás, reggeli műsor leírása érdekes volt. Egy-egy kulissza titok, egy-egy mozzanat nagyon izgalmas volt.
Hatalmas mondanivalója volt a kötetnek elég sok téren, de nem éreztem teljesen kidolgozottnak egyiket sem, inkább futólag érintett mindent.