„A fantasy sokkal nagyobb felelősséggel, és persze sokkal nagyobb kockázattal is jár, de nagyobb lehet a jutalom is” – Interjú Szántó Dániellel
Interjú
A hazánk egyik legsikeresebb feltörekvő írójaként számontartott Szántó Dániel kétségkívül egy áttörő, friss hang a magyar krimi műfajában. Eddig megjelent regényei – melyek sorrendben: Revans, Az üldözött, Egy pap vallomása és A hatszög – izgalmas nyomozástörténeteket, komoly morális dilemmákat és összetett emberi karaktereket tárnak az olvasók elé. Nem csoda hát, hogy megjelenésük óta töretlen népszerűségnek örvendenek. Az 1989-es születésű szombathelyi írót azonban egy másik műfaj indította el a könyvek szeretete felé, és most sok év után, gyermekkori álmát megvalósítva visszatér ehhez a műfajhoz…
Szántó Dániel ugyanis most egy fantasytrilógiába vágja a fejszéjét. A kiválasztottak krónikája első része, a Dorian – Tündekard néhány napja elérhető az olvasók számára, a Moobius csapata pedig erről kérdezte a szerzőt.
Dorian
Tündekard
Alexandra Kiadó (A), 2022.06.10.
A kiválasztottak krónikája
Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti - mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.
A Moobius Magazin olvasói legutóbb 2020-ban olvashattak veled interjút az Egy pap vallomása című regényed kapcsán. Az azóta eltelt két évben szinte felsorolni is sok, mennyi minden történt veled: megjelent A hatszög, amelyet a Nők Lapja a tavalyi év 100 legjobb könyve közé választott; új borítót és javított, bővített tartalmat kapott az első két könyved; megszületett a második gyermeked; az Alexandra Kiadócsoport vezetőjével közösen megalapítottátok az Olvasás a Gyerekekért Alapítványt; és most a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelenik életed első fantasyregénye, a Dorian – Tündekard. Honnan meríted ezt a rengeteg energiát?
Amit az ember szívből csinál, az energiával tölti fel, és ez én esetemben sincs ez másképp. Álmodozó típus vagyok, így megírni egy történetet, legyen az krimi vagy fantasy, hihetetlen utazás egy alternatív valóságba, ahonnan néha nehezemre esik visszatérni. Két könyvmegjelenés között sok energiát adnak az olvasói visszajelzések, amelyekből szerencsére akadtak bőven az elmúlt időszakban. Sok komment, értékelés és privát üzenet érkezik nap mint nap, amiket mindig örömmel olvasok. Na meg persze a Nők Lapja megtisztelő díja is megdobogtatta a szívemet, remek visszacsatolás volt. Ilyenkor nyeri el a befektetett munka a jutalmát, hiszen nemcsak magamnak írom a történeteimet, hanem mindenkinek, aki nyitott rá. Az Olvasás a Gyerekekért Alapítvány megalapítása, a második gyermekem születése és a fantasy műfajra váltás pedig valahol sorsszerűnek tűnik. Fiatalabb koromban a fantasynak köszönhetően szerettem meg az olvasást, és most, hogy kétgyerekes apaként, szülőként is helyt kell állnom, előjöttek a régi érzések. Szeretném átadni az olvasás örömét a gyermekeimnek és más fiataloknak, ehhez pedig ez a műfaj alapot nyújt. Annyit elárulhatok: voltak bennem kételyek, de ahogy elkezdtem írni a Dorian történetét, rájöttem, hogy nagyon szeretem, ez a helyes út. Büszke vagyok rá, hogy belevágtam.
A krimi műfajában kétségtelenül maradandót alkottál, és számos olvasót tettél a vérfagyasztó történeteid rajongójává. Miért döntöttél mégis úgy, hogy váltasz, és egy fantasyregény írásába kezdesz? És mit gondolsz, az olvasóid hogyan fogadják majd az új irányzatot?
Jó kérdés! Az olvasóim a krimik által ismertek meg, Benett és Viktor történetét szerették meg, és aki rajong a krimiért, az nem feltétlenül rajong a fantasyért. Emiatt a váltás finoman szólva is kockázatos volt. Egy biztos lovat otthagyni egy bizonytalanért, szóval kívülről nézve talán bolondságnak tűnik, de a fantasy részemről egy beteljesületlen gyerekkori álom volt, és tudtam, hogy egyszer bele fogok vágni. Úgy éreztem, hogy ez a műfaj végtelen képzelőerőt igényel, és szerintem pont ez az erősségem: szabadjára engedni a fantáziát, és alkotni. Ehhez hozzájött, hogy a gyerekkori kedvenc könyveim szinte kivélt nélkül fantasyk voltak. Azt hiszem, minden ebbe az irányba mutatott. Miután közzétettem a Dorian borítóját a közösségi médiában, nagy kő esett le a szívemről: habár szinte mindenki a Budai Viktor-sorozat lezárását várta, nyitottan fogadták az új történetet, sőt… Reménykedem benne, hogy meg tudom hálálni az olvasóim bizalmát.
A felkészülési folyamat, a regényírást megelőző kutatómunka mennyiben tér el a két műfaj esetén?
Vannak jelentős különbségek, de van átfedés is a két műfaj között. A krimiben valós világba, valós társadalmi és politikai viszonyok közé kell beékelni egy fiktív cselekményt. Olyan, mintha lenne egy nagy puzzle, amelynek néhány elemét megcinkeljük, tehát kicseréljük azokra, amiket mi gyártunk, mi készítünk. Nincs jelentős eltérés a valóság és az alternatív valóság között, csupán kicsit átformáljuk az előbbit az utóbbi javára.
A fantasy esetében minden apró részletet az írónak kell kitalálnia, fel kell építeni egy teljesen új világot, új fajokat teremhetünk, mágikus elemeket adhatunk hozzá a történethez, ami nagyon izgalmas. Ez sokkal nagyobb felelősséggel, és persze sokkal nagyobb kockázattal is jár, de nagyobb lehet a jutalom is.
Hiszen nézzük meg, az igazán kiemelkedő fantasykat kivétel nélkül mindenki olvasta, látta vagy legalábbis hallott róluk. Ami a kutatómunkát illeti: a krimi sokkal több utánajárást igényel, hiszen tisztában kell lenni a törvényszerűségekkel, a hírekkel, az aktualitásokkal. A fantasynál inkább a gondolataink között kell kutakodni, el kell engedni a fantáziát, majd rá kell jönni, hogy amit megálmodtunk, az az olvasónak is átjön-e, ugyanazt látja-e, mint mi. Nem könnyű feladat. Ám egy fantasy is tartalmazhat krimis elemeket, hiszen a csattanó, a csavar, ami elengedhetetlen egy jó történethez, itt is megvan, és bizony sokat merítettem a krimis múltamból. A karakterépítés szintén hasonló, az érzések, gondolatok és párbeszédek hasonlóan épülnek fel. Kétségtelen, mind a két műfajnak megvannak a maga nehézségei, és örülök, hogy volt lehetőségem megtapasztalni őket.
Említetted, hogy a Dorian – Tündekard megírásában nagy szerepet játszottak gyermekkorod kedvelt olvasmányai. Melyik könyvek voltak a legmeghatározóbbak számodra fiatalkorodban? És miből nyerted az inspirációt a saját világod megalkotásához?
Az Eragon történeteit és Darren Shant emelném ki. Ifjúsági regények, kellő komolysággal, amelyek bizony fontos mondanivalóval bírnak. Szuper karakterek, csodás világ, szóval igazán elvarázsolt. A Harry Potter-sorozat is nagy hatást gyakorolt rám, egészen lenyűgöző, amit J. K. Rowling véghez vitt.
ERAGON - Brisingr
Az inspirációt mégis elsősorban Tolkien világából merítettem, tündék, törpök az én történetemben is helyet kaptak. Talán úgy fogalmaznék, hogy kaptam kapaszkodókat a mesterektől, és nem voltam rest használni őket.
A Gyűrűk Ura I-III.
Európa Könyvkiadó, 2017.10.03.
"A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig -legalábbis terjedelmét tekintve- alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében - vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték.
Vannak persze új, általam kreált fajok is, illetve más tulajdonságokkal rendelkező törpök és tündék, mint amit megszokhattak a műfaj szerelmesei. Igyekeztem a kitaposott ösvényen maradni, kis kitérőkkel, de semmiképpen sem akartam belerondítani a korábbi elődök világhírű munkáiba. Úgy hiszem, az egyensúlyon van a lényeg.
Ráadásul Dorian történetéhez készült egy egyedi térkép is, hiszen Bonae spei-t teljes egészében én találtam ki, és ezzel akartam segíteni az olvasókat.
Hogyan jellemeznéd, kinek ajánlanád A kiválasztottak krónikáját?
A Dorian története valahol félúton van a gyermekkor és a felnőtté válás között. Szerintem ajánlható fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, de főleg azok számára nyújthat remek kikapcsolódást, akik szeretik a műfajt. Ennek ellenére bátran ajánlom azoknak az olvasóknak is, akik a krimikért rajonganak, hiszen ahogy fentebb is említettem, van benne klasszikus krimis csavar. Azt hiszem, sikerült igazán szerethető karaktereket megformálnom, akik tanulságos utazáson vesznek részt.
Azt mindenképpen fontos kiemelni, hogy az új fantasyregényed mellett a nagy sikerű krimisorozatodat is folytatod. Mire számíthatunk még tőled az elkövetkező években?
A Budai Viktor-sorozat és a Várnay Benett-sorozat is kap egy harmadik, egyben lezáró történetet, így lesz teljes a krimis munkásságom. Mind a kettő regény fontos láncszem lesz, hiszen ahogy korábban elhintettem, a két trilógia egy ponton összekapcsolódik. Később Sebők Szilveszterrel szeretnék még foglalkozni, ő A hatszögben mutatkozott be, és a múltjában vannak még érdekességek, amiket szeretnék feltárni. Aztán ha minden a terveim szerint alakul, a fantasy felé evezek, Dorian kalandjai nem érnek véget a Tündekardban, nagy kihívások várnak még rá, ahogy rám is…
A szerző korábbi művei:
Revans
Alexandra Kiadó (A), 2021.09.10.
Alig pár év telt el Magyarország történetének legbrutálisabb gyilkosságsorozata óta, most mégis újabb borzalmas üggyel néz szembe az Országos Rendőr-főkapitányság. Egy fiatal nőt különös kegyetlen-séggel gyilkoltak meg saját otthonában, majd a holttest jobb lábát levágták.
Az üldözött
Alexandra Kiadó (A), 2021.09.10.
Várnay Benett, a nyomozózseni tizenöt éves börtönbüntetését tölti Magyarország legszigorúbban őrzött fegyházában.
Egy pap vallomása
(E-könyv)
Alexandra Kiadó, 2020.
„- Honnan értesült az emberrablásokról? - kérdezte kásás hangon.
Mihály atya felnevetett:
- Onnan, hogy én tüntettem el őket.
- Maga? - Viktor nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
- Én bizony. Elraboltam őket, koporsóba fektettem a testüket a föld alá valahol messze innen, és otthagytam őket.
A hatszög
Alexandra Kiadó (A), 2021.05.12.
"- Tőlem akarod hallani, hogy egy sorozatgyilkos fekete nőkre vadászik az országban? Ez baromság! Ha sorozatgyilkos lenne az elkövető, aki azt akarta volna, hogy megtaláljuk a holttestet, akkor hátra-hagyott volna egy üzenetet vagy egy jelet az áldozatok körül, hogy kérkedjen vele. Érted? Kellene lennie valaminek, ami összeköti a helyszíneket.
