„A fantasy sokkal nagyobb felelősséggel, és persze sokkal nagyobb kockázattal is jár, de nagyobb lehet a jutalom is” – Interjú Szántó Dániellel

A hazánk egyik legsikeresebb feltörekvő írójaként számontartott Szántó Dániel kétségkívül egy áttörő, friss hang a magyar krimi műfajában. Eddig megjelent regényei – melyek sorrendben: Revans, Az üldözött, Egy pap vallomása és A hatszög – izgalmas nyomozástörténeteket, komoly morális dilemmákat és összetett emberi karaktereket tárnak az olvasók elé. Nem csoda hát, hogy megjelenésük óta töretlen népszerűségnek örvendenek. Az 1989-es születésű szombathelyi írót azonban egy másik műfaj indította el a könyvek szeretete felé, és most sok év után, gyermekkori álmát megvalósítva visszatér ehhez a műfajhoz…

Amit az ember szívből csinál, az energiával tölti fel, és ez én esetemben sincs ez másképp. Álmodozó típus vagyok, így megírni egy történetet, legyen az krimi vagy fantasy, hihetetlen utazás egy alternatív valóságba, ahonnan néha nehezemre esik visszatérni. Két könyvmegjelenés között sok energiát adnak az olvasói visszajelzések, amelyekből szerencsére akadtak bőven az elmúlt időszakban. Sok komment, értékelés és privát üzenet érkezik nap mint nap, amiket mindig örömmel olvasok. Na meg persze a Nők Lapja megtisztelő díja is megdobogtatta a szívemet, remek visszacsatolás volt. Ilyenkor nyeri el a befektetett munka a jutalmát, hiszen nemcsak magamnak írom a történeteimet, hanem mindenkinek, aki nyitott rá. Az Olvasás a Gyerekekért Alapítvány megalapítása, a második gyermekem születése és a fantasy műfajra váltás pedig valahol sorsszerűnek tűnik. Fiatalabb koromban a fantasynak köszönhetően szerettem meg az olvasást, és most, hogy kétgyerekes apaként, szülőként is helyt kell állnom, előjöttek a régi érzések. Szeretném átadni az olvasás örömét a gyermekeimnek és más fiataloknak, ehhez pedig ez a műfaj alapot nyújt. Annyit elárulhatok: voltak bennem kételyek, de ahogy elkezdtem írni a Dorian történetét, rájöttem, hogy nagyon szeretem, ez a helyes út. Büszke vagyok rá, hogy belevágtam.

Jó kérdés! Az olvasóim a krimik által ismertek meg, Benett és Viktor történetét szerették meg, és aki rajong a krimiért, az nem feltétlenül rajong a fantasyért. Emiatt a váltás finoman szólva is kockázatos volt. Egy biztos lovat otthagyni egy bizonytalanért, szóval kívülről nézve talán bolondságnak tűnik, de a fantasy részemről egy beteljesületlen gyerekkori álom volt, és tudtam, hogy egyszer bele fogok vágni. Úgy éreztem, hogy ez a műfaj végtelen képzelőerőt igényel, és szerintem pont ez az erősségem: szabadjára engedni a fantáziát, és alkotni. Ehhez hozzájött, hogy a gyerekkori kedvenc könyveim szinte kivélt nélkül fantasyk voltak. Azt hiszem, minden ebbe az irányba mutatott. Miután közzétettem a Dorian borítóját a közösségi médiában, nagy kő esett le a szívemről: habár szinte mindenki a Budai Viktor-sorozat lezárását várta, nyitottan fogadták az új történetet, sőt… Reménykedem benne, hogy meg tudom hálálni az olvasóim bizalmát.

Vannak jelentős különbségek, de van átfedés is a két műfaj között. A krimiben valós világba, valós társadalmi és politikai viszonyok közé kell beékelni egy fiktív cselekményt. Olyan, mintha lenne egy nagy puzzle, amelynek néhány elemét megcinkeljük, tehát kicseréljük azokra, amiket mi gyártunk, mi készítünk. Nincs jelentős eltérés a valóság és az alternatív valóság között, csupán kicsit átformáljuk az előbbit az utóbbi javára.

Hiszen nézzük meg, az igazán kiemelkedő fantasykat kivétel nélkül mindenki olvasta, látta vagy legalábbis hallott róluk. Ami a kutatómunkát illeti: a krimi sokkal több utánajárást igényel, hiszen tisztában kell lenni a törvényszerűségekkel, a hírekkel, az aktualitásokkal. A fantasynál inkább a gondolataink között kell kutakodni, el kell engedni a fantáziát, majd rá kell jönni, hogy amit megálmodtunk, az az olvasónak is átjön-e, ugyanazt látja-e, mint mi. Nem könnyű feladat. Ám egy fantasy is tartalmazhat krimis elemeket, hiszen a csattanó, a csavar, ami elengedhetetlen egy jó történethez, itt is megvan, és bizony sokat merítettem a krimis múltamból. A karakterépítés szintén hasonló, az érzések, gondolatok és párbeszédek hasonlóan épülnek fel. Kétségtelen, mind a két műfajnak megvannak a maga nehézségei, és örülök, hogy volt lehetőségem megtapasztalni őket.

Az Eragon történeteit és Darren Shant emelném ki. Ifjúsági regények, kellő komolysággal, amelyek bizony fontos mondanivalóval bírnak. Szuper karakterek, csodás világ, szóval igazán elvarázsolt. A Harry Potter-sorozat is nagy hatást gyakorolt rám, egészen lenyűgöző, amit J. K. Rowling véghez vitt.

Az inspirációt mégis elsősorban Tolkien világából merítettem, tündék, törpök az én történetemben is helyet kaptak. Talán úgy fogalmaznék, hogy kaptam kapaszkodókat a mesterektől, és nem voltam rest használni őket.

Ráadásul Dorian történetéhez készült egy egyedi térkép is, hiszen Bonae spei-t teljes egészében én találtam ki, és ezzel akartam segíteni az olvasókat.

A Dorian története valahol félúton van a gyermekkor és a felnőtté válás között. Szerintem ajánlható fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, de főleg azok számára nyújthat remek kikapcsolódást, akik szeretik a műfajt. Ennek ellenére bátran ajánlom azoknak az olvasóknak is, akik a krimikért rajonganak, hiszen ahogy fentebb is említettem, van benne klasszikus krimis csavar. Azt hiszem, sikerült igazán szerethető karaktereket megformálnom, akik tanulságos utazáson vesznek részt.

A Budai Viktor-sorozat és a Várnay Benett-sorozat is kap egy harmadik, egyben lezáró történetet, így lesz teljes a krimis munkásságom. Mind a kettő regény fontos láncszem lesz, hiszen ahogy korábban elhintettem, a két trilógia egy ponton összekapcsolódik. Később Sebők Szilveszterrel szeretnék még foglalkozni, ő A hatszögben mutatkozott be, és a múltjában vannak még érdekességek, amiket szeretnék feltárni. Aztán ha minden a terveim szerint alakul, a fantasy felé evezek, Dorian kalandjai nem érnek véget a Tündekardban, nagy kihívások várnak még rá, ahogy rám is…