„A hírnevem mindig is röhejes volt” – Elizabeth Taylor, az első valódi celeb eltitkolt magánélete

A sikerek ellenére Elizabeth Taylor egy idő után fellázadt, mert a stúdió olyan szerepeket kényszerített rá, amiket nem akart eljátszani, ráadásul azt is meg akarták szabni neki, hogyan viselkedjen a forgatásokon kívül. Elizabeth nem volt hajlandó megfelelni annak a makulátlan női ideálnak, amit a főnökei találtak ki neki, és ami olyan jól mutatott volna a sajtóban – szabadon, kötöttségek nélkül, a saját szabályai szerint akart élni. Ha úgy tetszik, ő volt a filmtörténelem egyik első feministája – bár ezt a kifejezést ő nem szerette, és nem tartotta magát annak.

Az MGM rájött, hogy nem engedheti el az aranytojást tojó tyúkocskát, ezért szemet hunytak a díva magánéleti botrányai felett, és jobbnál jobb szerepekkel halmozták el. A Kleopátra címszerepével az akkor már kétszeres Oscar-díjas Elizabeth Taylor lett az első színésznő, aki egymillió dolláros gázsit kapott, és ő volt az első híresség is, aki saját parfümöt dobott piacra.

Elizabeth botrányokkal, betegségekkel, alkoholizmussal, gyógyszerfüggőséggel tarkított magánélete nyitott könyv volt a közönség előtt, hiszen a színésznőt lépten-nyomon követték a lesifotósok. A média figyelme akkor zúdult rá igazán, amikor elszerette a legjobb barátnője, Debbie Reynolds férjét, Eddie Fisher zenészt. A sajtó innentől le sem szállt róla, hiszen mindig adott témát nekik. Nyolcszor ment férjhez, ebből kétszer Richard Burtonhöz. A viszonyuk házasságtöréssel kezdődött egy forgatáson, és tányércsapkodós vitákkal, verekedésekkel folytatódott.

A világ legtöbbet fotózott asszonyának magánélete összeforrt a róla kialakult képpel. Ugyanakkor Ellis Cashmore, a színésznő egyik életrajzírója szerint Elizabeth Taylor egyik szerepét sem alakította olyan tökéletesen, mint az Elizabeth Taylor-szerepet.

Az A Private Life for Public Consumption (Magánélet nyilvános fogyasztásra) című új könyvében a szociológiaprofesszor arról ír, hogyan lett Elizabeth Taylor egy jól eladható márkanév, hogyan alakult ki a sztárkultusz az ’50-es, ’60-as években, hogyan kövezte ki az utat Marilyn Monroe és a többi díva előtt Elizabeth Taylor, és mindez miként hatott hosszú távon a popkultúrára.

A szociológus véleményével egybecseng az, amit Firooz Zahedi fotóművész ír új, My Elizabeth (Az én Elizabethem) című könyvében. A színésznő 35 évig ápolt bizalmas barátságot az iráni-amerikai fotóssal, akinek bepillantást engedett féltve óvott, igazi magánéletébe is. A férfi képeket készített a díva Bel Air-i otthonában, a legjobb barátai társaságában, és a nyilvánosság mellőzésével szervezett külföldi útjain is. Számtalan csodás kép készült például Iránban, ahová egyszerű magánemberként látogatott el. A fotós szerint Elizabeth Taylor kedves nő volt, aki imádta a gyerekeit, élvezte az életet, és mindenkin segített, akin csak tudott.

Miközben a kétszeres Oscar-díjas színésznő szerelmei, szakításai, válásai a kamerák kereszttüzében zajlottak, Elizabeth Taylor valahogyan mégis képes volt megőrizni egy szeletet a valódi, legbelsőbb magánéletéből a gyermekeinek. A filmcsillagnak két fia született a második férjétől, Michael Wildingtól, egy lánya a harmadik férjétől, Mike Toddtól, valamint örökbe fogadtak egy kislányt Richard Burtonnel.

A gyerekekkel szeretetteljes, bensőséges viszonya volt, és igyekezett megvédeni őket a médiacirkusztól. „Amikor anyám összejött Richarddal (Richard Burton – a szerk), elszabadult a pokol – mondta egy interjúban Michael Howard Wilding, a színésznő idősebb fia. – Olaszországban voltunk éppen, és a paparazzók egyszerűen megvadultak. Körbevették a villát, és felmásztak a falakon. Emlékszem, Anya megengedte nekünk, hogy a kerti slauggal locsoljuk le a fal tetején benyomuló teleobjektíveket.”

Az elfoglalt filmsztár imádta a gyerekeit, de sokszor nem volt jelen az életükben, ezért dadusok és asszisztensek hada vigyázott rájuk. Mivel Elizabeth Taylor mindössze 18 éves volt, amikor az első fia, Michael megszületett, ezért a gyerekekkel inkább baráti, mint szülői volt a viszonya. Az a fajta anya volt, akinek az volt a mottója, hogy „itt vagyok, ha beszélgetni akartok velem”. Egyik unokája, Naomi deLuce Wilding is hasonlóan közvetlen kapcsolatban volt vele: „Amikor kislánykoromban megöleltem, nagyon is kézzelfogható és nagymamás volt, miközben persze hatalmas sztár is volt. Amikor 24 éves koromban kirabolták a lakásomat, és elvitték az összes tőle kapott ékszeremet is, a nagyi azt mondta: ’Gyere haza, majd én vigyázok rád!’ Ez vicces, mert sosem laktam vele, csak a szünidőket töltöttük együtt. Ő mégis úgy gondolt a házára, mint egy menedékre, ahol baj esetén az egész család meghúzódhat. Nagyon szeretett bajba jutott embereken segíteni. Ez éltette igazán” – mondta Naomi.

Pályafutása során Elizabeth Taylor sok mindenben volt úttörő, egyebek mellett ő volt az első A kategóriás világsztár, aki nyilvánosan kiállt a HIV-fertőzöttek és az AIDS-betegek mellett. Ma ez már mindennapos esemény, de akkoriban ehhez hatalmas bátorság kellett. A színésznő már 1985-ben felemelte a szavát a betegek megbélyegzése ellen, amikor egyik legkedvesebb barátja, Rock Hudson színész elhunyt a kórban. Elizabeth Taylor még abban az évben társalapítója lett egy nonprofit szervezetnek, majd 1991-ben megalapította az Elizabeth Taylor AIDS Foundation nevű saját alapítványát. „A hírnevem mindig is röhejes volt – mondta egyszer egy interjúban a kétszeres Oscar-díjas színésznő. – Gyakran gondolkoztam azon, egyáltalán hogy tudtam fennmaradni. De amikor kapcsolatba kerültem az AIDS-es betegekkel, hálát mondtam minden egyes aljas lesifotóért, a káromra elsütött gusztustalan viccekért, a hamis és az igaz pletykákért. Ó, azok a botrányok! Most éppen az őrült hírnevemnek köszönhetem, hogy ezt a munkát végezhetem. A végén minden értelmet nyert” – fogalmazott Elizabeth Taylor.

Az öt éve elhunyt Elizabeth Taylor alapítványát ma a gyermekei és unokái működtetik. A szervezet egyik nagykövete Naomi deLuce Wilding, aki galériájában rendszeresen pénzgyűjtő rendezvényeket szervez. „A nagymamánk soha sem kérte tőlünk, hogy lépjünk a nyomdokaiba. Nem akart belőlünk színészt faragni, és azt sem akarta ránk erőltetni, hogy a halála után folytassuk a karitatív munkáját. Erre nem is volt szükség. A saját példájával tanította meg nekünk, hogy segítsünk másokon. Az unokatestvéreim, a testvéreim és én abban nőttünk fel, hogy minden lehetséges eszközünkkel támogassuk azokat, akiknek erre szükségük van – mondta Naomi deLuce Wilding, majd hozzátette: – A nagymamám hatalmas, ikonikus, feledhetetlen filmcsillag volt. Én csak egy hétköznapi ember vagyok, aki mindent megtesz azért, hogy folytassa, amit ő elkezdett.”

A művésznő alapítványának munkájáról itt tájékozódhattok, további érdekességeket és fotókat itt találhattok. Ellis Cashmore professzor Elizabeth Taylorról szóló új könyvéről itt, Firooz Zahedi új könyvéről pedig itt olvashattok.

Nyitókép: Facebook.com/elizabethtaylor