A világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolt brit politikai elemző vitára invitál

Soha nem volt ekkora szólásszabadság a világon, mint amit manapság megélünk. Köszönhetően az internetnek és a közösségi hálónak – legyen az globális vagy lokális. Ennek az ellenkezője is igaz: soha nem volt ekkora hatása egy-egy közösségre az elhallgattatásnak, a hálóról való letiltásnak, azaz a szólásszabadság korlátozásának. Az is új jelenség, ahogy egy-egy könyv kinövi a saját kereteit, ahogy a kézzel fogható könyv mellett megjelenik a digitális, amely meghaladja a hagyományos könyv fogalmát – hisz végtelen számú széljegyzetet és utalást csatolhatunk állításainkhoz –, mint ahogy a tudásunk forrásának sem szabhat határt ma már semmi.

Vegyük példának mondjuk az első, korai digitális tragédiák egyikét: a Jyllands-Posten című újságban 2005-ben megjelent „dán karikatúrák”, Mohamed-rajzok hatását elemezve kiderült, hogy több mint 240 ember halhatott meg az ezzel kapcsolatos tüntetések során. Dániában ugyan senki nem vesztette életét, de meghaltak miatta még Nigériában, Pakisztánban, Líbiában és Afganisztánban. Európában állítólag mindössze egy ember lett az áldozata. Honnan tudhatjuk, hogy a közösségi hálón tett kijelentésnek lesz halálos következménye? Mert ha korlátozni szükséges a szólásszabadságot, akkor ez a kritérium biztos az elsődleges. Ash iránymutatása példa nélküli ebben a tekintetben, mert több szempontból árnyalja a szólásszabadság szempontjait.

Az Oxford Egyetem tudományos projektjeként a könyvvel egy időben megszületett a tizenhárom nyelven olvasható freespeechdebate.com oldal, ahol a felvetődött vitás kérdéseket a legkülönfélébb országokból és a legkülönfélébb aspektusokból posztgraduális képzésben részt vevőkkel közösen írta és rendezte Ash. Ami persze folyamatosan most is bővül. Kiinduló tétele ugyanis így szólt: a poszt-Gutenberg világot nem lehet gutenbergi formában leírni.

Hatmillió évre lenne szükségünk, ha meg akarnánk nézni az egy hónap alatt a netre felrakott összes videót. S akkor még nem beszéltünk a szöveges tartalmakról. Végeláthatatlan időmennyiség. Ugyan 4,88 milliárd mobiltelefont használnak ma, ám mégis vannak „világvárosi szomszédaink” között jó páran, akik lemaradtak.

Timothy Garton Ash brit politikai elemző, az Oxford és a Stanford Egyetem professzora, tíz könyv szerzője, esszéista, írásait – többek között – a The Guardian és a New York Review of Books magazin publikálja. Az elmúlt évszázad közép-kelet-európai történelme és jelene adta legfőképp könyvei témáját. A magyarországi politikai viszonyokkal nemcsak a rendszerváltáskor volt tisztában, de az Orbán-rendszert is úgy ismeri, mint a rossz pénzt. Rendszeresen utazik hazánkba, hogy közelről nézze a történelmet.

Nincs olyan rangos díj, amit Közép-Kelet Európában ne kapott volna meg írásaiért liberális kormányoktól, Magyarországon Nagy Imre-emlékérmet kapott. A Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé sorolta. 2006-ban George Orwell-díjjal, 2017-ben pedig Charlemagne-díjjal ismerték el írói munkásságát.