„Amikor már jártál Auschwitzban, soha nem hagyhatod el teljesen. Ha nem voltál ott, soha nem értheted meg igazán.”
Egy könyv, ami nemcsak azért különleges, mert érdekes témát dolgoz fel, hanem a feldolgozás módja is újszerű. Igaz, ez a történet már egy másik könyvben ugyanezzel a címmel napvilágot látott, mégis képes új élményt nyújtani. Már megannyi második világháborús könyvvel találkozhattunk, de még mindig vannak olyan események, melyek kibontásra várnak. Mint a karmesterből és hivatásos zenészekből álló auschwitzi foglyok esetében is. Soha nem tudhatták, hogy éppen meg fogják őket verni, embertársaikat gázkamrába küldeni, vagy hogy éppen az SS-tisztek, azaz Adolf Hitler vezetése alatt álló Nemzetiszocialista Német Munkáspárt paramilitáris, félkatonai szervezetének tagjai olyan kedvükben voltak, hogy hallgassanak egy kis komolyzenét. Az Auschwitz-Birkenau női tábori zenekaráról sokan nem tudják, de Alma Rosé is vezette, akinek ma már nagy hírneve van a hegedűművészek körében, és Gustav Mahler zeneszerző unokahúga is volt egyben.
Jean-Jacques Felstein a memoár (magyarul emlékirat) adta lehetőségeket használja ki, amikor tollat ragad, és megpróbálja szavakkal kifejezni, hogyan élte meg, hogy 35 éves koráig semmit sem tudott anyja legmeghatározóbb életszakaszáról. A memoár prózai, epikus műfaj, nevezhetjük közzétett önéletrajznak is. Jelentős darabjainak nagy része szépirodalomnak tekinthető. Emellett tartalmaz bibliográfiai elemeket is, amelyek segítik az események egymásutánjának követését. Maga a könyv az édesanyjának szánt levél.
Nehéz témát választott az író azzal, hogy megpróbálja a kicsiként számára érthetetlen családi történelmet kibogozni. Ahogy idősödik, úgy kerül egyre több fontos információ birtokába édesanyja, a zsidó származású Elsa Miller, és a holokauszt témájával kapcsolatban. Bár Elsa korán meghalt, túlélt egy koncentrációs tábort. A holokauszt mint történelmi esemény 1933-tól egészen 1945-ig tartott, így Jean-Jacques édesanyja 1943-as deportálásával kétévnyi komoly szenvedést élt túl. Azonban hazatérése után már nem tudott ugyanúgy visszaülni a családi asztalhoz, mint azelőtt. Sőt, nemcsak hogy túlélte, de, mint fia rádöbben, a női zenekar tagja volt a poklok poklán. Talán azért sikerült megmenekülnie, mert nem „egyszerű” rab volt? Érdekes gondolat, hiszen oly sokan, köztük nővére, Lydia is halálát lelte Auschwitzban. A kíváncsi Jean-Jacques rengeteg energiát fektetett bele a nyomozásba. Tulajdonképpen az írónak kettő gyermekkora volt, mert szülei elváltak, és hol édesapjához, hol édesanyjához ingázott Németország határain belül. Gyermekként látta az anyja karján a számokat, melyeket egy nyakkendővel próbált eltakarni, hogy ne emlékezzen a rémálmokat okozó eseményekre. Az iskolában tanultakból és az otthon hallottakból kikövetkeztetve rájött, miben is lehetett része Elsának. Az egyetlen alkalom, amikor hajlandó volt fiával beszélni erről a témáról, az volt, amikor együtt megnézték az Anne Frank naplóját, és elmagyarázta fiának, hogyan halt meg majdnem Anne Frank tífuszban. Azokat a mondatokat is hallotta a kisfiú, amikor a család arról beszélt, hogy Lydia, Elsa nővére nem élte túl. Őt már csak képekről volt lehetősége megismerni. Azonban a fordulópontot az hozta el, amikor egy távoli rokon szembesítette vele, hogy édesanyja is részese volt a koncentrációs táborok szörnyűségének.
Első lépésként felkereste a többi túlélő zenekari zenészt a táborból, akiket név szerint is említ a könyvben, ezzel megadva az őket megillető tiszteletet. Először Hélène és Violette, két francia származású zsidó hegedűs segít neki a történet kibogozásában. Majd a gyermekéveit Németországban töltő Jean-Jacques számtalan országba elutazik, és minden utazással újabb hasznos információk birtokába kerül. Két narrátori hang kíséri végig az olvasót a történeten. Az egyik a kíváncsiság által motivált kisfiú, aki a legőszintébben ír a benne kavargó vegyes érzelmekről és a lelki megpróbáltatásról, amit az új információk okoznak számára. A másik az Elsa szemszögéből kibontakozó történet elbeszélője. Éppen emiatt a könyv időben néha visszaugrik, majd megint visszatér a jelenbe, de talán ezzel tudja a legnagyobb perspektívát nyújtani az olvasóknak.
„Megrázó és értékes történet az auschwitzi női zenekarról és egy férfi kísérletéről, hogy többet tudjon meg édesanyja titkos múltjáról.”