Nincs engedélyezve a javascript.
Moobius online könyváruház | Az ország legjobb könyves ajánlatai
február 21.
„Amerigóvá kellett válnom” – interjú Nemes Péterrel

„Amerigóvá kellett válnom” – interjú Nemes Péterrel

Interjú

Nemes Péter szobrász, tervezőgrafikus a világhírű magyar származású szobrász, Amerigo Tot nyomába eredt első könyvében. Interjúsorozatunkban ezúttal őt kérdeztük a rendhagyó életrajzi kötet megszületéséről.

Hogyan kezdtél el foglalkozni Amerigo Tot munkásságával? Mi adta a kötet alapötletét?

13 éve már, hogy Amerigo Tot életének és műveinek kutatásába fogtam. Főként azért, mert őrülten bosszantott, hogy egy ilyen kaliberű művészünk miért nincs a helyén kezelve, miért lett elfelejtve. Ezért nekiálltam, és szisztematikusan összegyűjtöttem minden fellelhető információt a szobrász hazai és olaszországi múltjáról. A kutatásaim eredményeit egy blogon, később pedig egy honlapon kezdtem összefoglalni. Jó döntés volt, mert rengetegen kerestek meg, hogy nekik is van emlékük Amerigóról, vagy rajzok fényképeit küldték el. Kezdett tehát összeállni egy hatalmas adatbázis. Egy idő után feltűnt, hogy azok az interjúk, amiket Amerigo Tot adott, összefűzhetők lennének egy életrajzi könyvvé, ami ezáltal olyan hatást keltene, mintha a szobrász egyhuzamban elmesélné az élettörténetét. Elkezdtem időrendbe állítani a több száz újságcikkből, riportfilmből kiemelt szövegrészeket, és úgy éreztem, mintha megelevenedne Tot személye, mintha nekem mesélné mindazokat a hihetetlennek tűnő történeteket, amelyek sokszor a csodával határosak. Az így összeállt anyag azonban nagyon karcsúcska könyvet eredményezett volna. Elhatároztam, hogy kibővítem Amerigo pályatársainak visszaemlékezéseivel, illetve olyan kultúrtörténeti eseményekkel, amelyek közelebb hozzák az olvasót ahhoz a miliőhöz, ami a szobrászt körülvette, ami az életének periódusait meghatározta. Amerigóvá kellett válnom, elsajátítani a szóhasználatát, figyelve a hitelességre, a pontos megfogalmazásokra. Az így létrejött könyv erénye nem csupán az, hogy átível a huszadik századon, hanem hogy élővé teszi azt, pont az elmesélő jellegével.

Végzettséged szerint szobrász-grafikus vagy. Milyen volt az írás folyamata?

Tanulmányaim során, és azok után is számos életrajzi könyvön rágtam át magam, és sokszor zavart az, hogy a mű írója nincs mindig tisztában az általa bemutatott személy szakmájának rejtelmeivel, a technikákat nem tapasztalta, nem alapos ismerője azoknak, így leírásai egyszerűen suták, vagy rosszabb esetben pontatlanok. Vagy ott van a másik véglet, amikor egy könyv túlságosan szakmai, amit szerzője szinte csak a szűk szakmának szán. Szerettem volna valami újat, kilépni egy kicsit a keretekből, megmutatni egy világot az olvasóknak. Szobrászként bemutatni egy szobrász életét nagyon szép kihívásnak tűnt, és mivel az irodalom mindig is szívügyem volt, és hovatovább nem szerettem volna az évek alatt felgyülemlett információk egyedüli birtokosa lenni, belevágtam. A visszajelzésekből pedig kiderült, hogy nem volt felesleges vállalkozás.

A kötet egyik különlegessége, hogy énelbeszélésben íródott. Milyen érzés volt Amerigo bőrébe bújni?

Amikor nap mint nap egyvalakivel foglalkozik az ember, elkerülhetetlen, hogy egy kicsit azonosuljon vele.

Én úgy élem meg ezt a kutatást, mint a lehető legnagyobb ajándékot, hogy Amerigo kapcsán találkozhattam olyan művészekkel, pályatársakkal, akik a 20. század meghatározó figurái voltak. Sokszor éreztem úgy, hogy ha rövid időre is, de az ő baráti körébe kerültem, egyfajta időutazásba, ahol kézen fognak és elvisznek egy olyan világba, ahol még voltak igazi emberi értékek. Tulajdonképpen ez is üzenete a könyvnek.

Kinek ajánlanád a kötetet?

Aki kellően nyitott és hisz a kultúra erejében, illetve az önzetlenségben, azt ez a könyv előbb-utóbb meg fogja találni. Az egyik könyvbemutatón a felolvasásom után odajött hozzám egy fiú, és azt mondta, hogy ő rendszerint utálja az életrajzi könyveket, de az, amit hallott, annyira felcsigázta, hogy megkérte a szüleit, vegyék meg a könyvet. Vagy az olvasóktól kapott e-mailek között akadt egy olyan, amelyben arról számolt be a levél írója, hogy ő bizony az egyik fejezet végén elsírta magát, úgy megérintette a történet. Folytathatnám hasonlókkal, de felesleges, az olvasásban ez a szép, hogy a szöveg pont az olvasója által válik személyessé, hiszen benne elevenedik meg a történet, a saját belső gazdagságunktól, lelkiállapotunktól függően.

Ha tehetnéd, kinek az életútját írnád még meg szívesen?

Egy nagyon különleges emberrel foglalkozom egy ideje, Richard Younggal, aki egy angol hajóépítő volt, és az 1800-as évek végén Balatonfüredre költözött, hogy vitorlásaival benépesítse az addig érintetlen víztükröt. Felbukkanása, öltözködése, lendülete nagy hatással volt az akkori fürdővárosra. Ez fogott meg, ez a vállalkozó szellem, hogy valaki egy másik kultúrából érkezve megteremt valami kézzelfogható értéket. Mondanom sem kell, hogy megint egy olyan világba csöppentem, amelynek szereplői példaértékű jelet hagytak a világban.

A készülő könyv ezeknek az embereknek állít emléket, ugyanakkor ösztönöz, hogy merjünk kilépni a megszokott keretek közül, mert az emberi elme határtalan.

Amerigo

Amerigo

Egy szobrász, aki meghódította Rómát

Nemes Péter
Európa Könyvkiadó, 2019.04.18.
Amerigo, a huszadik század besorolhatatlan és zabolázhatatlan kalandora gyalog érkezett Németországból Itáliába. Magyarként lett az olasz képzőművészeti nagydíj nyertese, az albán kormány megbízott szobrásza, az amerikai galériások kedvence. Az ő domborműve köszönti a Rómába érkezőket, róla írt titokzatosan Szerb Antal az Utas és holdvilág-ban.

Interjúsorozatunk korábbi beszélgetései

„Hiszem, hogy a kimondott és a leírt szavak hallhatóvá teszik a szívembe ültetett vágyakozást a jóra…”
Interjúsorozatunk első alanya az Alexandra Kiadó kiemelt szerzője, Eszterhai Katalin.
„Úgy tűnik, későn érő típus vagyok, hogy most jutottam el ide…”
Interjúsorozatunk keretein belül Sandor Papp elsőkönyves író mesél az íróvá válás folyamatáról és Ugorj! című könyvéről.
„Magyarország minden hónapban és minden évszakban más-más arculatát mutatja…”
Interjúsorozatunk Rigó Tibor fotóriporterrel, a Világörökségek Magyarországon album megalkotójával folytatódik.