„Auschwitzban nagyon könnyű volt meghalni. Életben maradni viszont egész napos elfoglaltságot jelentett.”
Könyvajánló
Mózes Éva 1934. január 31-én, a Szilágy megyei Porcon született, Berettyószéplak közelében, a környék egyetlen zsidó családjába. Magyar származású szülei négy lánygyermeket – Évát, két nővérét, Editet és Alizt és ikertestvérét, Mirjamot – neveltek, emellett mezőgazdasággal foglalkoztak. A II. világháború kirobbanásakor minden megváltozott a békés életű család számára: Mózes Éva alig múlt tízéves, amikor családjával együtt 1944-ben elhurcolták a szilágysomlyói gettóba, majd onnan Auschwitzba.
A családot a megérkezést követően szétszakították, a szülőket és a két nagyobb lánytestvért azonnal gázkamrába vitték, Évát és Mirjamot azonban átadták annak az embernek, akit azóta is mindenki a Halál Angyalaként ismer: dr. Josef Mengelének.
A testvérpár elképzelhetetlen borzalmakkal nézett szembe, szenvedésük talán még a halálnál is borzasztóbb volt… Nap mint nap küzdöttek a túlélésért, miközben társaik körülöttük sorra az éhhalál, a lágerben elterjedt betegségek, valamint a szadista kísérletek áldozativá váltak. Csak Mengele utasításai számítottak: az ikrek genetikai titkának felfedése volt a kizárólagos cél, a „kísérleti alanyokat” nem vették emberszámba. Éva is súlyosan megbetegedett, több hétig volt életveszélyes állapotban a megsemmisítő tábor kíméletlen kísérletek hatásából adódóan.
A testvérpár és a hozzájuk hasonló, nagyságrendileg 180 túlélő gyermek 1945. januárjában szabadult Auschwitz poklából. Éva és Mirjam a kommunista Romániába kerültek vissza, ahol négy évig éltek – szintén holokauszttúlélő – nagynénjüknél. Tizenhat évesen kivándoroltak Izraelbe, ahol Éva majdnem egy évtizedig volt törzsőrmester a hadseregben, miközben mezőgazdasági tanulmányokat folytatva próbáltak beleszokni a holokauszt utáni életbe. Éva itt ismerkedett meg Michael Kor amerikai holokauszttúlélővel, akivel végül a hatvanas években az Egyesült Államokba költözött, és házasságot kötött. A pár Indiana államban telepedett le, és igyekeztek csendes, nyugodt életet élni egészen addig, amíg 1978-ban az NBC csatorna helyi adója meg nem kereste Évát egy interjúfelkéréssel az akkortájt megjelenő Holokauszt című minisorozat kapcsán. Ekkor az egész ország megismerte Eva Mozes Kor nevét, ő pedig eldöntötte: hátralévő életét annak szenteli, hogy a holokauszttal kapcsolatos emlékeit feltárja. Egy 2017-es interjúban így mesélt Wallenstein Róbert újságírónak ezekről az időkről:
„Kezdetben túlélőként, tanúként, mesélőként, de mindenképpen áldozatként jártam előadásokat tartani. Jó volt kiadni magamból a történeteket, de azt is éreztem, hogy valami mélyebb értelmet keresek mindezzel.”
Továbbra is Izraelben élő ikertestvérével elkezdték felkutatni a hozzájuk hasonló Mengele-ikreket, és az évek alatt több mint 120 sorstársukkal vették fel a kapcsolatot. Ugyanakkor a múltbéli szörnyű kísérletek hatására Éva és Mirjam sokat betegeskedett, szinte folyamatos orvosi ellátásra szorult. Végül 1993-ban egy, az ikerkísérleteknek betudható rákbetegség elvitte Mirjamot, és örökre elszakította a testvéreket. Éva nem sokkal ezután saját holokausztmúzeumot alapított azzal a céllal, hogy hiteles keretek között gondozza az övékhez hasonló történeteket, hogy a jövő generáció okulhasson belőlük. Küldetésének érezte, hogy megőrizze a népírtás áldozatainak emlékét, és hogy a gyűlölet és az előítéletek felszámolásával reményt adjon azoknak, akiknek szenvedniük kellett. Sokak egyet nem értését vívta ki, amikor nyilvánosan megbocsátott Hans Munch egykori náci orvosnak, majd 2015-ben kezet rázott Oskar Gröning egykori auschwitzi őrrel, Éva azonban hitt a megbocsátás gyógyító erejében.
„Mindenki maga rendelkezik a saját múltja felett. Csak én tudom lezárni és feloldani a problémákat. Miután megbocsátottam Munchnek és a többi nácinak is, azt éreztem, hogy újjá születtem. Megszűntek a visszatérő rémálmaim, sokkal jobban kezdtem érezni magam a bőrömben. Innentől ered az én igazi fő munkásságom: a megbocsátás misztikus erejének, a test fiziológiai, kémiai és lelki megkönnyebbülésének, felszabadulásának hirdetése. Az, hogy mások bolondnak tartottak és elítéltek, másodlagos volt. Mindig is az érdekelt, hogy az egykori elkövetők valljanak a mai embereknek, figyelmeztessék őket, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő” – mesélte 2017-ben.
Az idős hölgy minden évben ellátogatott Auschwitzba, rendszeresen idegenvezetést tartott a turisták számára – 85 éves korában egy ilyen út során érte a halál.
A Mózes Éva élettörténetét elmesélő Az auschwitzi ikrek megdöbbentő visszafogottsággal és egyszerű elbeszéléssel papírra vetett, szívszorító történet, amely a neves holokauszttúlélő gyermeki emlékeiből íródott. A könyvben megelevenednek a népírtás szörnyűségei; az olvasó tanúja lehet a koncentrációs tábort követő gyógyulás folyamatának, hogy Éva miként volt képes megbocsátani a náciknak.
„Ez a könyv nemcsak arról szól, Éva hogyan élte túl, hanem arról is, hogyan használta fel és öntötte szavakba történetét azért, hogy taníthassa a világot.” (Goodreads olvasói vélemény)
Az auschwitzi ikrek
Alexandra Kiadó (A), 2021.
Mirjam több mint a testvérem. Ő a másik felem. A túlélésünk függ egymástól. Éva és Mirjam az életüket köszönhetik annak, hogy ikrek. Ám könnyen lehet, hogy ami rájuk vár, az a halálnál is rosszabb...
